Egy asszony arca


Sábitz Katalin  2006.9.5. 12:20

Mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek…!

…Ezzel nyugtatom magam, ha a jármű hamarabb hagyja el a megállót, mint ahogy én odaérnék…

Egyik nap is a buszon ültem elmélázva, és hagytam, hogy magukkal sodorjanak a gondolataim. Közben egész házsorok suhantak el mellettünk. A megállóknál felkaptam a fejem, nem látok-e ismerőst. De aznap egyedül utaztam – a gondolataimmal.

Egyszer csak megpillantottam egy nőt. Karját majd’ földig húzta a súly, amelyet cipelt. Valaki felnevetett mellettem, látva a grimaszt a nő arcán. (De meglehet, az egyik énem volt, a bennem lakozó gonosz, gyermeteg én, aki gúnyosan kuncogott…)

A nő arcán kétségbeesett igyekezet feszült, miközben a buszajtó felé rohant, nehogy lekésse. A szeme tágra nyílt, homlokán barázdák mélyedtek, mosolya vicsorrá keményedett, törékeny, görnyedt testén remegve himbálózott az egyszerű öltözet.

A csomagot a fiával együtt cipelte, de így is nagy volt és nehéz. Elszégyelltem magam. Kinevettem az asszonyt, az anyát. Igyekezete több volt, mint a buszt elérni, és terhe bizonyosan nagyobb volt a fia csomagjánál. Abban az eltorzult pillanatban is anya volt, az igazi, önzetlen édesanya.

Az ilyen, gyermekéért mindenre kész anyának a legnagyobb tisztelet járna, ez az asszony azonban még csak helyet sem kapott a buszon. Az arca mégis elégedett volt, sőt, büszkén nézett végig egyetlen fián, akit oly’ nagy gonddal és szeretettel nevelt kamasszá. Egy ilyen arcon minden egyes ránc ékesség, hiszen azok örömteli nehézségek nyomai.

Leszálltam a buszról, de valami ott maradt belőlem. Otthagytam a másokat kigúnyoló énemet, mert az eltérít, mielőtt megérkeznék a végállomásra.

És valóban: mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek!

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.