Mit tegyünk?
Értsd meg önmagad, s fogadj el másokat!
Hazafelé a vonaton egy évfolyamtársam anyukájával utaztam. Arról beszélt, hogy nem tudja mitévő legyen. Lánya rengeteget tanul, és mindig fáradt. Hétvégenként nem kívánkozik bulizni, szórakozni a barátaival. Már furcsának tartja az édesanya is, hogy lányának semmihez nincs kedve. Megfordult a fejében, hogy talán rossz társaságba keveredett, de akkor eljárna szórakozni. Néha átmegy valamelyik barátjához egy kicsit beszélgetni, de gyakorta közös tanulás lesz a beszélgetésből.
A lány valószínűleg a kitűzött céljait szeretné elérni, mint manapság (majdnem) minden fiatal. Céljai eléréséhez, úgy érzi, szüksége van a sok tanulásra, a pluszgyakorlásra. Diák lévén csak azt tudtam tanácsolni az anyukának, hogy a jó jegyekért dicsérje meg a lányát, és próbáljon többet beszélgetni vele, valamint ösztönözze relaxációra, pihenésre.
Miután az anyuka leszállt, egyedül folytattam az utazást. Zenét hallgattam, és a hallottakon gondolkodtam. Oda jutottam, hogy bizony tényleg túlterheltek vagyunk. Ez nem csupán hallucináció. Természetesen minden fiatalnak más-más céljai vannak az életben. A komoly célok elérésének érdekében küzdenünk kell, s a küzdés áldozatokkal jár. De vajon érdemes ekkora áldozatot hoznunk?
A tanulás tudást eredményez, a barátok szerzése pedig támaszokat a jövőben. Szükség van mindkettőre, de a napi huszonnégy óra kevés mindenre. Talán az iskolarendszert kellene megváltoztatni, talán az egész világot. Mivel ez nem lehetséges, fontossági sorrend szerint kell tenni a dolgainkat. Gyakorta ezt a sorrendet nagyon rosszul állítják fel a fiatalok.
Kamaszkori cselekedeteink, gondolkodásunk, megítélésünk nagyban befolyásolják jövőnket.
A szülőknek megértésre van szükségük, hiszen a rengeteg problémától gyakorta feszültek. De a kamaszokat is meg kell érteni, mert az ő gondjaik sem egyszerűek, bármennyire is annak tűnnek.
Nehéz lenne megmondani mi a megoldás, de a megértés, a problémák megvitatása sokat segíthet.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.