Őrült világ


Nagy Erika  2014.3.4. 4:46

Az érzékeny női lelkemet az utóbbi hetekben két esemény is felbolygatta.

Úgy ám! Annyira, hogy megerősödtem a hitemben: valóban igaz a mondás, miszerint nagy az Isten állatkertje.

Annyira nagy, hogy a világ összes idiótája elfér benne. Hogy mi történt? Csak annyi, hogy miközben várok a buszra, megjelenik az a bizonyos alak, akitől kiráz a hideg mindig, ha ötszáz méteres körzetben tartózkodom vele. Sajnos mostanában egyre többször fordul ez elő velem. És ennek a lököttnek ráadásul telefonja is van, olyan ragadós fajta, mert mindig a fülén van, és beszél bele. Mit beszél?! Olyan sületlenségeket hablatyol, hogy azt nem lehet ép ésszel követni. Az utolsó gusztustalan húzása az volt, amikor a telefonba bizonygatta a drágájának, hogy mennyire szereti, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy... „telibe engedte”!!! Itt elszakadt az a bizonyos cérna, pedig még az is lehet, hogy drágája csak akkor volt neki, amikor sokat fizetett egy szupermarketben. Néha olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy csak imitálja a beszélgetést, és a vonal túlsó végén csak szeretné, ha lenne valaki. S az érzéseim általában igaznak bizonyulnak.


A másik eset az egyik fővárosi kórházban történt. A történet úgy kezdődik, mint általában a kórházi témák többsége: egy beteget beszállítanak kivizsgálásra, majd befektetik kezelésre. Ami viszont utána következik, az egyáltalán nem szokványos. Vagyis bízom benne, hogy nem az. Az idős beteget az ágyán fekve szállították kivizsgálásra, ruha egy szál se, úgy pihent a paplan alatt, mint Ádám és Éva az almafa tövében. Nehogy már bíbelődni kelljen holmi vetkőztetéssel! Csak sajna, miután kitolták a váróterembe, egy kis malőr történt, a néniről valamilyen oknál fogva lehullott a lepel. S ez valahogy senkit nem zavart! Hogy mióta feküdt ilyen megalázó helyzetben, nem tudom. Csak azt, hogy amikor a szemtanú, aki elmesélte a történetet, meglátta, odament, és betakarta a tehetetlenül fekvő asszonyt, akinek könnyes szeme köszönetet sugárzott jótevője felé.

Két történet, és mindkettő elgondolkodtató. Vagyis én ezt tettem: elgondolkodtam rajtuk. Majd az összesítés után leszűrtem a tanulságot: nem kell mindenkire figyelnem, aki mellettem agymenésben fetreng, de nagyon kell figyelni azokra, akik a kiszolgáltatottságnak esnek áldozatul...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2