Apuka


Póda Erzsébet  2011.7.9. 8:29

Szünidei apa-gyerek játék a forró kisvárosi játszótéren.

A pilledt szülők, nagyszülők és bébiszitterek az árnyas lombok alatt kávéznak, kóláznak vagy fagyiznak, míg az izgága csemeték a hintákon és mászókákon, vagy a poros futball-, kézi- és kosárlabdapályán játszanak zajosan, felszabadultan.

Aztán a szülők felkapják a fejüket, mert meglepő fordulat áll be a megszokott hétköznapi kisvárosi idillbe. Egy apuka foglal helyet a rugós lovacska melletti rugós zebrán. A lovacskán a kisfia "üget" -- előre-hátra dől, miközben hangosan biztatja a paripát a gyorsabb ütemre. Az apuka nem zajong, ő csendben, átszellemült arccal rugózik. Néhány hosszú perc múltán a hátam mögött ülők aggódni kezdenek: vajon meddig bírja a gyerekek csíkos barátja a gyűrődést, kibírja-e egyáltalán a nem őrá méretezett lovast? Fennáll ugyanis a 80/20-as szabály: az apuka súlya és a rugós zebra tömege körülbelül ilyen arányban van egymással... (A zebra vesztére!)

Az apukát nem érdeklik a "húúúk", a felszisszenések meg a gúnyos megjegyzések: ő zavartalanul zebragol tovább. A poros játszótér most szavannává változik, forró szél süvít a füle mellett, az oldalsó hárs hirtelen felveszi a majomkenyérfa szerepét, a gyerekzsivaj helyett az afrikai mezők hangjai töltik meg a teret. A rugós zebra hősiesen rúgja a szavanna porát. Előre-hátra, előre-hátra...

Az apuka arca egyre átszellemültebb.

Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Leszáll a fekete lovacskáról, apja mellé áll és arra kéri, most már menjenek focizni. Az apuka egy ideig nem válaszol, csak himbálózik előre-hátra... A kisfiú megrázza apja trikóját: "De apúúú, menjünk focizni!" Az átszellemült arc egy pillanat alatt visszazökken a valóságba. Az apuka nagy nehezen leszáll a zebráról, megfogja kisfia kezét, és átmennek a bekerített sportpályára, labdát szereznek maguknak és focizni kezdenek.

Az apuka szalad és cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Bosszankodik, elveszíti, majd újra magához szerzi a labdát. Megint szalad és megint cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Arcára ismét kiül az az átszellemült kifejezés. Izzad, homlokát törölgeti, de jó focistához méltón egy pillanatra sem áll meg. Most ő Puskás Öcsi, Pelé, Gomez, Xabi Alonso vagy Messi...

Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Megáll a pálya szélén: "Apúúú, másszunk fára!"

Az apuka nagy nehezen abbahagyja a játékot, megfogja kisfia kezét, és a magas, árnyas, ágas-bogas fák felé indulnak...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.