Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
Számos tanulmány, elmélkedés , praktikus tanács jelent meg a sajtóban a vírussal kapcsolatban: a megelőzéssel, a gyógyításával, a maszkok készítésével, az egyszerű ember és a világ problémáival egyetemben és sorolhatnám.
Ebben az írásomban, tőlem kicsit szokatlan hangnemben másként közelítem a jelenlegi helyzetet. A vírus okozta változásokat az emberi kapcsolatok megreformálódásában, a család és kissebb közösségek kapcsolataiban, az emberi tulajdonságok pozitív változásában, a természethez füződő viszonyukban mérem fel.
Hiába áll az ember az emberi fejlődés legmagasabb fokán, és hiszi, hogy a legokosabb, legtökéletesebb lény a Földön,ha egy sejtmag nélküli, élősködő, szabad szemmel nem látható mikroorganizmus elszaporodása meg tudja állítani a napi körforgást. Erre azért képes, mert felelőtlenül bánunk őseink hagyatékával, a hatalom és a pénz szaga - a természet illata helyett -, elbódítototta az embereket. Nem törődtünk unokáink örökségével. Hagyatékul egy sivár, mindenéből kiforgatott természetet hagyunk hátra, ahol mutáns, mikro-nagyságú élőlények tartják sakkban az emberiséget. Felteszem a kérdést: megéri ez nekünk?
De én hiszek abban, hogy ez a vírus elgondolkodtatta a még épelméjű embereket, hogy nem késő változtatni. Még meg lehet menteni a természetet, javítani, és főleg változtatni lehet a magatartásunkon. Soha sem késő! Próbáljuk az apró változtatásokat megkezdni már most, az önkéntes karatén alatt, majd fokozatosan terjesszük ki a karatén után a munkahelyünkre, családunk széles körére. Ha mindenki ezt teszi, egyszer csak az akaratok egyesülnek és a Föld fellélegezhet.
Hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok javulnak a vírus kipusztulása után. Méginkább összetartanak, emberszámba veszik egymást, odafigyelnek egymásra továbbra is. Győz a józan ész. Megbecsülik egymást, egymás munkáját. Szükség lesz rá, mert a vírushelyzet lecsengése után ínséges idők várnak ránk. A gazdaságnak ez a pizsamás, otthonülős kényszerszünet nem tesz jót. De akármi lesz, ha összetartunk és féltjük-óvjuk saját egészségünket és másokét is, talpra állunk, állítjuk az országot.
Hiszek abban, hogy a tavasz után, amit a vírus okozta fekete felhők majdnem teljesen beárnyékoltak, oda tudunk már figyelni gondtalanul a nyár illatára, a természet szépségeire.
Hiszek abban, hogy nem felejtjük el a vírus hozta intőjelet sem, hogy vigyázz, ember, mert: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!“ Vagyis, a természet megbosszulja magát!
Hogy ne feledkezzünk, meg a tavasz szépségeiről sem, mellékelek pár felvételt a kiskertünkből, ami anyósom, Horváth Júlia munkáját dícséri.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.