Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika 2016.12.22. 0:57

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

Idén Bécsbe látogattam el, s csak egyet kértem az égiektől, hogy ne legyen zimankós az a nap. Amikor elindultunk, még semmi jóra nem lehetett számítani. Csodák csodája, ebéd után még a napocska is megemberelte magát. A karácsonyi pompába öltözött császári fővárosban a puncs, a forralt bor, a sült gesztenye illata töltötte be a tereket, csiklandozták az orrokat. A Városháza előtti téren felállított standok rengeteg embert vonzottak, s annak, aki megéhezett, kulináris élményben volt része. Nem vágytam másra, mint a finom puncsra, mert vallom, ilyen itókát, csak a karácsonyi vásárban kap az ember. Persze, csak mértékkel. A hagyományos kézműves ajándékokból sem volt hiány, szemet gyönyörködtető volt mind.

A Maria Thereisen Platzon lovas hintók várták, hogy valaki bécsi városnézésre vetemedjen a hidegben. S vetemedtek, dideregtek, s még hatalmas összeget is fizettek érte. Csehek, szlovákok és magyarok. Megadták a módját a városnézésnek, hiába, élni tudni kell... A Városházán és az előtte lévő téren található a legnagyobb és a leglátogatottabb karácsonyi vásár a Christkindlmarkt, ahol számos gyermekprogram és finomság várja a felnőtteket és a gyerekek egyaránt. Amikor Rathaus fényei kigyúltak, az valóban mesébe illő volt. A szépséghibája az ottlétemnek csupán annyi volt, hogy a hatalmas tömegben való előrenyomulás kellemetlenül érintett. Szédültem, nem bírom a sokaságot, de nem volt mese, mennem kellett, vitt a tömeg. Az esti, fényárban úszó vásári standok mindegyike felejthetetlen élmény nyújtott, s mindenért kárpótoltak. Ezen a napon kiengedtem minden felgyülemlett gőzt magamból, ami az ilyenkor szokásos év végi hajrának köszönhető.

Élvezettel sétáltunk, majd megálltunk és figyeltük az Aleppo zászlókat lobogtató tüntető tömeget, amelyik egyre nőtt, s kezdett félelmetessé válni, főleg azért, mert rengeteg rendőrautó zárta körül a teret. Szerencsére minden békésen zajlott, nem volt szükség bevetésre.

Csak most gondolkodtam el azon, hogy mi lett volna, ha ott, abban a zsúfolt vásárban történik meg az, ami Berlinben történt. Borzalmas tett, ilyenkor, karácsony előtt pár nappal! Advent idején, amikor az első meggyújtott gyertya a hitet, a második a reményt, harmadik az örömöt, s a negyedik pedig a szeretetet szimbolizálja. Az áldozatok is hittek, reménykedtek, örültek és szerettek. Sajnos így, múlt időben!