Pimasz

Nagy Erika 2012.2.21. 6:07

A pályaudvaron rengeteg fiatal gyűlt össze, hogy az iskola végeztével hazajussanak az otthonukba.

Voltak, akik szolidan nevetgéltek, beszélgettek, de voltak olyanok is, akik ordibáltak, vihogtak és persze a cigarettás dobozok is előkerültek a táskából, zsebekből. Majd amikor elszívták, nem a hamutálba dobták a csikket, hanem elpöckölték jó messzire. Látta ezt egy szintén buszra várakozó hölgy is, és megpróbált viccesen közelíteni a problémához, gondolván, hogy célt érnek szavai.
- Fiatalember, van egy jó hírem! - mondta neki mosolygós arccal.
- Igen, és mi az? – kérdezte bamba képpel a srác.
- Képzelje, feltaláltak a szemétkosarat! Itt van ni, látja?
- És akkor mi van? – bökött vissza pimaszul.
- Csak az, hogy ha felveszi a csikket, abba bele lehet dobni.
- Miért venném fel?
- Azért, mert ha mindenki eldobja a szemetét, hamarosan térdig járunk a piszokban.
- És akkor mi van? – hadarta a suhanc, mint akinek megakadt a lemeze.
- Kosz, mégpedig nagy – mondta a hölgy, majd megjegyezte, otthon is így szemetel?
- Köze hozzá? – kérdezte az egyre szemtelenebb fiatal.
A hölgy feladta, de azért még oda vetette, hogy nyilván az otthonában is ilyen állapotok uralkodnak, különben nem viselkedne így.
- Nem mindegy az magának?
A srácok pökhendin konstatálták egymás között, hogy ezt jól megmondták az öreglánynak, minek üti az orrát olyanba, ami nem tartozik rá. A vén szipirtyó foglalkozzon csak magával, és ne piszkálja a fiatalokat.
De valóban nem tartozik rá? Komolyan érdekelne egy statisztika, hogy az utcán heverő hulladék hány százalékát teszi ki az eldobott csikk. Mert hogy ebből van a legtöbb szemét, az szinte biztos.