Mi kifizetődő?


Oriskó Renáta  2014.7.22. 3:57

Ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő?

Úton hazafelé. Már csak egy megálló. Felszállók, leszállók. Ő is megindult a tömeggel. Mióta leszállt a vonatról, a beszélgetés járt a fejében. Nem tudta hova tenni a hallottakat. Akaratán kívül lett fültanúja két lány csevegésének. Nem akart hallgatózni, de ha valakik kényszert éreznek arra, hogy harsányan a világba kiáltsák a véleményüket, ám legyen. A két lány azt ecsetelte, mennyire nem kifizetődő úgymond jónak lenni. Mert ezzel visszaélnek meg kihasználnak, és sorolták az okokat a végtelenségig.

Nem értette... Mióta mérjük a jóságot, a kedvességet abban, hogy mennyire éri meg? Lassan ott tartunk, hogy a természetes dolgokat tekintjük természetellenesnek. Természetellenesnek vesszük azt, ha kedvesen köszönnek az üzletben, ha ránk mosolyognak az utcán ismeretlenül. Azt is, ha valaki jó hozzánk, csak úgy magától, nem várva cserébe semmit. Bizalmatlanok vagyunk. Már talán attól is megijedünk, ha valaki őszintén megkérdezi, hogy vagyunk, mi van velünk. Mert ma inkább az járja, hogy falakat húzunk magunk köré, meg álarcokat veszünk fel.


Mikor kezdődött ez, hogy a valódi emberi természeten, az őszinte emberi gesztusokon, reakciókon lepődünk meg? Lassacskán természetesnek vesszük a gorombaságot, a rohanó világot, az egymás iránti közömbösséget. Szinte már ezt tekintjük helyesnek. S meglepődünk, ha valaki szép napot meg jó munkát kíván nekünk, úgy igazán őszintén...

És ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő? Beképzeltnek, nagyképűnek, arrogánsnak, nyersnek, képmutatónak, pénzhajhásznak, irigynek? Kifizetődő az, ha átnézünk vagy átgázolunk a másikon?

Miközben így gondolkodott, érezte, hogy felkavarták a mondatok. Közben hazaért. A lépcsőház bejáratánál összefutott az egyik szomszéddal, aki vidáman üdvözölte őt. Talán a vonaton utazó lányok ebben is valami hátsó szándékot sejtettek volna, ő viszont még mindig ezt tekinti természetesnek, úgy, mint – remélhetőleg hozzá hasonlóan – még sokan mások.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1