Példakép


Dóra Dalma  2011.9.30. 4:38

Miért kémleled a tükröt bánatos tekintettel?

Hiába nézed órákig megrajzolatlan, műsírástól felpuffadt arcodat, a rég látott élettel teli tekintetet nem varázsolhatod vissza egy pálcasuhintással. Láthatatlan drótokon rángatva bohóckodsz, de látom, hogy a színlelt kacagás mögött csak egy megfásult, elkenődött arc néz vissza. Pattogsz, mint egy elárvult teniszlabda az objektív előtt, és folyamatos csacsogásoddal még csak lehetőséget sem adsz megbúvó gondolataid felszínre törésének.

De miért is tennéd? Mindenkinek könnyebb, ha csak a felszínt kapirgálja. Hisz ki vágyna arra, hogy leereszkedjen a gondozatlan, mocsaras mélységbe, netalántán olyan mélyre jutva, hogy még a végén véletlenül meg találjon fulladni? Jobb ez így mindenkinek, főleg neked, te főmajom úr! Bár a nyájad bedől a pásztor csuhádnak, de engem nem versz át. Én látom szőrös, embertelen tested az álruha alatt. Átlátok minden precízen megszerkesztett mozdulatodon, tökéletességig fejlesztett gesztusodon, minden reggel újrarajzolt mosolyodon.

Egy kicsit talán vigasztal a gondolat, hogy tudom, egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor agyad lecsatlakozik a tartályról, és a képernyőn kívül találod magad. Akkor majd látni fogod azt az agyoncicomázott bábut, amit belőled farigcsáltak, de akivé sohasem váltál igazán. Undorodva fogod megsemmisíteni a fennmaradt szalagokat, tornyosuló újságcikkeket, azzal a tudattal, hogy te sohasem felejtesz, míg a többi már emlékezni sem képes rád. Talán rájössz majd, hogy sem a főmajom, sem a nyáj nem embernek való szerepkör.

De tudod mit? Jobb, ha nem jössz rá. Hisz sokkal jobban járnál, ha ezt a gondolatot még csírájában elfojtanád, és örökre törölnéd. Hiszen, ha nem sikerülne gyökerestül kiirtani, akkor jogosan kérdezhetnéd, hogy létezhet-e bárki ezeken a kategóriákon kívül, és még – ne adj’ Isten! – rájönnél, hogy valójában az egésznek semmi értelme...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1