Egy asszony arca


Sábitz Katalin  2006.9.5. 12:20

Mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek…!

…Ezzel nyugtatom magam, ha a jármű hamarabb hagyja el a megállót, mint ahogy én odaérnék…

Egyik nap is a buszon ültem elmélázva, és hagytam, hogy magukkal sodorjanak a gondolataim. Közben egész házsorok suhantak el mellettünk. A megállóknál felkaptam a fejem, nem látok-e ismerőst. De aznap egyedül utaztam – a gondolataimmal.

Egyszer csak megpillantottam egy nőt. Karját majd’ földig húzta a súly, amelyet cipelt. Valaki felnevetett mellettem, látva a grimaszt a nő arcán. (De meglehet, az egyik énem volt, a bennem lakozó gonosz, gyermeteg én, aki gúnyosan kuncogott…)

A nő arcán kétségbeesett igyekezet feszült, miközben a buszajtó felé rohant, nehogy lekésse. A szeme tágra nyílt, homlokán barázdák mélyedtek, mosolya vicsorrá keményedett, törékeny, görnyedt testén remegve himbálózott az egyszerű öltözet.

A csomagot a fiával együtt cipelte, de így is nagy volt és nehéz. Elszégyelltem magam. Kinevettem az asszonyt, az anyát. Igyekezete több volt, mint a buszt elérni, és terhe bizonyosan nagyobb volt a fia csomagjánál. Abban az eltorzult pillanatban is anya volt, az igazi, önzetlen édesanya.

Az ilyen, gyermekéért mindenre kész anyának a legnagyobb tisztelet járna, ez az asszony azonban még csak helyet sem kapott a buszon. Az arca mégis elégedett volt, sőt, büszkén nézett végig egyetlen fián, akit oly’ nagy gonddal és szeretettel nevelt kamasszá. Egy ilyen arcon minden egyes ránc ékesség, hiszen azok örömteli nehézségek nyomai.

Leszálltam a buszról, de valami ott maradt belőlem. Otthagytam a másokat kigúnyoló énemet, mert az eltérít, mielőtt megérkeznék a végállomásra.

És valóban: mennyi mindenről lemaradnék, ha a tömegközlekedés nem lenne része az életemnek!

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1