Őzgidácskák


Kovács Andrea  2011.7.4. 4:47

Mindannyian bátortalan őzgidácskák voltunk egyszer...

Anyukánk védő kezét fogva tettük meg első lépéseinket. Nem baj, hogy nem volt tökéletes a járás, mentünk bátran lépegetve, néha meg-meg iramodva. „Lassan!“ – cseng fülünkbe az intő szó. – „Nem szabad gyorsan, mert elhoppálsz!“

Bizony, ha nem tartottuk magunkat az intelemhez, botlottunk és estünk. Azonnal éktelen bömbölésben törtünk ki: fájt a levert gyerektérd, a sebes tenyér. Kezdetben néha még láthatatlan könnyekkel sírtunk, később egész öntudatosan kürtöltük ki a világnak bánatunkat. Rájöttünk, hogy a sírás nem csak akkor hasznos, ha nagyon fáj a pocink és túl meleg a ruhácskánk. Amint sírdogálni kezdtünk, szinte azonnal megjelent az ágyunk mellett valaki és találgatni kezdte, vajon mi bánt minket. Éreztük, mennyire fontosak vagyunk.

Szép lassan aztán tudtunkra adták, hogy bármikor nem sírhatunk. „Te már nagylány vagy, neked már nem szabad ilyet!“

Nekem nem szabad? Miért nem? Zsebkendőt, de azonnal!

Egyre kevésbé éreztük vállunkon az óvó kezet.

Újabb évek teltek el, míg rájöttünk, hogy egy megállíthatatlan folyamat részesei lettünk.Észrevettük, hogy minden és mindenki öregszik. Hogy anyu egyre nehezebben hajol le, hogy a pöttyös labda már nem pattan olyan fürgén, mint azelőtt és főleg, hogy a nagymama lábai túlságosan fájnak ahhoz, hogy kint hintáztasson minket a kertben.

Növünk, érzünk, tapasztalunk. És pont a legreménytelenebb helyzetekben tör újra elő belőlünk az az őzgidácska-én, akiből soha nem lett igazi nagyvad, mindössze a körülményei változtak meg. Fordult egyet körülöttünk a világ, mi pedig még mindig itt állunk benne, remegő lábakkal, bizonytalanul.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17