Példakép


Dóra Dalma  2011.9.30. 4:38

Miért kémleled a tükröt bánatos tekintettel?

Hiába nézed órákig megrajzolatlan, műsírástól felpuffadt arcodat, a rég látott élettel teli tekintetet nem varázsolhatod vissza egy pálcasuhintással. Láthatatlan drótokon rángatva bohóckodsz, de látom, hogy a színlelt kacagás mögött csak egy megfásult, elkenődött arc néz vissza. Pattogsz, mint egy elárvult teniszlabda az objektív előtt, és folyamatos csacsogásoddal még csak lehetőséget sem adsz megbúvó gondolataid felszínre törésének.

De miért is tennéd? Mindenkinek könnyebb, ha csak a felszínt kapirgálja. Hisz ki vágyna arra, hogy leereszkedjen a gondozatlan, mocsaras mélységbe, netalántán olyan mélyre jutva, hogy még a végén véletlenül meg találjon fulladni? Jobb ez így mindenkinek, főleg neked, te főmajom úr! Bár a nyájad bedől a pásztor csuhádnak, de engem nem versz át. Én látom szőrös, embertelen tested az álruha alatt. Átlátok minden precízen megszerkesztett mozdulatodon, tökéletességig fejlesztett gesztusodon, minden reggel újrarajzolt mosolyodon.

Egy kicsit talán vigasztal a gondolat, hogy tudom, egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor agyad lecsatlakozik a tartályról, és a képernyőn kívül találod magad. Akkor majd látni fogod azt az agyoncicomázott bábut, amit belőled farigcsáltak, de akivé sohasem váltál igazán. Undorodva fogod megsemmisíteni a fennmaradt szalagokat, tornyosuló újságcikkeket, azzal a tudattal, hogy te sohasem felejtesz, míg a többi már emlékezni sem képes rád. Talán rájössz majd, hogy sem a főmajom, sem a nyáj nem embernek való szerepkör.

De tudod mit? Jobb, ha nem jössz rá. Hisz sokkal jobban járnál, ha ezt a gondolatot még csírájában elfojtanád, és örökre törölnéd. Hiszen, ha nem sikerülne gyökerestül kiirtani, akkor jogosan kérdezhetnéd, hogy létezhet-e bárki ezeken a kategóriákon kívül, és még – ne adj’ Isten! – rájönnél, hogy valójában az egésznek semmi értelme...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.