Karácsony, ma


Márik Alica  2009.12.22. 22:42

Igazán tudjuk, mit jelent? Hogy mit ünneplünk, miért díszítünk fenyőfát, és minek a tiszteletére?

Kétlem...

Nemcsak katolikus vagyok, hanem hívő ember is. Hiszek Istenben, hiszem, hogy mindig velünk van, és hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Így, karácsony tájékán egyre gyakrabban gondolok az ünnep igazi értelmére, lényegére, jelentésére, erejére. Az emberek boldog ünnepeket kívánnak egymásnak, majd továbbsietnek -- miközben egyáltalán nem látszik az arcukon a boldogság legkisebb jele sem.

A napokban egy konkrét programot készültünk megtekinteni, de a rossz útviszonyok miatt jóval korábban indultunk el. Mivel így maradt időnk, férjem és lányom társaságában megálltunk egy plázában, hogy fogyasszunk valami "egészségtelent", és kíváncsi voltam a kirakatok karácsonyi díszítésére is. Lenyűgöztek: csillogtak, villogtak, látványosak voltak. Egyvalami azonban megdöbbentett. Az ünnepnek ugyanis a gyerekeken kívül egyetlen felnőtt sem örült. Mintha robotok járkáltak volna üzletbe be és üzletből ki... Mintha be lettek volna programozva: "Árleszállítás. Ne gondolkozz! Lépj be! Vedd meg! Nem baj, ha nincs rá szükséged... Vedd meg!"

Hova tűnt a szemekből a várakozás öröme? Az ajándékozás vágya? Az álmok valóra váltása, a kívánságok teljesítése? Ugyan minden ünneplőbe öltözött: aranyhajú, mosolygó báb-angyalkák, de szürke egerekként rohangáló emberkék. Gondterhelt arcok, fáradt testek, unott tekintetek.

Láttam a karácsonyi készülődést, de nem láttam a várakozást. Úgy tűnt, mintha ez az ünnep is a hétköznapok mókuskerekének számítana már, mintha csak egy kötelező terminus lenne a naptárunkban. Minél hamarabb túl akarunk lenni rajta, ahelyett, hogy átélnénk a varázsát, minden pillanatát.

Tényleg: tudjuk egyáltalán, kinek a születésnapját ünnepeljük karácsonykor?

Akik tudják, ne feledjék el meghívni őt az ünnepi asztalukhoz! Akik viszont már nem emlékeznek, frissítsék fel emlékeiket!

Épp itt lenne már az ideje!

Fordította: Póda Erzsébet



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2