Őzgidácskák
Mindannyian bátortalan őzgidácskák voltunk egyszer...
Anyukánk védő kezét fogva tettük meg első lépéseinket. Nem baj, hogy nem volt tökéletes a járás, mentünk bátran lépegetve, néha 
meg-meg iramodva. „Lassan!“ – cseng fülünkbe az intő szó. – „Nem szabad gyorsan, mert elhoppálsz!“
Bizony, ha nem tartottuk magunkat az intelemhez, botlottunk és estünk. Azonnal éktelen bömbölésben törtünk ki: fájt a levert gyerektérd, a sebes tenyér. Kezdetben néha még láthatatlan könnyekkel sírtunk, később egész öntudatosan kürtöltük ki a világnak bánatunkat. Rájöttünk, hogy a sírás nem csak akkor hasznos, ha nagyon fáj a pocink és túl meleg a ruhácskánk. Amint sírdogálni kezdtünk, szinte azonnal megjelent az ágyunk mellett valaki és találgatni kezdte, vajon mi bánt minket. Éreztük, mennyire fontosak vagyunk.
Szép lassan aztán tudtunkra adták, hogy bármikor nem sírhatunk. „Te már nagylány vagy, neked már nem szabad ilyet!“
Nekem nem szabad? Miért nem? Zsebkendőt, de azonnal!
Egyre kevésbé éreztük vállunkon az óvó kezet.
Újabb évek teltek el, míg rájöttünk, hogy egy megállíthatatlan folyamat részesei lettünk.Észrevettük, hogy minden és mindenki öregszik. Hogy anyu egyre nehezebben hajol le, hogy a pöttyös labda már nem pattan olyan fürgén, mint azelőtt és főleg, hogy a nagymama lábai túlságosan fájnak ahhoz, hogy kint hintáztasson minket a kertben.
Növünk, érzünk, tapasztalunk. És pont a legreménytelenebb helyzetekben tör újra elő belőlünk az az őzgidácska-én, akiből soha nem lett igazi nagyvad, mindössze a körülményei változtak meg. Fordult egyet körülöttünk a világ, mi pedig még mindig itt állunk benne, remegő lábakkal, bizonytalanul.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.