Húsvét a tetőn

Zsigmond Júlia  2010.4.11. 3:29

Szeretem az extrém dolgokat, de eleinte túlságosan is annak tűnt az ötlet, hogy a húsvét ünnepét ne otthon töltsem,

…hanem nagypéntektől hétfőig idegen emberek között egy idegen helyen. Aztán feltettem magamnak a kérdést: mit is jelent nekem otthon ünnepelni? A válaszom: takarítást, tojásfestést, sütést, pompás vasárnapi ebédet, másodnapi vendégvárást. Persze mindezek előtt és közben a mintegy kétezer évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést, örömteli együttlétet Istennel, aktuális üzenete fölötti elmélkedést – de anélkül, hogy ezt megoszthatnám másokkal is, anélkül, hogy ez kerülne előtérbe.

Így hát gondoltam merészet s nagyot: húsvéti konferenciára mentem Szovátára, a presbiteriánus egyház helyi, szovátai, erdőszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári tagjaival és szimpatizánsaival, akik közt román testvérek is voltak többnyire Petrozsényből. Az előadások a legfontosabbakra intettek: Isten személyes üzenetére. Lehetett kérdezni is, s válaszokat kapni, aztán pedig elhangzott néhány bizonyságtétel.

A konferencián megtudhattuk, hihetetlen mélységekből, ijesztő küzdelmeken át győzte le, és mentette meg Isten a Rá szomjazó embert. Sokszor nem is tudjuk, hogy Ő hiányzik az életünkből, és megpróbáljuk mindenfélével kielégíteni az éhségünket, de a bennünk tátongó űr Isten-formájú, egyedül csak Ő töltheti ki. Amíg egyébbel akarjuk helyettesíteni Őt, addig csak tévelygünk, botladozunk. Elesni több irányba is lehet, de megállni csak egy irányba. Ha pedig megtaláltuk a helyes irányt, ha bekövetkezett egy csodálatos fordulat, ha találkoztunk Istennel, és döntöttünk mellette, nem dőlhetünk hátra, lábunkat lógatva, várva az üdvösséget, mert arra is figyelmeztet, hogy nem mindenki üdvözül, aki azt mondja, hogy: „Uram, Uram”, csak azok, akik megtartják a parancsolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy kétségek közt vergődve számolgatnunk kell mindennap a bűneinket, hogy mikor melyik parancsolat ellen vétettünk, de azt igen, hogy folyamatosan kell kérdeznünk Istent, hogy mit akar, hogy cselekedjünk.

A keresztyének között nincsenek tartalékosok, mint a focistáknál: ha valaki nem aktív, szolgáló keresztyén, az ellentmondásban van önmagával. Erre pedig hajlamosak vagyunk. Ráérzünk az Ige ízére, zamatára, elkezdjük csipegetni, habzsolni, és az egészséges táplálék energiává alakul át bennünk. De ha ezt nem dolgozzuk le, növekedni kezd a lelki koleszterinszintünk és elhájasodunk, nehezen mozdulunk, ellustulunk. Megtörténhet az is, hogy csak fogyasztói leszünk az Igének, úgy olvassuk a Bibliát, úgy veszünk részt istentiszteleten, bibliaórán, mint az éhes ember, aki berohan a gyorsbüfébe, lenyom a torkán pár falatot, és továbbsiet. Eljuthat oda a keresztyén, hogy Isten ügye nem lesz az ő saját szívügye, és földi dolgokban merül el önmaga tengelye körül forogva. A babiloni nehéz évek után a zsidók visszatértek ugyan a szentföldre, szabadon gyakorolhatták a vallásukat is, de fontosabb volt nekik, hogy emeletes házakat építsenek, gazdálkodjanak, bebiztosítsák világi jólétüket, minthogy a templomot hozták volna rendbe, Isten dolgait tették volna az első helyre.

Sok keresztyén egyáltalán ki sem jön Babilonból, ott sínylődik a választott rabszolgaságban, egy-egy nehezen elhagyható bűnben, esetleg egy haldokló, netán halott gyülekezetben, amely visszahúzza őt. A megtérés tehát csak a kezdet, mondhatni az a momentum, mikor észrevesszük, hogy valaki minden számlánkat kiegyenlítette, minden tartozásunkat megfizette, és a „bankszámlánkra” egy óriási összeget utalt át. Mert szeret, pedig nem is ismerjük őt, sőt fájó sebeket okoztunk neki…

Ezek a gondolatok hangzottak el többek között a konferencia előadásain, s bár nem díszelgett hímes tojás az asztalon, és nem mondott senki locsolóverset, mégis húsvétot ünnepeltünk.

Hogy félreértés ne essék, nem a tojással, nem a vízzel és nem a verssel van a baj – mondja a néprajzos, hiszen vannak vidékek, ahol a húsvéti tojás Krisztus jelképe: ahogyan a tojásból új élet születik, úgy születünk mi is újjá Jézus halála által. A locsolásnak is van egyházi magyarázata: egy legenda szerint Jézus feltámadása után a hírvivő asszonyokat a katonák vízzel öntötték le, így akarták elhallgattatni őket.

Szovátán a házak kapujában színes szalagokkal és tojásokkal díszített zöld ágak virítottak, nem tudom, vajon a legények tényleg azért állították-e oda, hogy az ott lakó lányok egészségesek és szépek maradjanak, azt viszont tudom, hogy a tetőn táborozók tényleg azért utaztak oda, hogy az ünnepnapokat az Ünnepelttel töltsék, hogy a hétvégéjüket annak áldozzák, aki értük az életét adta. A feltámadt Krisztus most is szólt az övéihez, és ahogy megjelent tanítványainak, és halat sütött nekik a parton, ugyanúgy jelen volt most köztünk is, és táplált minket Igéjével, intett, figyelmeztetett és buzdított minket.

Hozzászólások

@

Küldés