Ajándék - és ami mögötte van


Csepy Enikő  2010.12.13. 6:10

Elkezdődött a sürgés-forgás, a várva(nem)várt karácsonyi nagybevásárlás.

Legfeljebb egy hét, s kétségbeesett arcok fognak körülvenni. A szerelmesek, az egymást meglepni vágyó jóbarátok, szülők, gyermekek és testvérek egyaránt tehetetlenül néznek ki majd a fejükből: vajon idén mivel is lepjék meg egymást.

Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi években egyre inkább arra megy ki a játék, hogy melyik család mennyi ajándékkal tudja túllicitálni a másikat. A karácsony így fokozatosan veszti el az értékét, hiszen már nem is az igazi jelentését ünnepeljük. Már nem is a szándékot nézzük az ajándékozásnál, mindenbe csak a hibát látjuk, s nem egyszer élünk a csere lehetőségével. Igaz, nem könnyű jó képet vágni egy lila bolyhos pulcsihoz, amit a nagyi kötött, de minden bizonnyal nagy szeretettel készítette azt számunkra. Valószínűleg csak akkor lesz rajtunk, ha látogatóba jön, de ez mégsem érinti őt olyan rosszul, mintha grimaszokat vágnánk a nagy odaadással készített „remekműre“.

Az elvileg szeretet ünnepe mára szinte csak reklámfogássá vált. Nem elég, hogy már november közepén karácsonyi dekorációban díszeleg minden egyes bolt, de üzleti fogást is csinálnak az ajándékozásból. Persze érthető, őket csak az eladás érdekli. De közben alattomosan befolyásolják a vevőközönséget. Az emberek ahelyett, hogy nemet mondanának a sok felesleges holminak és csecsebecsének, még intenzívebben vásárolnak. Az egymás túlszárnyalása ezen évek óta trend. „Tavaly csak egy laptopot kapott? Akkor idén kapjon egy robogót! Jövőre majd megkapja az autót is.“ Ennek az eszeveszett vásárlásnak csak az lesz az eredménye, hogy a gyerekek (de lassan már a felnőttek sem) nem fognak tudni örülni a kisebb ajándékoknak. Mindig többet és többet akarnak majd, egy „vacak“ társasjáték már röhejes lesz számukra.

Kiskoromban mindig rengeteg ajándékot kaptam. Sosem volt hiányom semmiben, pedig anyukám egyedül nevelt fel. Mégis mindig eldicsekedhettem azzal, milyen gazdag volt a Jézuska. Megbecsültem az apróbb játékokat is, a szokásos ruhákat, pulcsikat, hisz nagyon jól tudtam, anyukám tiszta szívből ajándékozta nekem.

Kár, hogy mai gyerekek már nem úgy gondolkodnak, mint ahogy én akkoriban! Ma már kevesebb a lelkesedés a gyerekekben, felnőttekben. Pedig mennyivel szebb lenne az ajándékozás, ha nem csak az „ajándék ló fogát” néznénk!

A külvilág zaja és kényszere ellenére próbáljunk meg az egyre értelmetlenebb ajándékok iránti elvárásokat mellőzni, s bízzuk magunkat családunkra! Hiszen mennyivel szebb a karácsonyeste, ha a gyönyörűen feldíszített fa alatt minden ajándéknak tudunk örülni, ha észrevesszük, hogy bármilyen is, azt szeretettel készítették számunkra.



Hozzászólások

, 13. 12. 2010 10:58:08
Az "ajándék ló fogához": anyósomtól tavaly kézzel festett teáskészletet kaptunk, az Ő kedvenc mintájával, ami nekünk egyáltalán nem jön be. Persze, bólogattam, hogy szép, mi mást tegyek. Azóta is minden alkalommal elmondja, amikor csak lehet, milyen drága volt... Inkább a nagyi lila pulóvere, amibe a szivét is belekötötte : ))) Különben mi úgy döntöttünk a párommal már régebben, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, hisz az a lényege a karácsonynak, hogy együtt vagyunk.
    
Csibi, 13. 12. 2010 16:35:04 Re:
Sztem a karácsony nem karácsony ajándék nélkül. Nem kell flancos ajándék de azért legyen valami a fa alatt. Én is a nagyi lila pulcsija mellett voksolok és nem a felemlegetett drága ajándék mellett de azért az hogy nem ajándékozzátok meg egymás az elég ciki... Sztem. Legalább egy szimbolikus kis kedvesség jólesik azoknak akik közel állnak egymáshoz.
@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2024.10.30.   


Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.