Mi kifizetődő?
Ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő?
Úton hazafelé. Már csak egy megálló. Felszállók, leszállók. Ő is megindult a tömeggel. Mióta leszállt a vonatról, a beszélgetés járt a fejében. Nem tudta hova tenni a hallottakat. Akaratán kívül lett fültanúja két lány csevegésének. Nem akart hallgatózni, de ha valakik kényszert éreznek arra, hogy harsányan a világba kiáltsák a véleményüket, ám legyen. A két lány azt ecsetelte, mennyire nem kifizetődő úgymond jónak lenni. Mert ezzel visszaélnek meg kihasználnak, és sorolták az okokat a végtelenségig.
Nem értette... Mióta mérjük a jóságot, a kedvességet abban, hogy mennyire éri meg? Lassan ott tartunk, hogy a természetes dolgokat tekintjük természetellenesnek. Természetellenesnek vesszük azt, ha kedvesen köszönnek az üzletben, ha ránk mosolyognak az utcán ismeretlenül. Azt is, ha valaki jó hozzánk, csak úgy magától, nem várva cserébe semmit. Bizalmatlanok vagyunk. Már talán attól is megijedünk, ha valaki őszintén megkérdezi, hogy vagyunk, mi van velünk. Mert ma inkább az járja, hogy falakat húzunk magunk köré, meg álarcokat veszünk fel.
Mikor kezdődött ez, hogy a valódi emberi természeten, az őszinte emberi gesztusokon, reakciókon lepődünk meg? Lassacskán természetesnek vesszük a gorombaságot, a rohanó világot, az egymás iránti közömbösséget. Szinte már ezt tekintjük helyesnek. S meglepődünk, ha valaki szép napot meg jó munkát kíván nekünk, úgy igazán őszintén...
És ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő? Beképzeltnek, nagyképűnek, arrogánsnak, nyersnek, képmutatónak, pénzhajhásznak, irigynek? Kifizetődő az, ha átnézünk vagy átgázolunk a másikon?
Miközben így gondolkodott, érezte, hogy felkavarták a mondatok. Közben hazaért. A lépcsőház bejáratánál összefutott az egyik szomszéddal, aki vidáman üdvözölte őt. Talán a vonaton utazó lányok ebben is valami hátsó szándékot sejtettek volna, ő viszont még mindig ezt tekinti természetesnek, úgy, mint – remélhetőleg hozzá hasonlóan – még sokan mások.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.