Ajándék - és ami mögötte van


Csepy Enikő  2010.12.13. 6:10

Elkezdődött a sürgés-forgás, a várva(nem)várt karácsonyi nagybevásárlás.

Legfeljebb egy hét, s kétségbeesett arcok fognak körülvenni. A szerelmesek, az egymást meglepni vágyó jóbarátok, szülők, gyermekek és testvérek egyaránt tehetetlenül néznek ki majd a fejükből: vajon idén mivel is lepjék meg egymást.

Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi években egyre inkább arra megy ki a játék, hogy melyik család mennyi ajándékkal tudja túllicitálni a másikat. A karácsony így fokozatosan veszti el az értékét, hiszen már nem is az igazi jelentését ünnepeljük. Már nem is a szándékot nézzük az ajándékozásnál, mindenbe csak a hibát látjuk, s nem egyszer élünk a csere lehetőségével. Igaz, nem könnyű jó képet vágni egy lila bolyhos pulcsihoz, amit a nagyi kötött, de minden bizonnyal nagy szeretettel készítette azt számunkra. Valószínűleg csak akkor lesz rajtunk, ha látogatóba jön, de ez mégsem érinti őt olyan rosszul, mintha grimaszokat vágnánk a nagy odaadással készített „remekműre“.

Az elvileg szeretet ünnepe mára szinte csak reklámfogássá vált. Nem elég, hogy már november közepén karácsonyi dekorációban díszeleg minden egyes bolt, de üzleti fogást is csinálnak az ajándékozásból. Persze érthető, őket csak az eladás érdekli. De közben alattomosan befolyásolják a vevőközönséget. Az emberek ahelyett, hogy nemet mondanának a sok felesleges holminak és csecsebecsének, még intenzívebben vásárolnak. Az egymás túlszárnyalása ezen évek óta trend. „Tavaly csak egy laptopot kapott? Akkor idén kapjon egy robogót! Jövőre majd megkapja az autót is.“ Ennek az eszeveszett vásárlásnak csak az lesz az eredménye, hogy a gyerekek (de lassan már a felnőttek sem) nem fognak tudni örülni a kisebb ajándékoknak. Mindig többet és többet akarnak majd, egy „vacak“ társasjáték már röhejes lesz számukra.

Kiskoromban mindig rengeteg ajándékot kaptam. Sosem volt hiányom semmiben, pedig anyukám egyedül nevelt fel. Mégis mindig eldicsekedhettem azzal, milyen gazdag volt a Jézuska. Megbecsültem az apróbb játékokat is, a szokásos ruhákat, pulcsikat, hisz nagyon jól tudtam, anyukám tiszta szívből ajándékozta nekem.

Kár, hogy mai gyerekek már nem úgy gondolkodnak, mint ahogy én akkoriban! Ma már kevesebb a lelkesedés a gyerekekben, felnőttekben. Pedig mennyivel szebb lenne az ajándékozás, ha nem csak az „ajándék ló fogát” néznénk!

A külvilág zaja és kényszere ellenére próbáljunk meg az egyre értelmetlenebb ajándékok iránti elvárásokat mellőzni, s bízzuk magunkat családunkra! Hiszen mennyivel szebb a karácsonyeste, ha a gyönyörűen feldíszített fa alatt minden ajándéknak tudunk örülni, ha észrevesszük, hogy bármilyen is, azt szeretettel készítették számunkra.



Hozzászólások

, 13. 12. 2010 10:58:08
Az "ajándék ló fogához": anyósomtól tavaly kézzel festett teáskészletet kaptunk, az Ő kedvenc mintájával, ami nekünk egyáltalán nem jön be. Persze, bólogattam, hogy szép, mi mást tegyek. Azóta is minden alkalommal elmondja, amikor csak lehet, milyen drága volt... Inkább a nagyi lila pulóvere, amibe a szivét is belekötötte : ))) Különben mi úgy döntöttünk a párommal már régebben, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, hisz az a lényege a karácsonynak, hogy együtt vagyunk.
    
Csibi, 13. 12. 2010 16:35:04 Re:
Sztem a karácsony nem karácsony ajándék nélkül. Nem kell flancos ajándék de azért legyen valami a fa alatt. Én is a nagyi lila pulcsija mellett voksolok és nem a felemlegetett drága ajándék mellett de azért az hogy nem ajándékozzátok meg egymás az elég ciki... Sztem. Legalább egy szimbolikus kis kedvesség jólesik azoknak akik közel állnak egymáshoz.
@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1