Zavar a vendég?!


Jády Mónika  2009.6.1. 21:56

Nemrégiben jó ismerősök jöttek hozzánk látogatóba.

Vasárnap délelőtt sétálgattunk velük a várnegyedben, majd dél körül egy vár alatti, újonnan megnyílt étterem felé vettük az irányt. Az ápolt kiskerttel határolt kellemes teraszon két fiatal lány üldögélt, előttük egy-egy pohár limonádé. Beléptünk az épületbe – belül nem volt egy vendég sem –, kedvesen köszöntünk a pincérnek, és mondtuk, hogy ebédelni szeretnénk a teraszon. Ő egyáltalán nem kedvesen ezt a választ adta: „gondoltam, hogy ebédelni akarnak”, és a teraszra vezető ajtóra mutatott. Ismerőseink a bejárattól a legmesszebb álló asztalt találták a legszimpatikusabbnak, mire a pincér közölte, hogy oda nem lehet ülni. Erre választottunk egy közelebbi asztalt. Megrendeltük az italokat. Az ismerős házaspár nőtagja jeges teát szeretett volna, citromosat. A pincér közölte, hogy csak barackos van. Így ismerősünk maradt az ásványvíznél. (Jó háromnegyed óra után viszont mégis megérkezett a citromos jeges teája is.)

Kiválasztottuk az ételt. Viszonylag gyorsan megérkezett, bár az étlapon a rizottónál ott állt a figyelmeztetés, hogy legalább 25 perc elkészítési idővel kell számolni. Ám a pincér továbbra is barátságtalan és figyelmetlen volt. (Pedig más vendég nem volt még, csak az a két lány, egy-egy pohár limonádéval.) Az alig hároméves kisgyereknek hatalmas kést és villát hozott a rizottóhoz. Mikor kértünk egy kiskanalat, kelletlenül hozott egy nagykanalat. Úgyhogy még egyszer megkértük, hogy hozzon egy teáskanalat, ami bele is fér a kisgyerek szájába.

Az étel kimondottan finom volt. Miután elfogyasztottuk, hosszasan üldögéltünk még az üres tányérok előtt. Közben érkeztek még hárman, ők is ebédelni szerettek volna. Az előételig jutottak. Ekkorra már megérkezett egy népesebb család (talán a tulajdonosok?), akik a legmesszebb lévő asztalnál foglaltak helyet. Ezután körülöttük forgott mindkét pincér. Ők hamarabb megkapták a főételt, mint a háromszemélyes társaság, sőt, egy még üres asztalhoz is kivittek négy tányér ételt a pincérek. (Pár perccel később oda is megérkezett egy család, minden bizonnyal a két család anyukája testvérpár volt, nagyon hasonlítottak egymásra.) Ekkor már reklamált a kis társaság, hogy mi lesz az ő főételükkel. Közben egy pár is helyet foglalt az egyik asztalnál, majd jó tíz perc után távozott – addig nem lépett oda hozzájuk egyik pincér sem. (Pedig még messze nem volt tele a terasz.)

Mikor végre leszedte a pincér az asztalunkról az üres tányérokat, jeleztük, hogy desszertet is szeretnénk (én inkább minél hamarabb távoztam volna, mert nem éreztem jól magam az egyébként kellemes teraszon, de az ismerőseink ragaszkodtak az édességhez). A válasz: „gondoltam is, hogy megérdemlik, mert megettek mindent...”

A desszert is kiváló volt. Szívesen megenném máskor is, akárcsak az articsókás rizottót – ha tudnám, hogy időközben a kiszolgálás is utolérte a konyha és az árak színvonalát.

Lehet, hogy a pincérnek csak épp rossz napja volt – bár nem hiszem, hogy ez a vendégeket érdekli. Ha az ember szolgáltatást vesz igénybe, azt várja el – jogosan – hogy annak rendje és módja szerint kiszolgálják, ne pedig zavaró tényezőként kezeljék, és hányaveti módon bánjanak vele. Aki valahol csalódik, oda már nagy valószínűséggel nem tér vissza, és másokkal is csak a rossz tapasztalatait fogja megosztani. Úgy tűnik, mintha a szolgáltatóiparban dolgozók közül ezzel néhányan még nem lennének tisztában…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2