Józsi, hol vagy?


Nagy Erika  2013.4.22. 4:15

Nem, ez nem Kovács Kati egykori slágerének címe, ez egészen más.

Vagyis nem egészen, mert ő is Józsit hívja, s ő is hasztalan...

Sokféle házi kedvencről hallottam már mendemondát, megható történetet, de ez a mostani, egy tényleg ritkaságszámba menő, különleges állatról szól.

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején egy Józsi névre hallgató varjú számtalan különleges tettével hívta fel magára a figyelmet. Az egyik ilyen érdekes történet úgy kezdődött, hogy Józsit rendkívüli módon érdekelték az iskola padjaiban lévő tintatartók. Az első fázisban, a hegyes csőrével az elejétől a végéig minden padon kihúzta a reteszeket, amelyek lehetővé tették azt, hogy az üvegcséket ki lehessen emelni a mélyedésből. Második próbálkozása az volt, hogy szépen kiemelte őket, és a padra helyezte. Igen ám, de egyszer megtörtént, hogy a tinta kidőlt, és lefolyt a padlóra. Szegény szárnyas „gondolkodóba“ esett – majd cselekedett. Az egyik asztalon megviselt cimbalom pihente ki a gyerekek által okozott megpróbáltatásait, egy vászontakaró alatt. Józsi odarepült, és a lepelt a csőrével szorítva a folthoz cipelte, s a világ legtermészetesebb módján, suta mozdulatokkal törölni kezdte feje ide-oda mozgatásával.

Gondolta volna valaki, hogy létezik ilyen?

A másik történet szintén megható, ugyanis Józsi gazdája sokat utazott otthona és az iskola között, s bizony volt, hogy besötétedett, mire hazaért. Félt, mint minden tízéves, de nem volt más választása, nem volt iskola a falujában, tanulni meg, ugye, kellett. Egyik este, amikor leszállt a vonatról, különleges vendég várta a peronon. Józsi volt az, majd vidám szárnycsapásokkal felrepült a vállára, s már csak az hiányzott, hogy megszólaljon: „Ne félj, én vigyázok rád…”

Józsi több mint tíz évig családtag volt, óvták minden bajtól, de azt, hogy valaki ellopja, nem tudták megakadályozni. Soha többé nem hallottak felőle...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1