Zavar a vendég?!


Jády Mónika  2009.6.1. 21:56

Nemrégiben jó ismerősök jöttek hozzánk látogatóba.

Vasárnap délelőtt sétálgattunk velük a várnegyedben, majd dél körül egy vár alatti, újonnan megnyílt étterem felé vettük az irányt. Az ápolt kiskerttel határolt kellemes teraszon két fiatal lány üldögélt, előttük egy-egy pohár limonádé. Beléptünk az épületbe – belül nem volt egy vendég sem –, kedvesen köszöntünk a pincérnek, és mondtuk, hogy ebédelni szeretnénk a teraszon. Ő egyáltalán nem kedvesen ezt a választ adta: „gondoltam, hogy ebédelni akarnak”, és a teraszra vezető ajtóra mutatott. Ismerőseink a bejárattól a legmesszebb álló asztalt találták a legszimpatikusabbnak, mire a pincér közölte, hogy oda nem lehet ülni. Erre választottunk egy közelebbi asztalt. Megrendeltük az italokat. Az ismerős házaspár nőtagja jeges teát szeretett volna, citromosat. A pincér közölte, hogy csak barackos van. Így ismerősünk maradt az ásványvíznél. (Jó háromnegyed óra után viszont mégis megérkezett a citromos jeges teája is.)

Kiválasztottuk az ételt. Viszonylag gyorsan megérkezett, bár az étlapon a rizottónál ott állt a figyelmeztetés, hogy legalább 25 perc elkészítési idővel kell számolni. Ám a pincér továbbra is barátságtalan és figyelmetlen volt. (Pedig más vendég nem volt még, csak az a két lány, egy-egy pohár limonádéval.) Az alig hároméves kisgyereknek hatalmas kést és villát hozott a rizottóhoz. Mikor kértünk egy kiskanalat, kelletlenül hozott egy nagykanalat. Úgyhogy még egyszer megkértük, hogy hozzon egy teáskanalat, ami bele is fér a kisgyerek szájába.

Az étel kimondottan finom volt. Miután elfogyasztottuk, hosszasan üldögéltünk még az üres tányérok előtt. Közben érkeztek még hárman, ők is ebédelni szerettek volna. Az előételig jutottak. Ekkorra már megérkezett egy népesebb család (talán a tulajdonosok?), akik a legmesszebb lévő asztalnál foglaltak helyet. Ezután körülöttük forgott mindkét pincér. Ők hamarabb megkapták a főételt, mint a háromszemélyes társaság, sőt, egy még üres asztalhoz is kivittek négy tányér ételt a pincérek. (Pár perccel később oda is megérkezett egy család, minden bizonnyal a két család anyukája testvérpár volt, nagyon hasonlítottak egymásra.) Ekkor már reklamált a kis társaság, hogy mi lesz az ő főételükkel. Közben egy pár is helyet foglalt az egyik asztalnál, majd jó tíz perc után távozott – addig nem lépett oda hozzájuk egyik pincér sem. (Pedig még messze nem volt tele a terasz.)

Mikor végre leszedte a pincér az asztalunkról az üres tányérokat, jeleztük, hogy desszertet is szeretnénk (én inkább minél hamarabb távoztam volna, mert nem éreztem jól magam az egyébként kellemes teraszon, de az ismerőseink ragaszkodtak az édességhez). A válasz: „gondoltam is, hogy megérdemlik, mert megettek mindent...”

A desszert is kiváló volt. Szívesen megenném máskor is, akárcsak az articsókás rizottót – ha tudnám, hogy időközben a kiszolgálás is utolérte a konyha és az árak színvonalát.

Lehet, hogy a pincérnek csak épp rossz napja volt – bár nem hiszem, hogy ez a vendégeket érdekli. Ha az ember szolgáltatást vesz igénybe, azt várja el – jogosan – hogy annak rendje és módja szerint kiszolgálják, ne pedig zavaró tényezőként kezeljék, és hányaveti módon bánjanak vele. Aki valahol csalódik, oda már nagy valószínűséggel nem tér vissza, és másokkal is csak a rossz tapasztalatait fogja megosztani. Úgy tűnik, mintha a szolgáltatóiparban dolgozók közül ezzel néhányan még nem lennének tisztában…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.