Böjtmás hava

Huszár Ágnes 2010.3.20. 7:30

Márciusban, Böjtmás havában elkezdődik a negyven napos böjt, amely a keresztény egyházban az előkészület ideje.

Ez az egyházi időszak a 7. századtól vált szokássá, amikor II. Orbán pápa törvénybe iktatta.

Nagyböjt első napja hamvazószerda, amikor régebbi időkben a pap megszentelte az elmúlt évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzolt vele a hívek homlokára. A hamuszórás, hamuhintés a bűnbánás ősi jelképe, a népi hitben a hamunak gyógyító erőt is tulajdonítottak.

Mivel a keresztény vallásban a böjtöt Jézus Krisztus negyven napos böjtölésének és kínszenvedéseinek emlékére tartották, és a magyar nép a vallás fényében alakította életét, ebben az időszakban sok minden tilos volt a falusi nép életében.

Tilos volt lakodalmak és bálok tartása, tilos volt a szórakozás, mindenféle hangos, zenés mulatság. A lányok és menyecskék nem viselhettek élénk színű ruhákat. Szoknyájuk, mellényük, kabátkájuk egyszerűbb díszítésű, sötétebb színű volt. Az étkezési szokásokra a böjt alatt az volt jellemző, hogy a család nem evett húst, zsíros ételeket, a gazdasszonyok olajjal vagy vajjal főztek. Jellegzetes böjti ételek voltak a kenyér, a hal és a száraz növényi ételek. Ebben az időszakban a templomba járók gyóntak, áldoztak, a haragosok pedig igyekeztek kibékülni.
Az ifjak körében azért nem szűnt meg teljesen a kikapcsolódás és a szórakozás. A böjti vasárnapokon a lányok és fiúk jellegzetes játékokat, szokásokat űztek. A böjti leányjátékokhoz tartozott a karikázás. Körbe fogódzkodtak a lányok és népdalokat énekelve táncoltak lépő és futó csárdást. Egyes vidékeken böjti lánytánc volt a szinalázás, a Hej, szinala, szinala kezdetű ütempáros egyszerű dallamra, amely a népi gyermekjátékokra hasonlított.

Nyitra-vidéken ismert volt az ulicskázás és hajújvárazás. Ezek a lánytáncok kanyargós, vonulós lánytáncok is lehettek, amelyek szintén egyszerű dallamok éneklésére történtek. Más vidékekre is jellemző volt, hogy böjtben a lányok és legények énekelve végigvonultak a falun, miközben esetleg kapus játékokat is játszottak.

A szórakozásban ekkor helyet kaptak a sport-jellegű népi játékok, például a mancsozás. Ezt Ipoly-vidéken a legények és lányok játszották. A magasba dobott golyót kellett ütővel eltalálniuk, akinek nem sikerült, kiesett a játékból. Hasonló játék volt a méta, vagy más labdás játékok.

A nagyböjt utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul. A leányok ismert virágvasárnapi szokása volt a kiszehajtás, a villőzés Nyitra, Hont, Nógrád vármegyék egyes községeiben. A kisze egy szalmabábu volt, amelyet menyecskének öltöztettek. A lányok énekszóval végigvitték a falun, majd a falu végén elégették, vagy a vízbe vetették. A hiedelem szerint ezzel kiűzték a faluból a hideget, a telet és a betegséget, bajt. Visszafele, a faluba jövet egy feldíszített fűzfaágat, a villőt hozták be, amellyel bejött a faluba a tavasz, a meleg, a jó idő és az egészség. Megálltak egy-egy háznál, ahol a gazdasszony egy letört gallyal megveregette a lányokat és ezt mondta: „Mind menjetek férjhez!”

Nagyböjt utolsó hete a nagyhét volt. Nagycsütörtökön megszűnt a harangozás a templomban. Nagypéntek Jézus Krisztus halálénak emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje volt. Jellemző volt, hogy a templomokból kikerült minden díszítés, és fekete leplekkel takarták le a szobrokat. Ekkor történt a kálváriajárás, mely Jézus szenvedéstörténetének felidézését szolgálja. A nagyhét e jellegzetességei még ma is szokásban vannak a katolikus egyházon belül.

A népi hiedelem nagypénteken tiltotta a földművelést, a tűzgyújtást, a kenyérsütést, a mosást, mivel szerencsétlennek tartotta ezt a napot. A víznek akkor betegségelhárító, tisztító erőt tulajdonítottak. Nagypénteken a falusi emberek napfelkelte előtt megmosakodtak, hogy ne fogjon rajtuk a betegség. A víznek szótalan víznek kellett lennie, vagyis sem a vízért menet, sem hazafele jövet nem szabadott megszólalnia a vízhordónak.

Nagyszombaton megkezdődhetett a nagytakarítás, a meszelés és a mázolás. A házat körülseperték, hogy elhajtsák a boszorkányokat. A katolikus falvakban megtörtént a keresztelővíz és tűzszentelés. A keresztelővíz szentelésével kapcsolatban alakulhatott ki az a szokás, hogy ezen a napon megerősítették a kapcsolatukat a keresztszülők és a keresztgyerekek.

Húsvétvasárnap véget ért a nagyböjt, mivel ez a nap Krisztus feltámadásának ünnepe. Ezen a napon még mindig nagy szerepe volt a víznek. Egyes helyeken a mosdóvízbe piros tojást tettek, ami a hiedelem szerint biztosította a család egészségét egész évre. Húsvétvasárnap után ismét lehetett mulatozni, táncolni, bálokat szervezni. Megkezdődött a lakodalmak tavaszi időszaka is. Az étkezésben újra megjelentek a húsos ételek.

Húsvéthétfőn pedig kicsúcsosodott a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A locsolkodás, a vesszőzés és a piros tojás festésének szokása mind mágikus jelleget is tartalmazott. A legények vesszőzésének és locsolásának jutalma volt a piros vagy hímes tojás, amely szintén ősi termékenységszimbólum. „Keléses ne legyél, bolhás ne legyél, esztendőre még frissebb légy!”