Fegyelem versus erő


Juhos Katalin  2008.8.25. 8:22

Komolyan mondom, az izompacsirták okos emberek.

Aki gyúr, céljai vannak, hajt a külseje miatt, azért, hogy erős legyen, és segíteni tudjon adott helyzetekben. Van néhány ilyen típusú ismerősöm, barátom. Ők sosem kezdeményeznek verekedést, a nézeteltéréseket emberi módon igyekeznek megoldani. Pedig igazán megtehetnék, hogy elpüfölik a nagyszájúakat. De mégsem. A tornázás, az edzés megtanította nekik a fegyelmet is. Fegyelmet, melyre, véleményem szerint az életben nagy szükség van. Egyre kevésbé találkozom ezzel a tulajdonsággal, de az igazi sportolóknál még mindig megtalálom.

A másik tábor tagjai, erősek, képesek nagyot ütni, de ezért valójában sosem kellett dolgozniuk. Szerencsésnek tartom őket, de nem gratulálok az erejükhöz, mert nem tudják használni. A verekedések többségében ők azok, akik az elsőt ütik. Na és mit is érnek el vele? Hát ők lesznek ez által a „nagycsávók”, akik mindent megtehetnek. Ja, persze… Ezt el is hiszik magukról, és verekedéssel, adott esetben veréssel hódítják meg a világot. Nekik csupán azt tudom kívánni, hogy nevelje meg őket néhány olyan kéz, melyben több erő van, mint az övékében. Mert mást nem érdemelnek.

Nem szeretem a verekedéseket. Kifejezetten visszataszító számomra, amikor barátaimmal szórakozunk, s kötekedős bandával találkozunk. Olyankor általában odahúzódom valamelyik fiú barátom mellé, és szinte el is bújok a védelmébe. Igen, félek. De féltem a barátaimat, a szeretteimet is. Tudom, hogy van erejük, s képesek magukat megvédeni. Abban is biztos vagyok általában, hogy nem ők maradnának a földön, hanem a másik fél, de mégis… Felesleges nézeteltérésbe keveredni a rendőrséggel, vagy bármilyen manapság „divatos” maffiával, vagy bandával. Mert valljuk be őszintén, akarva-akaratlanul ezzel találkozunk! Mint fiatal, aki kóstolgatom az életet, tapasztalom, hogy milyen nagy szerepet játszanak a bandák egy-egy városban, a környezetünkben.

Már annakidején, mikor szüleim voltak fiatalok, a mulatságokon is előfordult, hogy egy-egy nézeteltérés verekedéssé fajult. Szinte természetes, hogy a férfiak meg akarják mutatni a másiknak, melyikük érdemli meg jobban a lányt, vagy ki rendelt hamarabb a pultnál...

Sajnos manapság a legkisebb nézeteltérés is nagyon hamar ütlegelésbe torkollik. Ha valakinek nem tetszik, hogy megcsodálják a házát, az autóját, esetleg a kutyáját illetik rossz szóval, egyből ökölharcot kezdeményez. Vagy ha az utcán két baráti társaság találkozik szembe, s „ferde szemmel néznek egymásra”, gyakorta a verekedés is ott terem. Mintha két lábon járó ördög lenne az ököl.

Talán én vagyok nagyigényű. Talán az emberek, a világ rossz. Nem tudom. Mindenesetre nem vagyok híve az ok nélküli ökölharcnak, viszont aki üt, valódi ok nélkül, annak kívánom, hogy őt is üssék, vagy legalábbis az ég büntesse meg érte.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.