Józsi, hol vagy?


Nagy Erika  2013.4.22. 4:15

Nem, ez nem Kovács Kati egykori slágerének címe, ez egészen más.

Vagyis nem egészen, mert ő is Józsit hívja, s ő is hasztalan...

Sokféle házi kedvencről hallottam már mendemondát, megható történetet, de ez a mostani, egy tényleg ritkaságszámba menő, különleges állatról szól.

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején egy Józsi névre hallgató varjú számtalan különleges tettével hívta fel magára a figyelmet. Az egyik ilyen érdekes történet úgy kezdődött, hogy Józsit rendkívüli módon érdekelték az iskola padjaiban lévő tintatartók. Az első fázisban, a hegyes csőrével az elejétől a végéig minden padon kihúzta a reteszeket, amelyek lehetővé tették azt, hogy az üvegcséket ki lehessen emelni a mélyedésből. Második próbálkozása az volt, hogy szépen kiemelte őket, és a padra helyezte. Igen ám, de egyszer megtörtént, hogy a tinta kidőlt, és lefolyt a padlóra. Szegény szárnyas „gondolkodóba“ esett – majd cselekedett. Az egyik asztalon megviselt cimbalom pihente ki a gyerekek által okozott megpróbáltatásait, egy vászontakaró alatt. Józsi odarepült, és a lepelt a csőrével szorítva a folthoz cipelte, s a világ legtermészetesebb módján, suta mozdulatokkal törölni kezdte feje ide-oda mozgatásával.

Gondolta volna valaki, hogy létezik ilyen?

A másik történet szintén megható, ugyanis Józsi gazdája sokat utazott otthona és az iskola között, s bizony volt, hogy besötétedett, mire hazaért. Félt, mint minden tízéves, de nem volt más választása, nem volt iskola a falujában, tanulni meg, ugye, kellett. Egyik este, amikor leszállt a vonatról, különleges vendég várta a peronon. Józsi volt az, majd vidám szárnycsapásokkal felrepült a vállára, s már csak az hiányzott, hogy megszólaljon: „Ne félj, én vigyázok rád…”

Józsi több mint tíz évig családtag volt, óvták minden bajtól, de azt, hogy valaki ellopja, nem tudták megakadályozni. Soha többé nem hallottak felőle...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.