A karácsonyfa története


Huszár Ágnes  2010.12.15. 5:14

Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta sok szép gyertya...!

A karácsonyi és ádventi szokások, a karácsonyi készülődés, és ebben az időszakban minket körülvevő tárgyak, mind-mind lehetővé teszik, hogy kilépjünk a hétköznapok egyhangúságából, és kapcsolatot teremtsünk a szakrális világgal. Családi körben töltjük a meghitt pillanatokat, visszatekintünk a múltra, emlékezünk elhunyt rokonainkra, vagy együtt örülünk a családtagokkal. Ilyenkor sok tárgy megfordul a kezünkben, olyan dolgok is, amiket csak karácsony alkalmával használunk.

Karácsony legismertebb és legerőteljesebb hatású szimbóluma a karácsonyfa, amellyel már mindenki megismerkedik egész kicsi korában. Emlékszem, ahogy édesanyám kezében csilingelő csengő szólított minket a szobába, ahol már feldíszítve állt a karácsonyfa. Elvarázsolódva álltunk a gyertyákkal, üveggömbökkel és apró angyalkákkal díszített fenyőfa előtt. Később karácsony napjának délutánján a mi feladatunkká vált a fa díszítése. Izgalmas volt, hisz akkor már az ajándékokról álmodoztunk.

Még izgalmasabb volt nagymamám karácsonyfa díszeit szemügyre venni, hisz azokat csak a fán lógva láttuk, nem kerültek a kezünkbe a díszítés alkalmával, hisz nagyimnál nem mi díszítettünk. A legaranyosabb díszeknek az angyalkákat és krampuszokat tartottam, a legizgalmasabbak pedig azok a félgömbök voltak, amelyek lapos oldalán apró műanyag figurákból álló jelenetet láttam.

Aztán egyszer csak érdekelni kezdett maga a karácsonyfa. Főleg az a kérdés izgatott, hogy miért díszítünk fel egy fenyőfát karácsony napján. Mivel minden évben megéltem karácsony ünnepét, ismertem ennek a keresztény ünnepnek a mondanivalóját. Tudtam, hogy az örökzöld fa, a rajta égő gyertyák az életet, a fényt, magát Jézus Krisztust jelképezik. Kutakodásaim során a karácsonyfa díszítésének eredetével kapcsolatban azt az összefüggést találtam a legérdekesebbnek, hogy a tárgyak fára történő felrakásában egy ősi, a tulajdonnal kapcsolatos szokás nyilvánul meg. Mégpedig a jog kialakulásának korából eredő szokás, miszerint az emberek a testükön hordták a tulajdonukat – legtöbbször ékszereket –, és maga az ajándékozás is úgy zajlott, hogy az adományt a megajándékozott személy testéhez kötötték. Ez a régi szokás is megvalósul abban, hogy a karácsonyfára felrakjuk a díszeket, és a fenyőfa alá elhelyezzük az ajándékokat.

A mai karácsonyfa-állítás szokásával összefüggnek annak az európai, újkori szokásnak az előfordulásai, amikor főleg német területeken az épületek belsejét, az ünnepek alkalmával, zöld ágakkal díszítették, ezekre pedig díszelemeket is felraktak. A karácsonyfa-állítás szokását a világon először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Innen terjedt elsősorban a protestáns családok körében, először csak német nyelvterületen.

A karácsonyfa díszítésének keresztény szimbolikája a 18. században alakult ki, és a 19. században terjedt el az egész világon – még az Európán kívüli, de az európai kultúrától befolyásolt területeken is. Európa keletebbre fekvő országaiban a 19. század első felében jelent meg az arisztokrata, majd polgári körökben a gyertyákkal, édességekkel és színes díszekkel ékesített fenyőfa. Előfordult, hogy a földesúr a cselédeinek szánt ajándékokat a karácsonyfára rakatta fel, így maga a fenyőfa is az ajándék része lett. A század második felében a falusi értelmiség és iparosság közvetítésével a módosabb parasztokhoz is eljutott ez a szokás. Majd általánosan is elterjedt a parasztság körében a családok anyagi helyzetének javulása nyomán.

A karácsonyfa-állítás, főleg a két világháború idején, egy-egy közösség szokása volt, így a karácsonyfát is elsősorban a falusi iskolákban és a templomban állították fel. A karácsony az 1950-es évektől vált újra szűkebb családi ünneppé, és a karácsonyfa díszítése is családi körben történt.

Ma már a fenyőfa vásárlása és feldíszítése a karácsonyi készülődés legfontosabb pillanata. Karácsony legismertebb jelképeként a karácsonyfa jelen van minden családban, minden községben és intézményben is. A karácsonyfa világhódító útja már négyszáz éve tart, és népszerűsége miatt valószínűleg jelen lesz az emberiség ünnepi szimbólumai között legalább még egyszer ennyi ideig.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A misztikus napforduló

Póda Erzsébet

A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...

2020.6.23.   


A húsvét ünnepe

Huszár Ágnes

Egy ideje a húsvéthoz kapcsolódó szokások a legtöbb családban elmaradtak, hiszen sokan inkább kirándulni mentek.

2020.4.9.    59


Regölés, farsangolás

Huszár Ágnes

A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is

2020.1.14.    8


Az én karácsonyom

Póda Erzsébet

Úgy emlékszem, gyerekkoromban mindig derékig vagy nyakig érő hó hullott karácsony napján...

2019.12.23.    31


Karácsony

Kovács Márta

Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeimben: képek, hangok, illatok...

2019.12.22.    17


Mikulás

Huszár Ágnes

December hatodikára esik a gyerekek egyik legkedveltebb ünnepe, a Mikulás-nap.

2019.12.5.    34


Szent András és a férjjóslás

Huszár Ágnes

Novembert a népi kalendárium Szent András havának nevezi. Íme, néhány ehhez kötődő hagyomány.

2019.11.29.    15


Szent Márton vesszeje

Huszár Ágnes

Szent Márton napját november 11-én ünnepeljük...

2019.11.11.    27


Márton-napi vígságok

Madarász Ildikó

Márton napja, november 11-e, gazdag hagyományokkal rendelkező, számos népszokással, különleges ételekkel és újborral ünnepelt nap.

2019.11.11.    13


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2019.10.29.    44


Szent Orbán és a szőlőszüret

Huszár Ágnes

Az őszi hónapok egyik legfontosabb termésbetakarító munkája a szőlőszüretelés.

2019.10.15.    3