Soha ne adjuk fel!
Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.
Ugye, egyetértenek velem abban, hogy gyakran semmiségek miatt drámázunk? Pedig a dráma nem a semmiségekben van, hanem például abban, hogy a fent említett kisfiú, Marshall Janson, protézislábakkal éli az életét, és mindkét keze csonkban végződik. Ennek ellenére egy olyan gyermeknek látszik, aki nem érzi magát kisebbrendűnek, sőt, álmokat szövöget. Az egyik ilyen régóta dédelgetett álmát nemrég meg is valósították, mégpedig azt, amikor profi focistákkal rúghatta együtt a labdát.
Nyilván nagyon sokat köszönhet a szüleinek, mert úgy kezelték, mint egy egészséges gyermeket, és ez komoly szerepet játszhatott abban, hogy ilyen magabiztos emberpalánta válhatott belőle. Úgy néz ki, hogy a nyolc éves Marshall Janson a fogyatékossága ellenére teljes életet tud élni, jó példa lehet ez minden ember számára.
Hogy lehet végtagok nélkül is boldogan élni, azt Nick Vujicic esete is bizonyítja, aki tetra-amelia szindrómával, vagyis végtagok nélkül született, lába helyén két ujj van, melyek segítségével megtanult írni, gépelni, sőt fogat mosni és fésülködni is. Szülei szörnyen aggódtak azért, hogy fiuk mihez kezd így az életben? Nem kellett volna, mert ma ő a világ legoptimistább embere, aki a világot beutazva tanítja az embereket arra, hogy elfogadják magukat olyannak, amilyennek születtek, de nem csak önmagukat, hanem embertársaikat is.
Tudjuk, sajnos az emberek nem egyformák, vannak, akik abban élik ki ferde hajlamaikat, hogy gúnyolnak, bántalmaznak, megaláznak olyan embereket, akik fogyatékkal jöttek a világra. A támadásokat meg kell tanulni kivédeni, sőt meg kell tanulni felülkerekedni a rosszindulatú embereken. Sajnos ez nem sikerül mindenkinek, Nick Vujicic is megjárta a poklot, sőt gyermekként öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem tudta elviselni a sok megaláztatást.
Kedves olvasó, akkor, amikor úgy érzi, hogy kilátástalan a helyzete, mert nem úgy mennek a dolgai, mint ahogy szeretné, ha sorozatosan kudarcok élik, akkor gondoljon azokra, akikről most írtam, vagy azokra, akik valóban súlyos problémákkal küzdenek, és belőlük merítsen erőt. Az ő történetük mindenkit arra sarkallhat, hogy soha ne adjuk fel!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.