Kalákában készülő csoda


Száz Ildikó  2012.6.24. 4:50

Meggyes lepény az egyik tálcán, cseresznyés piskóta a másikon.

A fonott kosárban szezámmaggal hintett pogácsa. A nagymamák ezzel járultak hozzá a hétvégi betonozási munkálatok sikerességéhez.

Kalákában dolgozni jó! Aki még nem vett részt ilyesmiben, nem sejtheti, hogy mennyi váratlan fordulat, tréfás jelenet szakítja félbe a tervezett munkálatokat. Hangulatos beszélgetések teszik emlékezetessé ezeket az egész napos munkaruhás találkozókat.

A nap főszereplője rendszerint a két nagyapa. Az egyik profi villanyszerelő, a másik profi ácsmester. Emellett értenek a betonozáshoz, a kerítés készítéséhez, vagy a kerti lak építéséhez. Egyetlen hibájuk van: amint félrenézünk, máris kiültetnek valamit a konyhakertbe, később pedig szigorúan számon kérik rajtunk a gyomlálást és a locsolást. A mi konyhakertünk azonban inkább mesebeli, mint valóságos...

A kalákában végzett munka idejére mi háziak lelkes segédekké, kisinasokká válunk. Az elmúlt néhány évben így készültek el kisebb-nagyobb csodák az új porta körül. Az egyik születésnapi ünnepségen az öcsém lekapta magáról az ünnepi inget, és segített a talicskázásban a félig kész teraszon. Amikor esténként a hűsölőnek dőlve nézzük a csillagokat, eszembe jutnak a kertrendezés utáni esti diópucolások. Amikor a gyerekek az unokatestvérekkel együtt szájtátva hallgatták a nagymama meséit arról, hogyan rendeztek kislányokként a húgaival táncversenyt a méhkaptárakon, hogyan fontak virágkoszorúkat a temetőkertben.

Itt keltek életre a mátyusföldi mesék édesapám ajkán, és most már a kertünk is tele van ízes mesékkel. Úgy nyüzsögnek a ház mögötti réten, mint a hangyák, úgy vonnak hűs árnyat az itt élőkre, mint a hatalmas lombot eresztő fűzfa. Az ablakban, a mártást kavargatva megható jelenetnek lehettem a tanúja, amikor a nagyapa, az apa és az unoka egymásnak adogatták a faanyagot. A legidősebb méretre vágta, a középső legyalulta, a legkisebb bepácolta.

A nagymama és az anyuka ilyenkor meghatottan hallgat a konyha hűvösében. A kalákában végzett munka után úgy kötnek bele a közösen megélt dolgos napok az elkészült alkotásokba, mint beton a gondosan összekalapált faágyba.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1