Panelházi blues


Fülöp Éva  2006.7.6. 11:33

Panellakásban élek, és mostanában kezdenek bizonyos dolgok kimondottan zavarni.

Kertes házban nőttem fel, ahol a szomszédok nagyobb viták nélkül éltek egymás mellett, mi gyerekek minden nap együtt játszottunk, és ha valamelyik szülő görögdinnyével kínálta meg napközben a csemetéjét, természetes volt, hogy az egész szomszédság gyerekeinek is jutott belőle. Miután elköltöztem otthonról, élvezni kezdtem a panellakás adta előnyöket. Nem kell annyit takarítani, nem kell a kertben dolgozni, elég hazajövet után becsukni az ajtót és kész. De ahogy futnak az évek és én még mindig a panellakásban élek, kezdenek egyes dolgok kimondottan zavarni.

A szomszédokkal nincs gond, amíg nem szemetelnek a lépcsőházban, nem hangoskodnak, verekszenek, és békén hagynak minket. De az biztos, hogy valakinek pont vasárnap délben jut eszébe legalább tíz lyukat fúrni a falba. És akadnak olyanok is, akik este tízig nem szégyellik magukat fúrni-faragni-kalapálni, mert hát tízig az ember azt csinálhat, amit akar. Csak olyankor hagyják abba, amikor elmegyek utánuk, és magyarázkodni kezdek, hogy a lányom kétéves és ilyenkor már rég aludni szeretne. Sajnos, ezt nem minden esetben tudom megtenni, mert a panelházban nehéz identifikálni a zaj eredetét.

A kert híján a játszótérre járunk hintázni, homokozni. Nem csak mi járunk oda, hanem a panelházban lakó kutyák is – ők itt végzik el a dolgukat. Ezzel nem is lenne gond, ha a gazdik szépen összeszednék a kutyapiszkot. Múltkor rászóltam egy fiatal nőre, akinek a kutyája a kislányomtól pár méterre pottyantott. Nagyon érdekes volt a gazdi reakciója. Azt hiányolta, hogy sehol sincs a játszótéren elkészítve papírzacskó, amibe összeszedhetné a piszkot. És különben sem látott még senkit, aki összeszedte volna a kutyája után. -- Maga lehetne az első, aki jó példát mutat a többinek! -- kiabáltam utána, mert ő inkább elment, minthogy tovább boncolgatta volna a témát.

Különben sem vagyok szerencsés, ha valamit szóvá teszek, amikor pedig úgy érzem, jogom van hozzá. Jut eszembe – a témától kicsit eltérve -- egy másik esetem: Az egyik szupermarketben vásároltam, és mint mindenki, beálltam a hosszú sorba. (Ki tudja, miért van annyi kasszagép, hiszen szinte mindig hosszú sor kígyózik előttem, mert csak kettő üzemel?). Két „nőszemély” a kígyózó sor elejére ment a bevásárlókocsijával -- mindenki úgy gondolta, biztos a polc elején keresnek majd valamit. De nem! Ők beálltak elém a sorba, mint ha ez így lenne természetes. Persze nem álltam meg szó nélkül. A végén megkaptam, hogy „túl okos“ vagyok, amiért szólni mertem. Végül is bóknak vettem és már csak mosolyogni tudtam egyesek butaságán.

Minden napra jut egy bosszúság a panelház lakójának. Ma a lift előtt várakoztunk vagy tíz percet. Új ajtókat vittek a hatodikra -- ez rendben van. Engem az dühített föl, hogy mikor szabad lett a lift és magunkhoz hívtam, valaki olyannyira ügyes volt, hogy elhívta a liftet még mielőtt kinyújtottam volna a kezemet, hogy kinyissam az ajtót.

Lassan tíz éve élek panellakásban, és most bevallom – vágyok egy nyugodt, csendes kerti házra. Ahol csak akkor hallok fúrást vagy kopácsolást, amikor nálunk szerelnek a szakemberek, és a szomszédoknak átintegetünk a kerítésen. A gyerekek az utcán bicikliznek, vagy bújócskáznak anélkül, hogy állandóan a felnőttek felügyelet alatt lennének. És még vállalom a kertészkedést, és a sok takarítást is.

Egy olyan helyért érdemes, ahol hallgatni lehet a csöndet...!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.