Ajándék - és ami mögötte van


Csepy Enikő  2010.12.13. 6:10

Elkezdődött a sürgés-forgás, a várva(nem)várt karácsonyi nagybevásárlás.

Legfeljebb egy hét, s kétségbeesett arcok fognak körülvenni. A szerelmesek, az egymást meglepni vágyó jóbarátok, szülők, gyermekek és testvérek egyaránt tehetetlenül néznek ki majd a fejükből: vajon idén mivel is lepjék meg egymást.

Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi években egyre inkább arra megy ki a játék, hogy melyik család mennyi ajándékkal tudja túllicitálni a másikat. A karácsony így fokozatosan veszti el az értékét, hiszen már nem is az igazi jelentését ünnepeljük. Már nem is a szándékot nézzük az ajándékozásnál, mindenbe csak a hibát látjuk, s nem egyszer élünk a csere lehetőségével. Igaz, nem könnyű jó képet vágni egy lila bolyhos pulcsihoz, amit a nagyi kötött, de minden bizonnyal nagy szeretettel készítette azt számunkra. Valószínűleg csak akkor lesz rajtunk, ha látogatóba jön, de ez mégsem érinti őt olyan rosszul, mintha grimaszokat vágnánk a nagy odaadással készített „remekműre“.

Az elvileg szeretet ünnepe mára szinte csak reklámfogássá vált. Nem elég, hogy már november közepén karácsonyi dekorációban díszeleg minden egyes bolt, de üzleti fogást is csinálnak az ajándékozásból. Persze érthető, őket csak az eladás érdekli. De közben alattomosan befolyásolják a vevőközönséget. Az emberek ahelyett, hogy nemet mondanának a sok felesleges holminak és csecsebecsének, még intenzívebben vásárolnak. Az egymás túlszárnyalása ezen évek óta trend. „Tavaly csak egy laptopot kapott? Akkor idén kapjon egy robogót! Jövőre majd megkapja az autót is.“ Ennek az eszeveszett vásárlásnak csak az lesz az eredménye, hogy a gyerekek (de lassan már a felnőttek sem) nem fognak tudni örülni a kisebb ajándékoknak. Mindig többet és többet akarnak majd, egy „vacak“ társasjáték már röhejes lesz számukra.

Kiskoromban mindig rengeteg ajándékot kaptam. Sosem volt hiányom semmiben, pedig anyukám egyedül nevelt fel. Mégis mindig eldicsekedhettem azzal, milyen gazdag volt a Jézuska. Megbecsültem az apróbb játékokat is, a szokásos ruhákat, pulcsikat, hisz nagyon jól tudtam, anyukám tiszta szívből ajándékozta nekem.

Kár, hogy mai gyerekek már nem úgy gondolkodnak, mint ahogy én akkoriban! Ma már kevesebb a lelkesedés a gyerekekben, felnőttekben. Pedig mennyivel szebb lenne az ajándékozás, ha nem csak az „ajándék ló fogát” néznénk!

A külvilág zaja és kényszere ellenére próbáljunk meg az egyre értelmetlenebb ajándékok iránti elvárásokat mellőzni, s bízzuk magunkat családunkra! Hiszen mennyivel szebb a karácsonyeste, ha a gyönyörűen feldíszített fa alatt minden ajándéknak tudunk örülni, ha észrevesszük, hogy bármilyen is, azt szeretettel készítették számunkra.



Hozzászólások

, 13. 12. 2010 10:58:08
Az "ajándék ló fogához": anyósomtól tavaly kézzel festett teáskészletet kaptunk, az Ő kedvenc mintájával, ami nekünk egyáltalán nem jön be. Persze, bólogattam, hogy szép, mi mást tegyek. Azóta is minden alkalommal elmondja, amikor csak lehet, milyen drága volt... Inkább a nagyi lila pulóvere, amibe a szivét is belekötötte : ))) Különben mi úgy döntöttünk a párommal már régebben, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, hisz az a lényege a karácsonynak, hogy együtt vagyunk.
    
Csibi, 13. 12. 2010 16:35:04 Re:
Sztem a karácsony nem karácsony ajándék nélkül. Nem kell flancos ajándék de azért legyen valami a fa alatt. Én is a nagyi lila pulcsija mellett voksolok és nem a felemlegetett drága ajándék mellett de azért az hogy nem ajándékozzátok meg egymás az elég ciki... Sztem. Legalább egy szimbolikus kis kedvesség jólesik azoknak akik közel állnak egymáshoz.
@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1