Fényárban úszó vásárok
Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.
Idén Bécsbe látogattam el, s csak egyet kértem az égiektől, hogy ne legyen zimankós az a nap. Amikor elindultunk, még semmi jóra nem lehetett számítani. Csodák csodája, ebéd után még a napocska is megemberelte magát. A karácsonyi pompába öltözött császári fővárosban a puncs, a forralt bor, a sült gesztenye illata töltötte be a tereket, csiklandozták az orrokat. A Városháza előtti téren felállított standok rengeteg embert vonzottak, s annak, aki megéhezett, kulináris élményben volt része. Nem vágytam másra, mint a finom puncsra, mert vallom, ilyen itókát, csak a karácsonyi vásárban kap az ember. Persze, csak mértékkel. A hagyományos kézműves ajándékokból sem volt hiány, szemet gyönyörködtető volt mind.
A Maria Thereisen Platzon lovas hintók várták, hogy valaki bécsi városnézésre vetemedjen a hidegben. S vetemedtek, dideregtek, s még hatalmas összeget is fizettek érte. Csehek, szlovákok és magyarok. Megadták a módját a városnézésnek, hiába, élni tudni kell... A Városházán és az előtte lévő téren található a legnagyobb és a leglátogatottabb karácsonyi vásár a Christkindlmarkt, ahol számos gyermekprogram és finomság várja a felnőtteket és a gyerekek egyaránt. Amikor Rathaus fényei kigyúltak, az valóban mesébe illő volt. A szépséghibája az ottlétemnek csupán annyi volt, hogy a hatalmas tömegben való előrenyomulás kellemetlenül érintett. Szédültem, nem bírom a sokaságot, de nem volt mese, mennem kellett, vitt a tömeg. Az esti, fényárban úszó vásári standok mindegyike felejthetetlen élmény nyújtott, s mindenért kárpótoltak. Ezen a napon kiengedtem minden felgyülemlett gőzt magamból, ami az ilyenkor szokásos év végi hajrának köszönhető.
Élvezettel sétáltunk, majd megálltunk és figyeltük az Aleppo zászlókat lobogtató tüntető tömeget, amelyik egyre nőtt, s kezdett félelmetessé válni, főleg azért, mert rengeteg rendőrautó zárta körül a teret. Szerencsére minden békésen zajlott, nem volt szükség bevetésre.
Csak most gondolkodtam el azon, hogy mi lett volna, ha ott, abban a zsúfolt vásárban történik meg az, ami Berlinben történt. Borzalmas tett, ilyenkor, karácsony előtt pár nappal! Advent idején, amikor az első meggyújtott gyertya a hitet, a második a reményt, harmadik az örömöt, s a negyedik pedig a szeretetet szimbolizálja. Az áldozatok is hittek, reménykedtek, örültek és szerettek. Sajnos így, múlt időben!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.