Mit tegyünk?
Értsd meg önmagad, s fogadj el másokat!
Hazafelé a vonaton egy évfolyamtársam anyukájával utaztam. Arról beszélt, hogy nem tudja mitévő legyen. Lánya rengeteget tanul, és mindig fáradt. Hétvégenként nem kívánkozik bulizni, szórakozni a barátaival. Már furcsának tartja az édesanya is, hogy lányának semmihez nincs kedve. Megfordult a fejében, hogy talán rossz társaságba keveredett, de akkor eljárna szórakozni. Néha átmegy valamelyik barátjához egy kicsit beszélgetni, de gyakorta közös tanulás lesz a beszélgetésből.
A lány valószínűleg a kitűzött céljait szeretné elérni, mint manapság (majdnem) minden fiatal. Céljai eléréséhez, úgy érzi, szüksége van a sok tanulásra, a pluszgyakorlásra. Diák lévén csak azt tudtam tanácsolni az anyukának, hogy a jó jegyekért dicsérje meg a lányát, és próbáljon többet beszélgetni vele, valamint ösztönözze relaxációra, pihenésre.
Miután az anyuka leszállt, egyedül folytattam az utazást. Zenét hallgattam, és a hallottakon gondolkodtam. Oda jutottam, hogy bizony tényleg túlterheltek vagyunk. Ez nem csupán hallucináció. Természetesen minden fiatalnak más-más céljai vannak az életben. A komoly célok elérésének érdekében küzdenünk kell, s a küzdés áldozatokkal jár. De vajon érdemes ekkora áldozatot hoznunk?
A tanulás tudást eredményez, a barátok szerzése pedig támaszokat a jövőben. Szükség van mindkettőre, de a napi huszonnégy óra kevés mindenre. Talán az iskolarendszert kellene megváltoztatni, talán az egész világot. Mivel ez nem lehetséges, fontossági sorrend szerint kell tenni a dolgainkat. Gyakorta ezt a sorrendet nagyon rosszul állítják fel a fiatalok.
Kamaszkori cselekedeteink, gondolkodásunk, megítélésünk nagyban befolyásolják jövőnket.
A szülőknek megértésre van szükségük, hiszen a rengeteg problémától gyakorta feszültek. De a kamaszokat is meg kell érteni, mert az ő gondjaik sem egyszerűek, bármennyire is annak tűnnek.
Nehéz lenne megmondani mi a megoldás, de a megértés, a problémák megvitatása sokat segíthet.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.
Különös jövő
A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.
2021.11.2.
Esküszegés
Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)
2021.10.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1