Panelházi blues


Fülöp Éva  2006.7.6. 11:33

Panellakásban élek, és mostanában kezdenek bizonyos dolgok kimondottan zavarni.

Kertes házban nőttem fel, ahol a szomszédok nagyobb viták nélkül éltek egymás mellett, mi gyerekek minden nap együtt játszottunk, és ha valamelyik szülő görögdinnyével kínálta meg napközben a csemetéjét, természetes volt, hogy az egész szomszédság gyerekeinek is jutott belőle. Miután elköltöztem otthonról, élvezni kezdtem a panellakás adta előnyöket. Nem kell annyit takarítani, nem kell a kertben dolgozni, elég hazajövet után becsukni az ajtót és kész. De ahogy futnak az évek és én még mindig a panellakásban élek, kezdenek egyes dolgok kimondottan zavarni.

A szomszédokkal nincs gond, amíg nem szemetelnek a lépcsőházban, nem hangoskodnak, verekszenek, és békén hagynak minket. De az biztos, hogy valakinek pont vasárnap délben jut eszébe legalább tíz lyukat fúrni a falba. És akadnak olyanok is, akik este tízig nem szégyellik magukat fúrni-faragni-kalapálni, mert hát tízig az ember azt csinálhat, amit akar. Csak olyankor hagyják abba, amikor elmegyek utánuk, és magyarázkodni kezdek, hogy a lányom kétéves és ilyenkor már rég aludni szeretne. Sajnos, ezt nem minden esetben tudom megtenni, mert a panelházban nehéz identifikálni a zaj eredetét.

A kert híján a játszótérre járunk hintázni, homokozni. Nem csak mi járunk oda, hanem a panelházban lakó kutyák is – ők itt végzik el a dolgukat. Ezzel nem is lenne gond, ha a gazdik szépen összeszednék a kutyapiszkot. Múltkor rászóltam egy fiatal nőre, akinek a kutyája a kislányomtól pár méterre pottyantott. Nagyon érdekes volt a gazdi reakciója. Azt hiányolta, hogy sehol sincs a játszótéren elkészítve papírzacskó, amibe összeszedhetné a piszkot. És különben sem látott még senkit, aki összeszedte volna a kutyája után. -- Maga lehetne az első, aki jó példát mutat a többinek! -- kiabáltam utána, mert ő inkább elment, minthogy tovább boncolgatta volna a témát.

Különben sem vagyok szerencsés, ha valamit szóvá teszek, amikor pedig úgy érzem, jogom van hozzá. Jut eszembe – a témától kicsit eltérve -- egy másik esetem: Az egyik szupermarketben vásároltam, és mint mindenki, beálltam a hosszú sorba. (Ki tudja, miért van annyi kasszagép, hiszen szinte mindig hosszú sor kígyózik előttem, mert csak kettő üzemel?). Két „nőszemély” a kígyózó sor elejére ment a bevásárlókocsijával -- mindenki úgy gondolta, biztos a polc elején keresnek majd valamit. De nem! Ők beálltak elém a sorba, mint ha ez így lenne természetes. Persze nem álltam meg szó nélkül. A végén megkaptam, hogy „túl okos“ vagyok, amiért szólni mertem. Végül is bóknak vettem és már csak mosolyogni tudtam egyesek butaságán.

Minden napra jut egy bosszúság a panelház lakójának. Ma a lift előtt várakoztunk vagy tíz percet. Új ajtókat vittek a hatodikra -- ez rendben van. Engem az dühített föl, hogy mikor szabad lett a lift és magunkhoz hívtam, valaki olyannyira ügyes volt, hogy elhívta a liftet még mielőtt kinyújtottam volna a kezemet, hogy kinyissam az ajtót.

Lassan tíz éve élek panellakásban, és most bevallom – vágyok egy nyugodt, csendes kerti házra. Ahol csak akkor hallok fúrást vagy kopácsolást, amikor nálunk szerelnek a szakemberek, és a szomszédoknak átintegetünk a kerítésen. A gyerekek az utcán bicikliznek, vagy bújócskáznak anélkül, hogy állandóan a felnőttek felügyelet alatt lennének. És még vállalom a kertészkedést, és a sok takarítást is.

Egy olyan helyért érdemes, ahol hallgatni lehet a csöndet...!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.