Pasas a netről
Jó ha az ember, mindenre felkészül, mert sose lehet tudni…
A barátnőm barátnőjével esett meg ez az eset, mely kissé morbid, de ebből is látszik, hogy az élet kiszámíthatatlan.
Ibolya (nevezzük így a hölgyet) hosszú tépelődés után elvált. Elege volt a házasságból, a férjéből, a sorozatos megalázásokból, a jéghideg hétköznapokból. Majd keres mást, aki becsüli, akinek tetszik, aki megszereti, és nem lesz olyan üres vele az élet, mint az exszel.
Nagy hévvel, egy fantázianéven, nekiállt hát a netes társkeresőkön ismerkedni. Nagy a kínálat, majd csak horogra akad valaki, gondolta, és nagy lelkesedéssel elkezdett írogatni pár ismeretlennel. Az egyik közülük nagyon imponált neki. Igaz, fényképe nem volt az illetőnek, de hát ez csak részletkérdés. Különben is, neki sincs. A belső a lényeg! A modora, a jó humora, kedves szavai, megfogták Ibolya lelkét. Az intelligenciája még különben! Hát igen, ez a férfi mennyire más, mint az ő volt férje. Mennyire kedves, okos, művelt. És mennyi sok közös vonás van bennük!
Teltek a napok, és egyre jobban megtetszettek egymásnak. Mivel egy városban laktak, megbeszélték, hogy itt az idő a találkozásra, s vasárnap délután a város egyik kávézójában ennél és ennél az asztalnál várni fogja őt a nagy Ő. És hogy a romantikánál maradjanak (mert többek között ez is nagyon tetszett Ibolyának a férfiban), egy csokor rózsa lesz az ismertetőjel.
Végre eljött a várva-várt nap! Ibolya belenézett a tükörbe: „Elég jól nézek ki. Remélem, tetszeni fogok neki.” Gondolta magában.
A kávéház tele volt. Ő izgatottan kereste szemével a megbeszélt asztalt, vajon eljön-e? Eljött, ott ül, pont háttal neki. Szíve torkában dobogott, vajon milyen lehet? Már majdnem az asztalhoz ért, amikor a férfi hirtelen megfordult. Ibolyának ebben a pillanatban földbe gyökerezett a lába! A volt férje ült az asztalnál!!! Ő is meghökkent. Hát te?! – kérdezték egymástól?
Mindkettőjüket elöntötte a harag, amikor rájöttek, hogy látatlanban véletlenül pont egymással ismerkedtek a neten. Lett is óriási cirkusz!!!
S hogy miként alakult a dolog a továbbiakban? Azt már nem tudom, mindenesetre én biztos nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Brrr, még rágondolni is rossz….!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.