Nosztalgia


Nagy Erika  2013.1.31. 4:10

Nemrég órákon át babusgattam egy öthónapos kisfiút, és feltörtek bennem az emlékek.

Eszembe jutott a két szülésem, és elképedek, hogy ezen a téren is milyen változások történtek az utóbbi egy-két évtizedben. Amikor szívem alatt hordtam gyermekeimet, nem volt még ultrahangos vizsgálat, csak egy tölcsér, amit a hasunkra tett az orvos, vagy a nővér, ha hallani akarta a pici szívverését. Nem tudtam, hogy lányom lesz-e vagy fiam, nem volt időzített szülés, a pici akkor jött a világra, amikor az úgy gondolta, hogy eljött az idő. Nem volt kismamatorna, nem volt apás szülés, külön szoba. Sőt, amikor először szültem, a kisbabámat csak másfél nap elteltével vehettem a karjaimba, csak akkor szoptathattam meg először, majd cirógattam, puszilgattam, és gyönyörködtem benne. Gyorsan letelt a megengedett idő, a nővérke kérlelhetetlen volt: elvitte tőlem a legdrágább kincsemet. Csak az vigasztalt, hogy két óra múlva újra láthatom, magamhoz ölelhetem.

Ma már semmi sem hasonlít az akkori időkre. Amíg mi, a nagykorúvá válás után hamarosan férjhez mentünk, majd gyermeket szültünk, addig a mai anyukák legtöbbje érett fejjel, megfontoltan vállal gyermeket. A terhesség során ma már rutineljárásnak számít, hogy a nőgyógyászok ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik, normálisan fejlődik-e a magzat. Futótűzként terjedt el egy új módszer, a háromdimenziós ultrahangos képalkotás, amellyel a szülők képet kapnak jövendőbeli gyerekük formájáról, arcáról. A jobb helyeken még DVD-t is készítenek, sőt azt el is vihetik magukkal.

Rengeteget fejlődött a világ.

Amíg én szenvedtem a szülési fájdalmaktól, addig ma lehetőség van a fájdalommentes szülésre, köszönhetően az epidurális érzéstelenítésnek. Dönthetnek az anyukák arról is, hogy természetes módon, vagy császármetszéssel szeretnék-e a szülést. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyermeke december 29-e helyett a szentestén szülessen meg, azt is megteheti. Az igaz, hogy ennek ára van, és nem is kevés. De vajon megéri?

Ha most lennék fiatal, ha most vállalnám a gyermekszülést, lehet, hogy a most divatos módszert választanám, de így, érett fejjel, két szüléssel a hátam mögött biztos, hogy újra a természetes szülés mellett döntenék. Szerintem fontos, hogy egy nő átélje a szülés-születés misztériumát.
Maradi vagyok?
Lehet, de hiszem, hogy a szülési fájdalom elengedhetetlen része az anyává válásnak. Még ma is tisztán emlékszem minden percre, amit a két szülésem idején átéltem. Szívet és lelket melengető mély nyomot hagyott bennem. Olyat, amelyet nem cserélnék fel semmire!

Nem adnám semmiért azt a fájdalmat, mert tudom, hogy annak oka, szerepe és funkciója volt.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.