Aki más, az rossz?
Az utóbbi időben egyre több olyan emberrel találkozom, akik – akár ismeretlenül is –, rossz véleménnyel vannak másokról.
Mondjuk, csak azért, mert az illető valami mással foglalkozik, mint az megszokott. Másképp reagál a dolgokra, mint a többség. Vagy egyszerűen más, mint a többiek. Hogy miért teszi ezt, vagy miért vált „mássá“, nincs más lehetősége, vagy éppen védekezik – ezt már senki nem kérdezi, de mintha nem is akarnák tudni. Pedig nincs két egyforma ember, mindenki külön egyéniség. Van, akinek a munka a mindene, másnak a család, megint másnak a hobbija, de ez nem jelentheti azt, hogy rossz.
Miért ilyenek az emberek? Miért ilyen érzéketlenek mások iránt? Ha valakinek rosszul megy a sora, inkább „csámcsognak“ rajta, semmint segítenének neki. Inkább könnyelműn és rosszindulatúan véleményezik, vagy meg is bélyegzik. Pedig mindenkivel történhet valami baj. Sajnos, csak amikor nagyon mélyre süllyed, vagy szörnyűséget él át az ember, akkor érti meg és teszi sorrendbe azokat a dolgokat, melyek az életben a legfontosabbak. Ezután bizony már nem ítélkezik olyan könnyen mások felett...
Jó lenne hát, ha egy-egy felszínes negatív vélmény kinyilvánítása előtt magunkba néznénk: milyenek is vagyunk mi magunk, milyen hibáink vannak! Valóban olyan tökéletesek vagyunk, mint azt magunkról hisszük? Szükségünk van arra, hogy lemondjunk, megszóljunk másokat? Nincs elég „takarítanivaló“ a saját portánkon?
A véleménynyilvánítás előtt először vizsgáljuk meg önmagunkat, s csak utána szóljunk – s csak akkor, ha szükséges. Mindenekelőtt azonban jegyezzük meg: ha segíteni nem tudunk, akkor ne is ártsunk senkinek! Még akkor sem, ha embertársaink másként döntenek, mint mi döntenénk, vagy másként élik az életünket, mint mi.
Fordította: Póda Erzsébet
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.