Regölés, farsangolás

Huszár Ágnes  2025.1.4. 1:09

A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is

A magyarság téli néphagyományában vannak olyan szokások, amelyek nem a téli napfordulókor (december 21-én és néhány nappal utána) zajlanak, eredetük és elemeik szerint mégis a téli ünnepkör jellemzőit – a fény születését, a megújulás lehetőségét – hordozzák magukban. Ilyen a farsang időszaka is, amely a tavaszt megelőző hónapokra, januárra és februárra esik.


A néprajzkutatók szerint a regölés – amely leginkább a Dunántúlon fordult elő, és karácsony másnapjától vízkeresztig volt szokásban – elemei átkerültek a farsangolás szokásába is. Ilyen jellemzők az állatmaszkok, a kifordított szőrös bunda, a zörgős botok, a csengők és a köcsögduda használata, valamint azok a szöveg- és dallamtöredékek, amelyek a regösénekekből szivárogtak át a farsangi hagyományokba. Ez a szoros összefüggés érthető, hiszen a farsangi időszak január 6-án kezdődik el, és eltart egészen hamvazószerdáig.

Heltai Gáspár 1552-es évi feljegyzéseit és a néprajzi adatokat összevetve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a regölés nagy valószínűséggel farsang idején is jellemző szokás volt. A gyűjtő, Kiss Géza az adatközlők elmondása alapján az 1930-as években a regőt vagy regit olyan személynek írta le, aki a maga napján hatásfokozó, jelképes eszközökkel, cselekedetekkel és öltözékben megjelenik, versben vagy dallal elmondja az alkalomhoz kötött áldáskívánságait, és átveszi a háziak adományát. Gyűjtéseiben farsangoló regölést, vagyis olyan farsangi verset is lejegyzett, amelyben a „hej, regi rajta” (a regölésre jellemző „hej, regö rejtem” változata) szöveg is megtalálható.


A néprajzi adatgyűjtés a későbbi években is több példát talált a farsangi regölésre. Ilyen például Bálint Sándor népzenekutató közlése, amelyben a Szeged környékéről származó farsangi népdalok zenei jellemzőit a regösénekekben előforduló zenei fordulatokhoz hasonlítja, és rámutat a motivikában, a szövegekben előforduló hasonlóságokra. Ormánságban pedig a regösénekek a balázsolás szokásával kapcsolódtak össze, amikor is február 2-án, Balázs napján a regösénekeket énekelve indultak útnak a jókívánságokat hordó, adományt gyűjtő fiatal fiúk.


A regösénekek és a farsang idejére eső köszöntők szöveg- és dallamegyezésén túl a néprajzkutatók szerint a két szokás szoros kapcsolatát az is jelzi, hogy rokon motívumként az adománygyűjtés is jelen van. Ennek módja, hogy egy ágas-bogas fára vagy egy nyársra szalonnát vagy kolbászt tűztek a háziak a regölők, illetve a farsangolók számára.

A zoboralji falvakban farsang előtti vasárnap jártak a lányok tananajozni, talalajkázni. Ez ősi pogánykori szokás, amely során termést varázsoló, ráolvasó mondóka hangzott el. Ez a szokás titokzatosságot is rejtett, mert amikor végezték, a termés még a földben volt, a parasztok pedig csak remélhették a kedvező termést, amihez hitük szerint hozzátett a mágikus erejű tananajozás, talalajkázás.


A néprajzkutatók Palóc-vidékre vonatkozó adatait olvasva szintén találkozunk a nyársra húzott szalonnával, amit farsang utolsó napjaiban a maskarába öltözött, a háziakat köszöntő fiatalok adományként kaptak. Paládi Kovács Attila közlése szerint Eger vidékén ennek a farsangi mulatságnak remélés volt a neve. Nagytárkányban pedig a regélés jelentette a farsangi mulatság befejezését, Rajeczky Benjámin néprajkutató közlése szerint.

Móser Zoltán a regöléssel, regösénekkel és a farsangolás szokásával kapcsolatos néprajzi adatok összevetésekor jegyzi meg, hogy valószínűleg a regölés időben kitolódhatott farsang utolsó napjáig, és a néprajzgyűjtők munkájának köszönhetően előbukkant a farsangi regölés olyan vidékeken is, ahol már elveszettnek hitték ezt a szokást. A regölés és farsangolás szokásdalaiban a legszembetűnőbb a dallambeli hasonlóság, de a legfontosabb egyezés, hogy a regösök és a farsangolók is Isten áldását kérték a háziakra, hittek a szokás varázsló erejében: hogy a dalok bőséges termést varázsolnak. Emellett mindkét esetben az adományozásra, az ajándékozásra vonatkozó kérelem, követelés is elhangzott a regösök és a farsangolók szájából is.


Forrás:
Móser Zoltán: Jelek és ünnepek
Jókai Mária: András-naptól farsangig Nyitra vidékén
Liszka József: Ágas-bogas fa

Hozzászólások

@

Küldés