Nosztalgia

Nagy Erika 2013.1.31. 4:10

Nemrég órákon át babusgattam egy öthónapos kisfiút, és feltörtek bennem az emlékek.

Eszembe jutott a két szülésem, és elképedek, hogy ezen a téren is milyen változások történtek az utóbbi egy-két évtizedben. Amikor szívem alatt hordtam gyermekeimet, nem volt még ultrahangos vizsgálat, csak egy tölcsér, amit a hasunkra tett az orvos, vagy a nővér, ha hallani akarta a pici szívverését. Nem tudtam, hogy lányom lesz-e vagy fiam, nem volt időzített szülés, a pici akkor jött a világra, amikor az úgy gondolta, hogy eljött az idő. Nem volt kismamatorna, nem volt apás szülés, külön szoba. Sőt, amikor először szültem, a kisbabámat csak másfél nap elteltével vehettem a karjaimba, csak akkor szoptathattam meg először, majd cirógattam, puszilgattam, és gyönyörködtem benne. Gyorsan letelt a megengedett idő, a nővérke kérlelhetetlen volt: elvitte tőlem a legdrágább kincsemet. Csak az vigasztalt, hogy két óra múlva újra láthatom, magamhoz ölelhetem.

Ma már semmi sem hasonlít az akkori időkre. Amíg mi, a nagykorúvá válás után hamarosan férjhez mentünk, majd gyermeket szültünk, addig a mai anyukák legtöbbje érett fejjel, megfontoltan vállal gyermeket. A terhesség során ma már rutineljárásnak számít, hogy a nőgyógyászok ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik, normálisan fejlődik-e a magzat. Futótűzként terjedt el egy új módszer, a háromdimenziós ultrahangos képalkotás, amellyel a szülők képet kapnak jövendőbeli gyerekük formájáról, arcáról. A jobb helyeken még DVD-t is készítenek, sőt azt el is vihetik magukkal.

Rengeteget fejlődött a világ.

Amíg én szenvedtem a szülési fájdalmaktól, addig ma lehetőség van a fájdalommentes szülésre, köszönhetően az epidurális érzéstelenítésnek. Dönthetnek az anyukák arról is, hogy természetes módon, vagy császármetszéssel szeretnék-e a szülést. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyermeke december 29-e helyett a szentestén szülessen meg, azt is megteheti. Az igaz, hogy ennek ára van, és nem is kevés. De vajon megéri?

Ha most lennék fiatal, ha most vállalnám a gyermekszülést, lehet, hogy a most divatos módszert választanám, de így, érett fejjel, két szüléssel a hátam mögött biztos, hogy újra a természetes szülés mellett döntenék. Szerintem fontos, hogy egy nő átélje a szülés-születés misztériumát.
Maradi vagyok?
Lehet, de hiszem, hogy a szülési fájdalom elengedhetetlen része az anyává válásnak. Még ma is tisztán emlékszem minden percre, amit a két szülésem idején átéltem. Szívet és lelket melengető mély nyomot hagyott bennem. Olyat, amelyet nem cserélnék fel semmire!

Nem adnám semmiért azt a fájdalmat, mert tudom, hogy annak oka, szerepe és funkciója volt.