Nosztalgia
Nemrég órákon át babusgattam egy öthónapos kisfiút, és feltörtek bennem az emlékek.
Eszembe jutott a két szülésem, és elképedek, hogy ezen a téren is milyen változások történtek az utóbbi egy-két évtizedben. Amikor szívem alatt hordtam gyermekeimet, nem volt még ultrahangos vizsgálat, csak egy tölcsér, amit a hasunkra tett az orvos, vagy a nővér, ha hallani akarta a pici szívverését. Nem tudtam, hogy lányom lesz-e vagy fiam, nem volt időzített szülés, a pici akkor jött a világra, amikor az úgy gondolta, hogy eljött az idő. Nem volt kismamatorna, nem volt apás szülés, külön szoba. Sőt, amikor először szültem, a kisbabámat csak másfél nap elteltével vehettem a karjaimba, csak akkor szoptathattam meg először, majd cirógattam, puszilgattam, és gyönyörködtem benne. Gyorsan letelt a megengedett idő, a nővérke kérlelhetetlen volt: elvitte tőlem a legdrágább kincsemet. Csak az vigasztalt, hogy két óra múlva újra láthatom, magamhoz ölelhetem.
Ma már semmi sem hasonlít az akkori időkre. Amíg mi, a nagykorúvá válás után hamarosan férjhez mentünk, majd gyermeket szültünk, addig a mai anyukák legtöbbje érett fejjel, megfontoltan vállal gyermeket. A terhesség során ma már rutineljárásnak számít, hogy a nőgyógyászok ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik, normálisan fejlődik-e a magzat. Futótűzként terjedt el egy új módszer, a háromdimenziós ultrahangos képalkotás, amellyel a szülők képet kapnak jövendőbeli gyerekük formájáról, arcáról. A jobb helyeken még DVD-t is készítenek, sőt azt el is vihetik magukkal.
Rengeteget fejlődött a világ.
Amíg én szenvedtem a szülési fájdalmaktól, addig ma lehetőség van a fájdalommentes szülésre, köszönhetően az epidurális érzéstelenítésnek. Dönthetnek az anyukák arról is, hogy természetes módon, vagy császármetszéssel szeretnék-e a szülést. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyermeke december 29-e helyett a szentestén szülessen meg, azt is megteheti.
Az igaz, hogy ennek ára van, és nem is kevés.
De vajon megéri?
Ha most lennék fiatal, ha most vállalnám a gyermekszülést, lehet, hogy a most divatos módszert választanám, de így, érett fejjel, két szüléssel a hátam mögött biztos, hogy újra a természetes szülés mellett döntenék. Szerintem fontos, hogy egy nő átélje a szülés-születés misztériumát.
Maradi vagyok?
Lehet, de hiszem, hogy a szülési fájdalom elengedhetetlen része az anyává válásnak. Még ma is tisztán emlékszem minden percre, amit a két szülésem idején átéltem. Szívet és lelket melengető mély nyomot hagyott bennem. Olyat, amelyet nem cserélnék fel semmire!
Nem adnám semmiért azt a fájdalmat, mert tudom, hogy annak oka, szerepe és funkciója volt.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.