Őrült világ


Nagy Erika  2014.3.4. 4:46

Az érzékeny női lelkemet az utóbbi hetekben két esemény is felbolygatta.

Úgy ám! Annyira, hogy megerősödtem a hitemben: valóban igaz a mondás, miszerint nagy az Isten állatkertje.

Annyira nagy, hogy a világ összes idiótája elfér benne. Hogy mi történt? Csak annyi, hogy miközben várok a buszra, megjelenik az a bizonyos alak, akitől kiráz a hideg mindig, ha ötszáz méteres körzetben tartózkodom vele. Sajnos mostanában egyre többször fordul ez elő velem. És ennek a lököttnek ráadásul telefonja is van, olyan ragadós fajta, mert mindig a fülén van, és beszél bele. Mit beszél?! Olyan sületlenségeket hablatyol, hogy azt nem lehet ép ésszel követni. Az utolsó gusztustalan húzása az volt, amikor a telefonba bizonygatta a drágájának, hogy mennyire szereti, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy... „telibe engedte”!!! Itt elszakadt az a bizonyos cérna, pedig még az is lehet, hogy drágája csak akkor volt neki, amikor sokat fizetett egy szupermarketben. Néha olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy csak imitálja a beszélgetést, és a vonal túlsó végén csak szeretné, ha lenne valaki. S az érzéseim általában igaznak bizonyulnak.


A másik eset az egyik fővárosi kórházban történt. A történet úgy kezdődik, mint általában a kórházi témák többsége: egy beteget beszállítanak kivizsgálásra, majd befektetik kezelésre. Ami viszont utána következik, az egyáltalán nem szokványos. Vagyis bízom benne, hogy nem az. Az idős beteget az ágyán fekve szállították kivizsgálásra, ruha egy szál se, úgy pihent a paplan alatt, mint Ádám és Éva az almafa tövében. Nehogy már bíbelődni kelljen holmi vetkőztetéssel! Csak sajna, miután kitolták a váróterembe, egy kis malőr történt, a néniről valamilyen oknál fogva lehullott a lepel. S ez valahogy senkit nem zavart! Hogy mióta feküdt ilyen megalázó helyzetben, nem tudom. Csak azt, hogy amikor a szemtanú, aki elmesélte a történetet, meglátta, odament, és betakarta a tehetetlenül fekvő asszonyt, akinek könnyes szeme köszönetet sugárzott jótevője felé.

Két történet, és mindkettő elgondolkodtató. Vagyis én ezt tettem: elgondolkodtam rajtuk. Majd az összesítés után leszűrtem a tanulságot: nem kell mindenkire figyelnem, aki mellettem agymenésben fetreng, de nagyon kell figyelni azokra, akik a kiszolgáltatottságnak esnek áldozatul...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15