Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
Számos tanulmány, elmélkedés , praktikus tanács jelent meg a sajtóban a vírussal kapcsolatban: a megelőzéssel, a gyógyításával, a maszkok készítésével, az egyszerű ember és a világ problémáival egyetemben és sorolhatnám.
Ebben az írásomban, tőlem kicsit szokatlan hangnemben másként közelítem a jelenlegi helyzetet. A vírus okozta változásokat az emberi kapcsolatok megreformálódásában, a család és kissebb közösségek kapcsolataiban, az emberi tulajdonságok pozitív változásában, a természethez füződő viszonyukban mérem fel.
Hiába áll az ember az emberi fejlődés legmagasabb fokán, és hiszi, hogy a legokosabb, legtökéletesebb lény a Földön,ha egy sejtmag nélküli, élősködő, szabad szemmel nem látható mikroorganizmus elszaporodása meg tudja állítani a napi körforgást. Erre azért képes, mert felelőtlenül bánunk őseink hagyatékával, a hatalom és a pénz szaga - a természet illata helyett -, elbódítototta az embereket. Nem törődtünk unokáink örökségével. Hagyatékul egy sivár, mindenéből kiforgatott természetet hagyunk hátra, ahol mutáns, mikro-nagyságú élőlények tartják sakkban az emberiséget. Felteszem a kérdést: megéri ez nekünk?
De én hiszek abban, hogy ez a vírus elgondolkodtatta a még épelméjű embereket, hogy nem késő változtatni. Még meg lehet menteni a természetet, javítani, és főleg változtatni lehet a magatartásunkon. Soha sem késő! Próbáljuk az apró változtatásokat megkezdni már most, az önkéntes karatén alatt, majd fokozatosan terjesszük ki a karatén után a munkahelyünkre, családunk széles körére. Ha mindenki ezt teszi, egyszer csak az akaratok egyesülnek és a Föld fellélegezhet.
Hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok javulnak a vírus kipusztulása után. Méginkább összetartanak, emberszámba veszik egymást, odafigyelnek egymásra továbbra is. Győz a józan ész. Megbecsülik egymást, egymás munkáját. Szükség lesz rá, mert a vírushelyzet lecsengése után ínséges idők várnak ránk. A gazdaságnak ez a pizsamás, otthonülős kényszerszünet nem tesz jót. De akármi lesz, ha összetartunk és féltjük-óvjuk saját egészségünket és másokét is, talpra állunk, állítjuk az országot.
Hiszek abban, hogy a tavasz után, amit a vírus okozta fekete felhők majdnem teljesen beárnyékoltak, oda tudunk már figyelni gondtalanul a nyár illatára, a természet szépségeire.
Hiszek abban, hogy nem felejtjük el a vírus hozta intőjelet sem, hogy vigyázz, ember, mert: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!“ Vagyis, a természet megbosszulja magát!
Hogy ne feledkezzünk, meg a tavasz szépségeiről sem, mellékelek pár felvételt a kiskertünkből, ami anyósom, Horváth Júlia munkáját dícséri.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.3.29.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2