Karácsony-láz
Mikor mondják azt Amerikában, hogy „I do the bevásárlás”?
rá, hogy mikor? Vagyis nem, nem ez érdekel! Hanem inkább az, hogy mi, a gazdag szókincsű magyar nyelvünkkel, miért használunk olyan torz és idétlen szavakat, mint például a shoppingolni. Még csak értelme sincs! Bevásárlásolni? Tiszta őrület!
A minap a rádióban a karácsonyi előkészületekről volt szó, és ekkor vágott fejbe ez a kifejezés. Régóta hallani már, de ezúttal nagyon felbosszantott. Két ok miatt is: az egyik inkább nyelvészeti kérdés. A másik pedig az, hogy ma már nem lehet a karácsonyról úgy beszélni, hogy ne hangozna el valamilyen formában a pénzköltés. Olyan ez, mintha a karácsony csupán egy lecsupaszított pénz-áru-csere tranzakcióvá sorvadt volna. A hagyomány teljesen eltűnni látszik, és vele a hagyományos szándékok is. Mert felmenőink idejében még 
várakozásról beszéltek meg betlehemes játékról, meghitt családi együttlétről, gyertyagyújtásról, békéről, szeretetről, bensőséges ünnepről.
Mára, úgy érzem, az örömszerzés domborodott ki a célok közül, ami nem is lenne baj. A baj ott kezdődik, amikor mindenki túl akarja licitálni a másikat, és a flancosabbnál flancosabb ajándékokra már-már tébolyultan veti rá magát, és boltból boltba rohan, és ebben a görcsös igyekezetben pont a lényeg sikkad el. A mézeskalácsot és a bejglit végül készen kell megvásárolni, az ajándékokat meg – lehetőség szerint – a nagyobb áruházakban csomagoltatjuk be, és megvesszük a műfenyőt műhóval és műdíszekkel, és egy Mennyből az angyalnyi időnk sem marad szeretni.
Az időnkből és az energiánkból már nem futja az éjféli misére meg a betlehemesre, és tulajdonképpen magára az ünnepre sem. Elégnek a csillagszórók, elfogynak a szaloncukrok, és mi ott állunk fáradtan és üresen az összegyűrt csomagolópapírok halmán, és már megint nem akarjuk elhinni: Vége, ennyi volt? Hát ezért güriztünk egész decemberben?
Igen, sokaknak tényleg csak ennyi volt. Igen, például azoknak, akik halloween partyt rendeznek október végén, és Valentin-napot februárban, de fogalmuk sincs, mondjuk, arról, hogy mit neveztek a nagyszüleik Adventnek. Nincs is idejük ezen töprengeni, hiszen kóros shoppingolás-lázban égnek.
Azt hiszem, jó figyelmeztetés volt ez a rádióadás, és még éppen időben fejbe koppintott. Ha tudatosítjuk azt, hogy kinek mi a fontos a karácsonyban, akkor tudatosan tudunk készülni rá. Én szeretném magam sütni és díszíteni a mézeskalácsot, magam csomagolni az ajándékokat, amiket – ha sikerül – magam készítek el.
És szeretnék az ünnepre figyelni, és őszintén írni a képeslapokra: Áldott, békés karácsonyt kívánok!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.