Mit tegyünk?
Értsd meg önmagad, s fogadj el másokat!
Hazafelé a vonaton egy évfolyamtársam anyukájával utaztam. Arról beszélt, hogy nem tudja mitévő legyen. Lánya rengeteget tanul, és mindig fáradt. Hétvégenként nem kívánkozik bulizni, szórakozni a barátaival. Már furcsának tartja az édesanya is, hogy lányának semmihez nincs kedve. Megfordult a fejében, hogy talán rossz társaságba keveredett, de akkor eljárna szórakozni. Néha átmegy valamelyik barátjához egy kicsit beszélgetni, de gyakorta közös tanulás lesz a beszélgetésből.
A lány valószínűleg a kitűzött céljait szeretné elérni, mint manapság (majdnem) minden fiatal. Céljai eléréséhez, úgy érzi, szüksége van a sok tanulásra, a pluszgyakorlásra. Diák lévén csak azt tudtam tanácsolni az anyukának, hogy a jó jegyekért dicsérje meg a lányát, és próbáljon többet beszélgetni vele, valamint ösztönözze relaxációra, pihenésre.
Miután az anyuka leszállt, egyedül folytattam az utazást. Zenét hallgattam, és a hallottakon gondolkodtam. Oda jutottam, hogy bizony tényleg túlterheltek vagyunk. Ez nem csupán hallucináció. Természetesen minden fiatalnak más-más céljai vannak az életben. A komoly célok elérésének érdekében küzdenünk kell, s a küzdés áldozatokkal jár. De vajon érdemes ekkora áldozatot hoznunk?
A tanulás tudást eredményez, a barátok szerzése pedig támaszokat a jövőben. Szükség van mindkettőre, de a napi huszonnégy óra kevés mindenre. Talán az iskolarendszert kellene megváltoztatni, talán az egész világot. Mivel ez nem lehetséges, fontossági sorrend szerint kell tenni a dolgainkat. Gyakorta ezt a sorrendet nagyon rosszul állítják fel a fiatalok.
Kamaszkori cselekedeteink, gondolkodásunk, megítélésünk nagyban befolyásolják jövőnket.
A szülőknek megértésre van szükségük, hiszen a rengeteg problémától gyakorta feszültek. De a kamaszokat is meg kell érteni, mert az ő gondjaik sem egyszerűek, bármennyire is annak tűnnek.
Nehéz lenne megmondani mi a megoldás, de a megértés, a problémák megvitatása sokat segíthet.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.