Tavaszelő magyar népszokásai

Huszár Ágnes  2017.3.10. 1:32

Márciusban, azaz Tavaszelő idején, számos alkalom nyílik az időjárás-jóslásra.

Márciust a magyar néphagyomány Tavaszelőnek nevezi, hiszen a tavaszi felmelegedés, a hagyományos parasztgazdálkodásban pedig a szőlő és a gyümölcsfák metszésének, a szántóföldek tisztításának az időszaka. Ebben a hónapban számos alkalom nyílik az időjárásjóslásra.


Március 12-én, Szent Gergely napján a megfigyelések szerint a tavaszias idő ellenére még hó hullhat, amit a néphagyomány így ír le: Gergely rázza a szakállát. Ezen a napon szokásban volt a Gergely-járás. Gergely napjának ünneplését 830-ban IV. Gergely pápa vezette be I. Gergely pápa tiszteletére, aki iskolák alapítója és pártfogója, a gregorián-éneklés megteremtője volt. A középkor elején ehhez a naphoz egész Európában diák felvonulások, diákpüspök választások és iskolai vetélkedők kapcsolódtak. Ezen kívül Gergely-napja iskolai félévkezdetnek számított, hiszen erre a napra esik a tavaszi napéjegyenlőség. A magyar néphagyományban a 20. századig fennmaradt Gergely-járás a középkori szegény tanulók mendikálásának, dramatikus játékának szokásából ered. Szereplői a katonai toborzás mintájára hadnagyi rangot viseltek, és gyakran megszemélyesítették a püspököt is. A tanító által kijelölt fiúk új diáktársakat toboroztak az iskolába, amikor még nem volt kötelező az iskolalátogatás. A diákok verseiben és dalaiban jókívánság-mondóka, a szereplők tréfás bemutatása és adománykérés hangzott el. A szokás célja a 17. századtól elsősorban nem az iskolába való toborzás, hanem az adománygyűjtés volt. Az összegyűjtött tojás, szalonna a tanító éves járandóságát bővítette.


Márciusban Sándor, József, Benedek, zsákkal hoznak meleget – tartja a mondás. Sándor napja március 18-a közel esik a tavaszi időjárás kezdetéhez. Március 19-én a magyar hagyomány a Józsefeket ünnepeli, a keresztény egyház pedig Szent József, Jézus Krisztus nevelőapjának ünnepét tartja. Élete és példája a híveket szorgalomra, tisztességes munkára, alázatosságra és tisztaságra biztatja. A csallóközi Dunaszerdahelyen ezen a napon a város lakói az iparosokat is ünnepelték. A céhzászlók alatt az iparosok a katolikus templomba vonultak, meggyóntak, megáldoztak, gyertyákat gyújtottak és Szent Józsefhez imádkoztak. József napján a méhészek kiengedték a méheket, a népi hagyomány pedig azt tartotta, hogy az énekes madarak sípokat kapnak a szenttől, és ekkor már madárdaltól hangos a vidék. ha aznap szivárvány volt az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv jó bortermést ígért. Néhány vidéken a József-napi rossz idő az évben sok halálesetet jelentett. A szántás elkezdését is e naphoz igazították, hogy a gazdáknak jó termése legyen az évben. Máshol ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe munkatilalommal. A harmadik, meleget hozó szent, Benedek a nyugati szerzetesség törvényhozója volt. A néphit szerint az ő névnapján szentelt fokhagyma és zsír minden bajban hasznos volt, gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Néhány vidéken az aznapi égdörgés száraz nyarat jósolt. Más vidékeken a három meleget hozó szent névnapján abban hittek, hogy a napsütés hosszú, meleg nyarat, a beborult idő pedig hosszú, nedves őszt jelentett.


Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A parasztgazdálkodásban ekkor végezték a gyümölcsfák oltását, és az e napon oltott fát nem volt szabad letörni, mert vér folyt belőle. A legtöbb vidéken szerencsétlenséget jelző dolognak vélték a frissen oltott fák letörését, megsértését.

Március végén, az igazi tavasz beköszöntésével általában megérkeztek a fecskék is, és ekkor a lányok sok helyen a következő rigmust mondogatták, hogy szépek legyenek: Fecskét látok, szeplőt hányok.


Forrás:
Marczell Béla: Csallóközi néphagyományok
internet

Képek:
1-2. kép internet
3. kép - Andrea Mantegna: Jézus bemutatása a templomban, festmény (1465)

Hozzászólások

@

Küldés