Házirend


Fülöp Éva  2006.8.2. 20:23

A panelházak lakói mifelénk csak valamiféle íratlan -- néha már-már anarchikus -- szabályok szerint élnek egymás mellett.

És mivel ezek az íratlan szabályok csak intelligens és kultúrált társadalmakban működhetnek igazán jól, azt javasolnám, hogy minden panelháznak legyen egy kötelező, írott házirendje, amit minden lakónak kötelessége lenne betartani. Ezt az úgynevezett házirendet alá kellene írnia mindenkinek, aki a házba beköltözik.

Belefoglalnám például, hogy csak bizonyos időszakokban szabad fúrni, kalapálni (mondjuk háromtól hatig). Ha pedig nagyobb lakásfelújításra készül valaki, azt köteles ismertetni minden lakóval (megoldható egy, a liftben kifüggesztett írásos közleménnyel) és köteles minimálisra csökkenteni a zajt, s természetesen ügyelni a lépcsőház tisztaságára. Betiltanám, hogy bárki, legyen az akár egy látogató, rágyújtson a lépcsőházban, vagy a pincében.

Van egy nagyon jó ötletem is, amit Amerikában élő nővéremtől csentem. Ott ugyanis minden rendes lakóközösségnek megvan a maga házirendje. Bevezetném, hogy minden új lakót a beköltözés előtt először hagyja jóvá a lakók többsége. Így nem lenne sok esélye annak, hogy nem kívánt személyek kerüljenek a szomszédságunkba. Közös beleegyezéssel lehetne csak kutyát vagy macskát tartani, mert az sem mindegy, hogy hány eb ugat a fönti, lenti, akármelyik közvetlen szomszédunknál hajnali ötkor…

De persze ennél még sokkal több dolgot is bele lehetne foglalni egy ilyen házirendbe.

Így az évek során kialakulna egy rendes és összetartó lakóközösség, amely számára ezek a szabályok megfelelnének, és ezeket persze mindig be is tartanák. Milyen szép is lenne, ha az itt (Közép-Európában) élő emberek is intelligensen és humánusan meg tudnának egyezni egymással, és nem kellene azon bosszankodnunk, hogy nincs a héten egy nyugodt napunk sem a szomszédok miatt. Remélem, egyszer hozzánk is eljön ez a jó szokás -- mint annyi minden más – Amerikából.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.