Karácsony, ma

Márik Alica  2009.12.22. 22:42

Igazán tudjuk, mit jelent? Hogy mit ünneplünk, miért díszítünk fenyőfát, és minek a tiszteletére?

Kétlem...

Nemcsak katolikus vagyok, hanem hívő ember is. Hiszek Istenben, hiszem, hogy mindig velünk van, és hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Így, karácsony tájékán egyre gyakrabban gondolok az ünnep igazi értelmére, lényegére, jelentésére, erejére. Az emberek boldog ünnepeket kívánnak egymásnak, majd továbbsietnek -- miközben egyáltalán nem látszik az arcukon a boldogság legkisebb jele sem.

A napokban egy konkrét programot készültünk megtekinteni, de a rossz útviszonyok miatt jóval korábban indultunk el. Mivel így maradt időnk, férjem és lányom társaságában megálltunk egy plázában, hogy fogyasszunk valami "egészségtelent", és kíváncsi voltam a kirakatok karácsonyi díszítésére is. Lenyűgöztek: csillogtak, villogtak, látványosak voltak. Egyvalami azonban megdöbbentett. Az ünnepnek ugyanis a gyerekeken kívül egyetlen felnőtt sem örült. Mintha robotok járkáltak volna üzletbe be és üzletből ki... Mintha be lettek volna programozva: "Árleszállítás. Ne gondolkozz! Lépj be! Vedd meg! Nem baj, ha nincs rá szükséged... Vedd meg!"

Hova tűnt a szemekből a várakozás öröme? Az ajándékozás vágya? Az álmok valóra váltása, a kívánságok teljesítése? Ugyan minden ünneplőbe öltözött: aranyhajú, mosolygó báb-angyalkák, de szürke egerekként rohangáló emberkék. Gondterhelt arcok, fáradt testek, unott tekintetek.

Láttam a karácsonyi készülődést, de nem láttam a várakozást. Úgy tűnt, mintha ez az ünnep is a hétköznapok mókuskerekének számítana már, mintha csak egy kötelező terminus lenne a naptárunkban. Minél hamarabb túl akarunk lenni rajta, ahelyett, hogy átélnénk a varázsát, minden pillanatát.

Tényleg: tudjuk egyáltalán, kinek a születésnapját ünnepeljük karácsonykor?

Akik tudják, ne feledjék el meghívni őt az ünnepi asztalukhoz! Akik viszont már nem emlékeznek, frissítsék fel emlékeiket!

Épp itt lenne már az ideje!

Fordította: Póda Erzsébet

Hozzászólások

@

Küldés