Szent Mihály hava

Huszár Ágnes 2022.9.20. 0:34

Szeptember hónapját Szent Mihály havának is nevezzük. (Ünnepek és szokások)

Szeptember 29-re esik Szent Mihály arkangyal ünnepe, aki a katolikus egyházi hagyományok szerint a hét főangyal egyike: győztes harcos, a mennyei hadak vezére. Karddal és pajzzsal a kezében, erős harcosként ábrázolják a festők és a szobrászok, hisz a róla alkotott elképzelés része, hogy Mihály arkangyal akaratereje hatalmas, Isten iránti hűsége megingathatatlan. A hozzá fohászkodó imákban arra kérik őt a hívők, hogy legyen oltalmazójuk a sátán gonosz kísértései ellen, és a mennyei seregek vezéreként taszítsa vissza a gonosz szellemeket a kárhozat helyére. A Szent Mihály arkangyalba vetett hit az 1884-es esztendőben megerősödött, amikor XIII. Leó pápa egy látomása után elrendelte, hogy a szentmisék végén az arkangyalhoz is fohászkodjanak a hívők.

A keresztény hagyományban Mihály arkangyal és Sárkányölő Szent György alakja egymáshoz kapcsolódik. A Szent Mihályról szóló bibliai történetek egyikében az arkangyal egy nagy harc közben a mennyben megtámadott egy sárkányt, a Sátán megtestesítőjét. Szent Mihály földi megtestesülésének tartják Sárkányölő Szent Györgyöt, aki a legendák szerint harcos katonaként szintén egy sárkánnyal viaskodott, és akit kegyetlen kínzásoknak vetettek alá, mert keresztény hitét nem tagadta meg. A keresztény hagyományban mindkét szent a győzelem hordozója, az állhatatos hit jelképe.

A keresztény hagyományok és a magyar népi vallásos hit szerint Mihály arkangyal volt a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa, bírája. Ő a jó és rossz eldöntésére hivatott angyal, jelen van a haldoklók mellett, átkíséri őket a túlvilágra. Ezért a templomi és művészi ábrázolásokon nemcsak karddal, pajzzsal ábrázolják, hanem gyakran látjuk mérleggel a kezében, mert ő a lélek mérlegelője a túlvilágon. A legtöbb helyen a temetéskor használt halottszállító saroglyát, koporsószállító kocsit Szent Mihály lovának nevezik. Neve megjelenik a Göncölszekér csillagkép népi megnevezésében – Szent Mihály szekere –, és a Tejút középkori neve, a Szent Mihály útja is a hozzá kapcsolódó elképzelésből eredeztethető, miszerint felkíséri az elhunyt lelkét a mennyországba.

A magyar falusi közösségek életében szeptember 29-én kezdődött kisfarsang ideje, a lakodalmak őszi időszaka, amely Katalin napjáig, november 25-ig tartott. Szent Mihály napja volt a falusi gazdasági év fordulója, ekkor kezdték törni a kukoricát és a legelőkről hazahajtották az állatokat. Megtörtént a pásztorok elszámoltatása, akik Mihály napján újból elszegődtek egy-egy gazdához az állatok őrzésére. Ekkor a nagygazdák általában bált, mulatságot rendeztek, ahol a pásztorok is jelen voltak. A cselédek felfogadása is Mihály-napon történt. Mivel ezen a napon több helyen vásár is volt, a gazdák új felszereléseket, eszközöket szereztek be a gazdaságuk számára.

A falvakban a parasztok és gazdák Mihály napjától várták az időjárás hidegre, téliesre való fordulását. Ettől a naptól kezdve nem volt szabad az ágyneműt a szabadban szellőztetni, szárítani. A szeptember 29-hez kapcsolódó időjárás-jóslás a fecskéket is figyelte: ha a fecskék még nem költöztek el, hosszú őszre lehetett számítani. A népi megfigyelések szerint, ha Mihály napján reggel deres volt a fű, akkor gyorsabban érkezett a tél. Hosszú, erős telet jósolt az pásztor is, aki megfigyelte, hogy e napon a juhok és disznók összehúzódtak a hideg miatt.

Wikipédia, Németh Pál (szerk): Gyógyító szentek