Aki más, az rossz?
Az utóbbi időben egyre több olyan emberrel találkozom, akik – akár ismeretlenül is –, rossz véleménnyel vannak másokról.
Mondjuk, csak azért, mert az illető valami mással foglalkozik, mint az megszokott. Másképp reagál a dolgokra, mint a többség. Vagy egyszerűen más, mint a többiek. Hogy miért teszi ezt, vagy miért vált „mássá“, nincs más lehetősége, vagy éppen védekezik – ezt már senki nem kérdezi, de mintha nem is akarnák tudni. Pedig nincs két egyforma ember, mindenki külön egyéniség. Van, akinek a munka a mindene, másnak a család, megint másnak a hobbija, de ez nem jelentheti azt, hogy rossz.
Miért ilyenek az emberek? Miért ilyen érzéketlenek mások iránt? Ha valakinek rosszul megy a sora, inkább „csámcsognak“ rajta, semmint segítenének neki. Inkább könnyelműn és rosszindulatúan véleményezik, vagy meg is bélyegzik. Pedig mindenkivel történhet valami baj. Sajnos, csak amikor nagyon mélyre süllyed, vagy szörnyűséget él át az ember, akkor érti meg és teszi sorrendbe azokat a dolgokat, melyek az életben a legfontosabbak. Ezután bizony már nem ítélkezik olyan könnyen mások felett...
Jó lenne hát, ha egy-egy felszínes negatív vélmény kinyilvánítása előtt magunkba néznénk: milyenek is vagyunk mi magunk, milyen hibáink vannak! Valóban olyan tökéletesek vagyunk, mint azt magunkról hisszük? Szükségünk van arra, hogy lemondjunk, megszóljunk másokat? Nincs elég „takarítanivaló“ a saját portánkon?
A véleménynyilvánítás előtt először vizsgáljuk meg önmagunkat, s csak utána szóljunk – s csak akkor, ha szükséges. Mindenekelőtt azonban jegyezzük meg: ha segíteni nem tudunk, akkor ne is ártsunk senkinek! Még akkor sem, ha embertársaink másként döntenek, mint mi döntenénk, vagy másként élik az életünket, mint mi.
Fordította: Póda Erzsébet
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.