Egy asszony arca


Sábitz Katalin  2006.9.5. 12:20

Mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek…!

…Ezzel nyugtatom magam, ha a jármű hamarabb hagyja el a megállót, mint ahogy én odaérnék…

Egyik nap is a buszon ültem elmélázva, és hagytam, hogy magukkal sodorjanak a gondolataim. Közben egész házsorok suhantak el mellettünk. A megállóknál felkaptam a fejem, nem látok-e ismerőst. De aznap egyedül utaztam – a gondolataimmal.

Egyszer csak megpillantottam egy nőt. Karját majd’ földig húzta a súly, amelyet cipelt. Valaki felnevetett mellettem, látva a grimaszt a nő arcán. (De meglehet, az egyik énem volt, a bennem lakozó gonosz, gyermeteg én, aki gúnyosan kuncogott…)

A nő arcán kétségbeesett igyekezet feszült, miközben a buszajtó felé rohant, nehogy lekésse. A szeme tágra nyílt, homlokán barázdák mélyedtek, mosolya vicsorrá keményedett, törékeny, görnyedt testén remegve himbálózott az egyszerű öltözet.

A csomagot a fiával együtt cipelte, de így is nagy volt és nehéz. Elszégyelltem magam. Kinevettem az asszonyt, az anyát. Igyekezete több volt, mint a buszt elérni, és terhe bizonyosan nagyobb volt a fia csomagjánál. Abban az eltorzult pillanatban is anya volt, az igazi, önzetlen édesanya.

Az ilyen, gyermekéért mindenre kész anyának a legnagyobb tisztelet járna, ez az asszony azonban még csak helyet sem kapott a buszon. Az arca mégis elégedett volt, sőt, büszkén nézett végig egyetlen fián, akit oly’ nagy gonddal és szeretettel nevelt kamasszá. Egy ilyen arcon minden egyes ránc ékesség, hiszen azok örömteli nehézségek nyomai.

Leszálltam a buszról, de valami ott maradt belőlem. Otthagytam a másokat kigúnyoló énemet, mert az eltérít, mielőtt megérkeznék a végállomásra.

És valóban: mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek!

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.