Kalákában készülő csoda


Száz Ildikó  2012.6.24. 4:50

Meggyes lepény az egyik tálcán, cseresznyés piskóta a másikon.

A fonott kosárban szezámmaggal hintett pogácsa. A nagymamák ezzel járultak hozzá a hétvégi betonozási munkálatok sikerességéhez.

Kalákában dolgozni jó! Aki még nem vett részt ilyesmiben, nem sejtheti, hogy mennyi váratlan fordulat, tréfás jelenet szakítja félbe a tervezett munkálatokat. Hangulatos beszélgetések teszik emlékezetessé ezeket az egész napos munkaruhás találkozókat.

A nap főszereplője rendszerint a két nagyapa. Az egyik profi villanyszerelő, a másik profi ácsmester. Emellett értenek a betonozáshoz, a kerítés készítéséhez, vagy a kerti lak építéséhez. Egyetlen hibájuk van: amint félrenézünk, máris kiültetnek valamit a konyhakertbe, később pedig szigorúan számon kérik rajtunk a gyomlálást és a locsolást. A mi konyhakertünk azonban inkább mesebeli, mint valóságos...

A kalákában végzett munka idejére mi háziak lelkes segédekké, kisinasokká válunk. Az elmúlt néhány évben így készültek el kisebb-nagyobb csodák az új porta körül. Az egyik születésnapi ünnepségen az öcsém lekapta magáról az ünnepi inget, és segített a talicskázásban a félig kész teraszon. Amikor esténként a hűsölőnek dőlve nézzük a csillagokat, eszembe jutnak a kertrendezés utáni esti diópucolások. Amikor a gyerekek az unokatestvérekkel együtt szájtátva hallgatták a nagymama meséit arról, hogyan rendeztek kislányokként a húgaival táncversenyt a méhkaptárakon, hogyan fontak virágkoszorúkat a temetőkertben.

Itt keltek életre a mátyusföldi mesék édesapám ajkán, és most már a kertünk is tele van ízes mesékkel. Úgy nyüzsögnek a ház mögötti réten, mint a hangyák, úgy vonnak hűs árnyat az itt élőkre, mint a hatalmas lombot eresztő fűzfa. Az ablakban, a mártást kavargatva megható jelenetnek lehettem a tanúja, amikor a nagyapa, az apa és az unoka egymásnak adogatták a faanyagot. A legidősebb méretre vágta, a középső legyalulta, a legkisebb bepácolta.

A nagymama és az anyuka ilyenkor meghatottan hallgat a konyha hűvösében. A kalákában végzett munka után úgy kötnek bele a közösen megélt dolgos napok az elkészült alkotásokba, mint beton a gondosan összekalapált faágyba.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1