Ha a majáknak igazuk lenne...(1)

Bíró Szabolcs  2012.7.26. 4:59

Elgondolkodtunk itt a szerkesztőségben, mi lenne, ha 2012-ben valóban véget érne a világ, és mi ezzel tökéletesen tisztában lennénk.

Vajon mit csinálnánk az utolsó évünkben úgy, hogy közben tudjuk, talán tényleg nem lesz több? Fejvesztett orgiázásba, kicsapongásba kezdenénk, valóra váltanánk az álmainkat, mint a Bakancslista c. film főszereplői, vagy még nagyobb hittel, odaadással küzdenénk a céljainkért? Hét különböző alkotót, művészt kérdeztünk meg arról, hogy mivel foglalkoznának életük utolsó évében.


Urbánszki László író, faműves: „Nagyon nehezen hinném el, ugyanis roppant realista vagyok. Ezért nem nézek tévét öt esztendeje. Tudok hinni az emberben, ideálokban, de ködös jóslatokban nem. Ha egy kisbolygóval ütköznénk szilveszterkor, akkor megnézném, hogy ki állítja. Ha olyan ember, személy, média, akinek érdeke a nézettség, akkor megrántanám a vállam, és hétköznapi módon élnék tovább. Semmi kétségem sem lenne afelől, hogy médiafelfújtról van szó, mint már számtalanszor. Ha hiteles az információ, akkor pszichológushoz mennék, hogy győzzön meg az ellenkezőjéről, mert én halált várva nem akarok élni. Miután meggyőzött, élném tovább az életemet. Élvezném a gyerekeimet, a munkámat, a jó könyveket, és dolgoznék, írnék, mint a veszedelem. Odabent, legbelül azonban tudnám, hogy vége ennek a világnak: mélyebben élném át a gyerekeim kacagását, az alkony vörösét, az erdő csöndjét, és az utolsó cseppig kiélvezném az alkotás fenséges érzését. Közben, természetesen vigasztalnám a barátaimat, akik elhitték ezt a marhaságot. Egészen az utolsó pillanatig, amikor…”

Póda Erzsébet meseíró, életvezetési tanácsadó, a netBarátnő internetes magazin főszerkesztője: „Megírnék két mesekönyvet, egy novelláskötetet, és megszerkeszteném a cikkgyűjteményemet, valamint összeállítanék egy gyönyörűséges szakácskönyvet, szuper fotókkal. Ha mindeközben jelentős pénzösszeghez is juthatnék, gyorsan kiadnám a netBarátnő nyomtatott verzióját, a Barátnő című, havonta megjelenő képes női magazint, amelynek kiadásaiból egy-egy példányt biztos helyre, földrengés- és atombiztos széfbe helyeznék, hogy megmaradjon az utókor számára. Ezen kívül hetente rendeznék író-olvasó találkozókat, a legkülönbözőbb témakörökben, és mosolyra fakasztó csoportos életvezetési tréningeket az elkeseredett embereknek. A velem együttműködő kollégákat pedig busásan megjutalmaznám eddigi munkájukért, hogy azt arra a vágyukra fordíthassák, amit már régóta dédelgetnek magukban – mert ugye, a kérdéses esetben, elérkezett az ideje, hogy az álmok teljesüljenek!”

Viola Ferenc grafikus, dizájner, a Csak Van zenekar gitárosa: „Meg jó pár hónapot dolgoznék, hogy legyen miből fedezni egy AC/DC koncertet bárhol a világban, lehetőleg minél messzebb. Nem hagynék ki egy egyhónapos trópusi kirándulást a barátnőmmel, és megkóstolnám a lehető legtöbb fajta whiskyt. Bár ha kiderülne a világvége időpontja, a kialakult káoszban nem kellene kivárni a dátumot, úgyhogy indulok is kirándulni!”

Fonyódi Tibor író, forgatókönyvíró, filmproducer: „Ha biztosan tudnám, hogy 2012 végén elérkezik a világ vége, akkor egy közösségi oldalon megszavaztatnám az olvasóimat, hogy mit szeretnének olvasni tőlem, a Katedrális 14 éve ígért folytatását, az utolsó (de tényleg az utolsó) Brett Shaw történetet, vagy a Torda-trilógia harmadik kötetét, s a szavazás eredményének megfelelően cselekednék; fél év alatt megírnám, egy hónap alatt megjelenik és három hónap van az olvasásra. Aztán BUMM. Nekem ez tetszene... Csakhogy ez nem igaz! Ha biztos tudomásom lenne a világ végéről, azonnal befejezném a filmes és irodalmi munkáimat, még az sem érdekelne, ha éppen egy mondat közepén tartok, minden élő szerződésemet összetépném, a telefont csak a szeretteimnek venném föl, kiválasztanám azt a 10-15 könyvet, amit föltétlen el kell még olvasnom életemben, és minden időmet a családommal tölteném.”

