Fényárban úszó vásárok
Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.
Idén Bécsbe látogattam el, s csak egyet kértem az égiektől, hogy ne legyen zimankós az a nap. Amikor elindultunk, még semmi jóra nem lehetett számítani. Csodák csodája, ebéd után még a napocska is megemberelte magát. A karácsonyi pompába öltözött császári fővárosban a puncs, a forralt bor, a sült gesztenye illata töltötte be a tereket, csiklandozták az orrokat. A Városháza előtti téren felállított standok rengeteg embert vonzottak, s annak, aki megéhezett, kulináris élményben volt része. Nem vágytam másra, mint a finom puncsra, mert vallom, ilyen itókát, csak a karácsonyi vásárban kap az ember. Persze, csak mértékkel. A hagyományos kézműves ajándékokból sem volt hiány, szemet gyönyörködtető volt mind.
A Maria Thereisen Platzon lovas hintók várták, hogy valaki bécsi városnézésre vetemedjen a hidegben. S vetemedtek, dideregtek, s még hatalmas összeget is fizettek érte. Csehek, szlovákok és magyarok. Megadták a módját a városnézésnek, hiába, élni tudni kell... A Városházán és az előtte lévő téren található a legnagyobb és a leglátogatottabb karácsonyi vásár a Christkindlmarkt, ahol számos gyermekprogram és finomság várja a felnőtteket és a gyerekek egyaránt. Amikor Rathaus fényei kigyúltak, az valóban mesébe illő volt. A szépséghibája az ottlétemnek csupán annyi volt, hogy a hatalmas tömegben való előrenyomulás kellemetlenül érintett. Szédültem, nem bírom a sokaságot, de nem volt mese, mennem kellett, vitt a tömeg. Az esti, fényárban úszó vásári standok mindegyike felejthetetlen élmény nyújtott, s mindenért kárpótoltak. Ezen a napon kiengedtem minden felgyülemlett gőzt magamból, ami az ilyenkor szokásos év végi hajrának köszönhető.
Élvezettel sétáltunk, majd megálltunk és figyeltük az Aleppo zászlókat lobogtató tüntető tömeget, amelyik egyre nőtt, s kezdett félelmetessé válni, főleg azért, mert rengeteg rendőrautó zárta körül a teret. Szerencsére minden békésen zajlott, nem volt szükség bevetésre.
Csak most gondolkodtam el azon, hogy mi lett volna, ha ott, abban a zsúfolt vásárban történik meg az, ami Berlinben történt. Borzalmas tett, ilyenkor, karácsony előtt pár nappal! Advent idején, amikor az első meggyújtott gyertya a hitet, a második a reményt, harmadik az örömöt, s a negyedik pedig a szeretetet szimbolizálja. Az áldozatok is hittek, reménykedtek, örültek és szerettek. Sajnos így, múlt időben!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.