Késésben


Dráfi Emese  2010.1.30. 8:01

Írnom kéne, de mit? Tényleg írnom kéne már! De vannak olyan állapotok, amikor nem megy.

Most viszont érzem, hogy kéne. De miről? Arról, hogy ma reggel megint idegesen indultam útnak? Hogy nem elég, hogy fél éjjel nem tudtam aludni, ráadásul hajnali ötkor, buzgó szomszédasszonyunk már kaparta a havat az aszfaltról? (Nem értem, miért.) Hogy kavargott bennem a gondolat, hogyan fogom a mai napot átélni? Ma újra élő adásban leszek a rádióban, és oda kell érnem délelőtt tíz órára! Mert ugye, helyettem senki sem ül majd be, hogy: „Jó napot kívánok! Dráfi Emese elkésett a saját műsoráról, mert lehullott a hó! Elnézést, addig hallgassanak egy kis zenét!” Mellesleg a legelső élő adásomról tényleg majdnem lekéstem…

Hát kérem, az úgy volt, hogy kollégámmal Komáromból már reggel hét előtt útnak indultunk, biztos, ami biztos alapon. Gondoltuk két és fél óra csak elég, hogy Pozsonyba érjünk. Somorjáig nem is volt gond. Nem esett az eső, nem volt hó, nem fagyott, egyszóval, minden adott volt, hogy időben a mikrofon elé üljek. Csakhogy! Somorjánál valami történt, kamion vesztegelt az út szélén. És ki gondolná, hogy ekkora kalamajkát és számomra hatalmas idegességet okoz?!

Szóval, forgalmi dugó alakult ki. Az elején még nem aggódtam, gondoltam, csak nyolc óra van, ha szépen lassan, de biztosan haladunk előre, odaérek. De nem! A sor nem haladt. Én eleinte csak negyedóránként tettem megjegyzést, aztán, ahogy az idő haladt, egyre nagyobbakat sóhajtoztam, méltatlankodtam, és elkezdtem kollégámnak szemrehányást tenni, miért nem indultunk még korábban. Ő szegény csak hümmögött, csak dünnyögött, hogy nyugi, biztos odaérünk. Már fél tíz, életem első élő adására készülök, nincs elég bajom, nem vagyok egészen kész a műsorral, és ő azt mondja, hogy nyugi, biztos odaérünk?! Fél tíz után pár perccel megszólalt a telefonom. A rádióból hívtak, hol vagyok már? Atyavilág, szép kis kezdet a rádiónál, motyogtam, és éreztem, hogy akárhogy is szeretem az izgalmakat, ez azért még nekem is sok…

Teltek-múltak a percek, súlyos percek, mint a csiga, úgy haladtunk előre, én sóhajtoztam, kollégám hümmögött, oda kell érnem, oda kell érnem, próbáltam magamnak szuggerálni. Aztán már lassan feladtam a reményt, láttam lelki szemeim előtt a szemrehányó tekinteteket, és hogy ennyi, vége nagy rádiós karrieremnek. Lélekben már kezdtem búcsúzni igencsak rövidke pályafutásomtól, amikor… Amikor hirtelen, Pozsony előtt, a sor nekilódult. Felocsúdva mélyebb önsajnálkozó gondolataimból felkiáltottam: „Taposs bele Béla!” Lehet, hogy még odaérünk! És Béla ment, cikázott az autók között, mint az őrült, és én vele együtt nyomtam az anyósülésen a képzeletbeli gázpedált, nyomtam a féket…

Istenem, csak érjek oda, csak érjek oda! Még van pár perc. Végre megláttam az épületet! Ej, de szép volt nekem az a ronda épület akkor! Úgy örültem neki, de úgy. Mintha puskából lőttek volna ki, rohantam a stúdió felé. Még van három percem, még kettő… húúú, ....tam, tam, tam, tam tam, tam… „Tíz óra van. Jónapot kívánok! Dráfi Emese vagyok. Ezen a héten én üdvözlöm Önöket a Tízórai adásában.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.