Hajléktalan
Vannak élethelyzetek, melyek ugyancsak elgondolkodtatják az embert.
Amikor azt olvastam a minap, hogy Magyarországon megszavazták azt a törvényt, miszerint a hajléktalanokat, ha az utcán élnek, pénzbírságra vagy szabadságvesztésre is ítélhetik, bár nem akartam, mégis mosoly fakadt az arcomon.
Azért, mert magam előtt láttam a képet, amint a szakadt külsejű hajléktalan leperkálja a ropogós bankókat a hatóságnak. S ha éppen nincs nála mondjuk százötvenezer forint, akkor irány a dutyi. Eszembe jutott pár történet, így az is, amikor a hajléktalan egy épület előtt „parkolt“ bevásárló kocsit kötött el, és azon igyekezett, hogy visszavigye az eredeti helyére. De mivel nem tudta elolvasni, hogy melyik üzletlánchoz tartozik, ide-oda bolyongott a városban. Olyan büszkén tolta a járgányt, mintha a legmenőbb kocsicsodával száguldozott volna. Mikor megkérdezték tőle, hogy honnan hozta el, csak azt hajtogatta, hogy oda viszi, ahová való, majd fülig vigyorral, pajkosan csillogó szemmel hozzátette: „Testvér, ötven cent van benne“! A világ összes kincse volt az a számára, úgy örült neki, mint más a lottó főnyereménynek.
Az is eszembe jutott, amint nemrégiben egy előttem siető hölgyet állított meg a kormos, borzas, szebb napokat megélt számkivetett. Szegény hölgy megpróbálta nagy ívben kikerülni a bűzölgő asszonyt, de az csak mondta a magáét, és követni kezdte: „Hajja, várjon má´ egy kicsit! Hajja... nem kertelek. A bótba vótam erősítőért meg bagóér, de nem attak. Kizavartak, hogy az a... Na jó. Nem átkozódok. Maga módosnak láccik... Hajja... az az igazság... ne siessen má, hajja...!“
Kérni akart. Melléfogott: se pénz, se pia. Én meg ezalatt egérutat nyertem…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.