Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
..., és számunkra eddig teljesen idegen szabályok betartására köteleznek bennünket. Azt is érezzük, hogy fenyegetve vagyunk, hiszen naponta zúdul ránk a médiából, hogy megbüntetnek, ha nem hordjuk a maszkot, megbüntetnek, ha átlépjük a lezárt határt engedély nélkül, vagy, ha letérünk a kijelölt útvonalról. Legújabban azért is, ha este a barátainkkal jól akarjuk magunkat érezni, és munka után meginnánk valamit.
Azt látom, hogy az emberek már komolyan kezdenek félni. Félnek, de nem az éppen aktuális betegségtől, hanem inkább attól az életformától, amit magával hozott. Félnek, hogy ez most már örökre így marad. Egymástól elszakított családok. Köddé vált nyaralások. Soha megrendezésre nem kerülő koncertek, sport- vagy egyéb rendezvények, amikhez ugyancsak hozzá voltunk szokva és már nagyon hiányoznak. Féltjük a gyerekeinket, hogyan fognak így tanulni? Vajon meddig járhatnak iskolába? Mikor kell majd újra odahaza, az internet előtt felelni, dolgozatot írni, vizsgázni? Félnek, hogy újra elveszíthetik munkahelyüket és veszélybe kerül a megélhetésük.
Vajon mi lehet az igazság? Sokan lemondtak a várva várt nyaralásról a tengerparton. Mások, a bátrabbak becsomagoltak, és mégiscsak elutaztak. Hazatérve pedig arról meséltek, hogy szinte nem is találkoztak senkivel a partokon. Kihalt szállodákról, strandokról mutattak képeket, és nevettek, hogy nem is lett volna kitől megfertőződni. Gond nélkül hazatértek.
Megváltozott sok minden. Az emberek két csoportra osztódtak. Az egyik, aki nem hisz a vírus létezésében, nem hiszi el a híreket a sok pozitív eredményről, és mindent megtesz azért, hogy lebuktassa a rendszert. A másik csoport pedig az, aki mindent elhisz és betart. Becsülettel hordja a maszkot, ahol és amikor kell. Nem csoportosul, nem találkozgat, és nem tiltakozik.
Egyvalami azonos a két félben. Mindkettő túl akarja élni és vissza szeretné kapni a régi életét. Bármelyik csoportba tartozunk is, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ennek érdekében! Legyen újra jó és szép hely a világ! Legyen már végre béke és egyetértés!
Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.