Aki más, az rossz?

Saloňová Andrea 2009.2.3. 14:49

Az utóbbi időben egyre több olyan emberrel találkozom, akik – akár ismeretlenül is –, rossz véleménnyel vannak másokról.

Mondjuk, csak azért, mert az illető valami mással foglalkozik, mint az megszokott. Másképp reagál a dolgokra, mint a többség. Vagy egyszerűen más, mint a többiek. Hogy miért teszi ezt, vagy miért vált „mássá“, nincs más lehetősége, vagy éppen védekezik – ezt már senki nem kérdezi, de mintha nem is akarnák tudni. Pedig nincs két egyforma ember, mindenki külön egyéniség. Van, akinek a munka a mindene, másnak a család, megint másnak a hobbija, de ez nem jelentheti azt, hogy rossz.

Miért ilyenek az emberek? Miért ilyen érzéketlenek mások iránt? Ha valakinek rosszul megy a sora, inkább „csámcsognak“ rajta, semmint segítenének neki. Inkább könnyelműn és rosszindulatúan véleményezik, vagy meg is bélyegzik. Pedig mindenkivel történhet valami baj. Sajnos, csak amikor nagyon mélyre süllyed, vagy szörnyűséget él át az ember, akkor érti meg és teszi sorrendbe azokat a dolgokat, melyek az életben a legfontosabbak. Ezután bizony már nem ítélkezik olyan könnyen mások felett...

Jó lenne hát, ha egy-egy felszínes negatív vélmény kinyilvánítása előtt magunkba néznénk: milyenek is vagyunk mi magunk, milyen hibáink vannak! Valóban olyan tökéletesek vagyunk, mint azt magunkról hisszük? Szükségünk van arra, hogy lemondjunk, megszóljunk másokat? Nincs elég „takarítanivaló“ a saját portánkon?

A véleménynyilvánítás előtt először vizsgáljuk meg önmagunkat, s csak utána szóljunk – s csak akkor, ha szükséges. Mindenekelőtt azonban jegyezzük meg: ha segíteni nem tudunk, akkor ne is ártsunk senkinek! Még akkor sem, ha embertársaink másként döntenek, mint mi döntenénk, vagy másként élik az életünket, mint mi.

Fordította: Póda Erzsébet