Elszaladt a nyár
Gyülekeznek a fecskék a villanydrótokon. Reggel vettem észre, mikor a boltból igyekeztem hazafelé.
Felborzolják tollaikat, meg- megrázzák magukat, verdesik szárnyaikat. Készülődnek a nagy útra, hogy átvészeljék a telet, s tavasszal újra visszatérnek hozzánk, mondom magamban, mint még alapiskolás koromban az órákon, ha a tavaszról, őszről tanultunk. Lassan szárnyra kelnek a fecskék, elviszik a szeplőimet és a nyarat is.
Gyorsan eltelt ez a két hónap, szinte elillant, mint a pára a téli levegőben. Ugyanakkor néhány pillanat olyan lassan tűnt tova, szinte, mintha meg akart volna állni az idő. Ha belegondolok, tartalmas nyaram volt. Tanulságos, szívszorító, egyszerre szomorú és vidám.
Lélekben mindenki készülődik ilyenkor. Jön majd valami új, jön az aranysárga levelű ősz. Jön az iskola, a munka, nekem az érettségi, a szalagavató, a ballagás. Ami azt illeti, nem várom, ugyanakkor mégis. Várom, mert szeretném, ha túl lennék rajta, ha tudnám, hogy mi lesz a vége, de jó lenne, ha elodázhatnám. Kicsit olyan ez, mint a karácsony. Az ember várja, izgul, ünneplőbe öltözteti a szívét, aztán meg eljön a nagy nap, s elmúlik. Az elmúlás pedig néha fáj. De ilyen az élet, megy tovább. Jövő ilyenkor én fogom biztatni az izguló végzősöket, mögöttem lesz egy újabb nyár...
Szép nyár volt. Hiányozni fog a zöld fa, ami alatt annyit ücsörögtem csendesen, mélázva, melynek ágai arcom előtt lengedeztek. Hiányozni fog a vakító kék nyári ég, a záporok, a reggel orromba csapó finom nedves föld szaga. Sétálok. A fákon sárgulnak, pirulnak a levelek, de még derekasan tartják magukat. Érzem, ahogy elillan az idő. Gyönyörűen szemlélteti ezt a természet minden mozzanata.
Kár, hogy elmúltál csodás nyár...!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.