Huszár Kata üvegfestő, magyar-történelem szakos középiskolai tanár: „Kipróbálnék a tanításban egy rakás alternatív módszert, persze olyan diákokkal, akiket mindez érdekelne, és persze akik nem sikoltoznának, hogy JÖN A VILÁGVÉGE! Tanárként pár hónapig ezt csinálnám. Üvegfestőként, egy párizsi kirándulással összekötve kifesteném a Louvre üvegpiramisát, mi mással, mint csupa magyar tulipán-motívummal (nevet). Irodalmi korrektorként már biztos nem dolgoznék, mert az túl nagy koncentrációt és túl sok időt venne igénybe, helyette inkább elmennék Jason Mraz összes maradék koncertjére – az utolsót természetesen a nappalimban adná!”

Gyurcsík Tibor énekes, az X-Faktor döntőse: „Először is összeírnék egy szép hosszú listát, amin szerepelne mindaz, amit mindenképp ki szeretnék próbálni, csak eddig nem volt rá lehetőségem, nem mertem, vagy anyagi szempontból megvalósíthatatlan volt. Szerepelne itt egy rakás extrém sport, mint ejtőernyőzés, bungee-jumping, autó- és motorsportok, down-hill, wingsuit... Mindenféleképp ingergazdagon, intenzíven próbálnám élni utolsó évem családdal és barátokkal karöltve. Az összes kontinensre szeretnék eljutni, ahol nem a csillogó hoteldzsungelekre lennék kíváncsi, hanem az ottani igazi életre. Beleolvadni a tömegbe, látni, érezni, örülni, félni, nevetni az ottani ember szemével. Az utazásokat valószínűleg potyázva tenném meg, például stoppal, vonaton bujdosva, mert ennek is megvan a varázsa, és persze izgalmas, ahogy a filmekből ismerjük... Vagy tisztességes ember módjára kifizetném a jegyet, amihez bizony „zsíros állás” kéne, szóval mindezek mellet hentesnek kéne álljak (nevet). Szó, mi szó, a hobbimnak élnék, ami nekem most, úgy érzem, megadatott, még ha nagyon is az elején járok. Élvezem minden egyes napom, mindig várom a holnapot, s bár az árnyoldalait még annyira nem ismerem ennek a világnak, mindenesetre boldog vagyok. S ha a maják szerint tényleg jön a világ vége, előtte biztosan elkötök egy rendőrkocsit!”

Jakab-Benke Nándor székely filmrendező, író, újságíró, animátor: „A kérdés az volt, hogy mivel foglalkoznék hivatásomon belül, ha ez lenne az utolsó évem. Azt is megkaptam, hogy lehetek nyugodtan komolytalan. De nem tudok komolytalan lenni, mert ez biza egy komoly dolog: a világ mánpedig véget fog érni, minden jel arra utal. Irmika néni többször is elmondta volt, s eddig amit mondott, minden beteljesült: „fel foglak pofozni, édesfiam”, „jajj, kifut a tej”, „én meg fogok bolondulni”. Így aztán a világvégére vonatkozó jóslatát is komolyan kell venni. Csak azt nem pontosította (mielőtt megbolondult volt), hogy 2012-ben a) csak az emberiség hal-e ki, b) a Föld nevű bolygó pusztul-e el, vagy c) az egész Univerzum visszamegy a nagy fekete likba, ahonnét jött. Nem mindegy! Azt is elmondom, hogy miért nem. Az a) verzió esetén hátra lehet dőlni, mert legalább a bolygó megmenekül: mi tettük volna tönkre. Párzilliárd év múlva majd megint úgyis kifejlődik az új értelmes, homo sapiens-szerű faj, mert valakinek mégiscsak kell ücsörögni a táplálkozási lánc faszábbik végén. De addig legalább újrakinőnek az esőerdők a Wall Street helyén. A b) verzió esetén, nos, pánikra már némivel nagyobb lesz az ok, de mivel a remény hal meg utoljára (jó hosszan, vért flöstetve, nyegedezve), még mindig van uszkve 11 hónapunk létrehozni gyermekkorunkból megmaradt sci-fi-lázálmaink egyikét, azt a hatalmas, Magadaszkár-méretű kapszulát, ami segítségével új bolygót kereshetünk. Olyan Star Trek-stílusban, értik magik. Szóval tűrjük fel az ingujjakot. A c) verzió pedig ugyebár a totális ako... apokalipszis, ebben az esetben nemigen van opciónk. Filmet csinálni, írni hülyeség, mert 2012-ben végre hivatalosan is megszűnik az Örökkévalóság nevű intézmény, aminek mindeddig filmeztünk, írtunk, festettünk. Minden celluloid, videokazetta és forgatókönyv az örök gyehenna tüzén fog pergelődni. Így aztán inkább hátradőlünk s mindent megeszünk, amit addig (eddig) nem ehettünk meg, megdugunk, amit (akit) nem dughattunk meg, elküldjük azokat az anyja kínjába, akiket addig (eddig) nem küldhettünk el. Na, ezt fogom csinálni hivatásomon belül. Hülyeségeket beszélek. Persze, ehhez nem kell világvége, csak hétvége.”

(Folytatjuk)

A cikk megjelent a Penna Magazinban is

Hozzászólások

@

Küldés