Nyelvtanulás


Szabó Kata  2006.10.3. 12:05

Az ember állandóan lót-fut, lohol, legalábbis ő úgy érzi, miközben csak a világ, meg a nagybetűs élet fut el mellettünk.

A kismamák rohannak vissza a munkahelyükre, mert a főnök azzal ijesztgeti őket, hogy ha nem lépnek újra munkába időben, akkor nem tartják meg a számukra oly kedves és fontos állást. Ezért hát otthon hagyják -- jobb esetben a nagyira -- a piciket, aztán csodálkoznak, mikor a várt elismerés, vagy a megbecsülés elmarad... Ha lázas a gyerekük, nem mernek otthon maradni, mert ha nem a főnök, akkor az őket helyettesítő kollégáik néznek rájuk csúnya szemmel. A gyerekek kiszolgáltatott helyzetét már nem is elemzem, aki ha beteg, az anyukával szeretne lenni. Mert szereti ő a nagyit, de igazándiból csak az anyuci tud gyógyítani, simogatással, kedves szóval, sokkal hatékonyabban, mint a lázcsillapító, és az antibiotikum.

De hogy visszatérjek napjaink rohanásához, én is beleestem e sietős világ egyik csapdájába. Mégpedig azért, mert olvastam egy cikket, amiben azt írták, ha a gyermeket idegen nyelvre akarjuk tanítani, akkor a legjobb, ha már hétéves kora előtt elkezdjük, mert ebben az időben a legfogékonyabb az agy.

Az én kicsimet is betuszkoltam nagycsopis ovis korában heti egy angolórára. Pedig nyűglődött épp eleget, hogy inkább a parkba, meg a mamihoz menjünk -- de én, mint jóakaró anyuka, nem engedtem.

Mint utólag kiderült, nagyon rosszul tettem. Négyévi angoltanulás után tudomást szereztem arról, hogy a lakásunkhoz közeli középiskolában működik egy hivatalos nyelviskola. Gondoltam az idén beíratom ebbe, legalább nem kell oda-vissza rohangásznom a gyerekkel. Be kellett vinnem próbatesztre, hogy felmérjék a tudását, na meg azt, hányadik osztályba fog járni. Elsőbe vették fel...

Hozzá kell tennem, én nem tudtam angolul -- a magántanárnénik meg csak bizonygatták, hogy szépen halad a gyerek. Annyira szépen, hogy négy év nyelvtanulás után most elsős lesz, ami számomra azt jelenti, hogy: nem tud angolul. Ezért hogy ellenőrizhessem, hogy halad, beiratkoztam én is -- egy kis agytorna nekem sem árthat.

És láss csodát! A gyermekem három óra után szavalgat, angol szavakat mondogat, a jelek szerint tehát a gyermekem nemcsak tanul, hanem tud is.

Az egészben az bosszantott fel legjobban, hogy a négy év alatt, a heti egy délutánok -- míg az angolon ücsörgött -- telhettek volna játszással, olvasással, biciklizéssel, sétával, és ugyanott tartana, mint így. A dolog anyagi részét már meg sem említem…

Szóval, a mi kis világunkban nem árt körülnézni, odafigyelni és mérlegelni, mire fecséreljük mi időnket és gyerekeink idejét.

Mert bizony az idő (nemcsak) pénz!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1