Őzgidácskák


Kovács Andrea  2011.7.4. 4:47

Mindannyian bátortalan őzgidácskák voltunk egyszer...

Anyukánk védő kezét fogva tettük meg első lépéseinket. Nem baj, hogy nem volt tökéletes a járás, mentünk bátran lépegetve, néha meg-meg iramodva. „Lassan!“ – cseng fülünkbe az intő szó. – „Nem szabad gyorsan, mert elhoppálsz!“

Bizony, ha nem tartottuk magunkat az intelemhez, botlottunk és estünk. Azonnal éktelen bömbölésben törtünk ki: fájt a levert gyerektérd, a sebes tenyér. Kezdetben néha még láthatatlan könnyekkel sírtunk, később egész öntudatosan kürtöltük ki a világnak bánatunkat. Rájöttünk, hogy a sírás nem csak akkor hasznos, ha nagyon fáj a pocink és túl meleg a ruhácskánk. Amint sírdogálni kezdtünk, szinte azonnal megjelent az ágyunk mellett valaki és találgatni kezdte, vajon mi bánt minket. Éreztük, mennyire fontosak vagyunk.

Szép lassan aztán tudtunkra adták, hogy bármikor nem sírhatunk. „Te már nagylány vagy, neked már nem szabad ilyet!“

Nekem nem szabad? Miért nem? Zsebkendőt, de azonnal!

Egyre kevésbé éreztük vállunkon az óvó kezet.

Újabb évek teltek el, míg rájöttünk, hogy egy megállíthatatlan folyamat részesei lettünk.Észrevettük, hogy minden és mindenki öregszik. Hogy anyu egyre nehezebben hajol le, hogy a pöttyös labda már nem pattan olyan fürgén, mint azelőtt és főleg, hogy a nagymama lábai túlságosan fájnak ahhoz, hogy kint hintáztasson minket a kertben.

Növünk, érzünk, tapasztalunk. És pont a legreménytelenebb helyzetekben tör újra elő belőlünk az az őzgidácska-én, akiből soha nem lett igazi nagyvad, mindössze a körülményei változtak meg. Fordult egyet körülöttünk a világ, mi pedig még mindig itt állunk benne, remegő lábakkal, bizonytalanul.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11