Példakép


Dóra Dalma  2011.9.30. 4:38

Miért kémleled a tükröt bánatos tekintettel?

Hiába nézed órákig megrajzolatlan, műsírástól felpuffadt arcodat, a rég látott élettel teli tekintetet nem varázsolhatod vissza egy pálcasuhintással. Láthatatlan drótokon rángatva bohóckodsz, de látom, hogy a színlelt kacagás mögött csak egy megfásult, elkenődött arc néz vissza. Pattogsz, mint egy elárvult teniszlabda az objektív előtt, és folyamatos csacsogásoddal még csak lehetőséget sem adsz megbúvó gondolataid felszínre törésének.

De miért is tennéd? Mindenkinek könnyebb, ha csak a felszínt kapirgálja. Hisz ki vágyna arra, hogy leereszkedjen a gondozatlan, mocsaras mélységbe, netalántán olyan mélyre jutva, hogy még a végén véletlenül meg találjon fulladni? Jobb ez így mindenkinek, főleg neked, te főmajom úr! Bár a nyájad bedől a pásztor csuhádnak, de engem nem versz át. Én látom szőrös, embertelen tested az álruha alatt. Átlátok minden precízen megszerkesztett mozdulatodon, tökéletességig fejlesztett gesztusodon, minden reggel újrarajzolt mosolyodon.

Egy kicsit talán vigasztal a gondolat, hogy tudom, egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor agyad lecsatlakozik a tartályról, és a képernyőn kívül találod magad. Akkor majd látni fogod azt az agyoncicomázott bábut, amit belőled farigcsáltak, de akivé sohasem váltál igazán. Undorodva fogod megsemmisíteni a fennmaradt szalagokat, tornyosuló újságcikkeket, azzal a tudattal, hogy te sohasem felejtesz, míg a többi már emlékezni sem képes rád. Talán rájössz majd, hogy sem a főmajom, sem a nyáj nem embernek való szerepkör.

De tudod mit? Jobb, ha nem jössz rá. Hisz sokkal jobban járnál, ha ezt a gondolatot még csírájában elfojtanád, és örökre törölnéd. Hiszen, ha nem sikerülne gyökerestül kiirtani, akkor jogosan kérdezhetnéd, hogy létezhet-e bárki ezeken a kategóriákon kívül, és még – ne adj’ Isten! – rájönnél, hogy valójában az egésznek semmi értelme...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6