Rövid, rövidebb, még rövidebb


Sábitz Katalin  2008.11.23. 14:26

Koromsötét van. Egyáltalán nem meglepő ez ilyenkor. Szaporázom a lépteimet. A vállamon himbálódzik az egész hét.

Felkaptatok a második emeletre, és lepakolok. Végre révbe értem. Otthon vagyok. Az én hétvégém ekkor kezdődik, csütörtökönként, késő este.

Pénteken rendszerint nehezen csalogat ki a nap az ágyból. Bár sokáig nem lustálkodhatok, be van osztva minden percem. Mert hiába, a hétvége így is meglehetősen rövid. Ott vannak ugye a házi feladatok, a határidős beadandók, meg persze jó volna segíteni a főzésben, bevásárlásban, takarításban is. Lehetőleg még aznap, mert szombaton magába szippant a Plaza, és csak este köp ki – elnyűtt állapotban. Na, nem a vásárlás merít ki annyira, hanem az egyik ruhaüzletben vagyok amolyan alkalmi „felmentő sereg”.

– Jöjjön valaki segíteni! – hallok egy harsány kiáltást a bolt túlfeléről. Azt gondolván, valaki rosszul lett, csapot-papot otthagyva loholok a hang után. Fábry Sándor szavával élve: egy Renátóval találom szemben magam. Szemlátomást nincs rosszul.
– Tessék, miben segíthetek? – kérdezem az eladók őszinte mosolyával.
– Idesanyámnak kellene ruha.
– És hol az édesanyja? – A válasz egy „széle-hossza másfél méteres” asszony, aki ekkor gördült elő a sorok közül. Tekintve, hogy a kínálatnak legalább 60%-a női ruha, és éppen ennek az osztálynak állunk a kellős közepén, nem igazán értem, mit várnak tőlem. Lendületes kézmozdulatokkal kezdem magyarázni, melyik oldalon vannak a blúzok, melyiken a szoknyák, tessék ott ízlés szerint válogatni.
Eközben Renátó próbál még szóval tartani.
– Te, Dius, nekem van ilyen jó illatom? Vagy neked? – ajjaj, a férfi és női parfüm olykor megtévesztő lehet, nade honnan ez a Dius? Igaz, aznap rám aggattak egy kitűzőt „Diák” felirattal, hogy ne lógjak ki annyira a névtáblás eladók sorából. Na de Dius?
– Mondja, ez itt mennyi? – mutat az asszony egy szoknyára. Minden egyes darabon ott a címke, de felolvasom neki. Azért rákérdez még néhányra, de hát ez a Plaza legméretesebb üzlete, mire mindent egyesével végigkérdez, letelik a munkanap anélkül, hogy a munkámat elvégezném. Mihelyst’ tudok, kereket oldok.

Éppen belerázódom a saját teendőmbe, mikor hallom, hogy Renátó messziről szólongat valami Diust. Nemde rám gondol már megint?
– Dius, már háromszor szóltam! – Kérdőn nézek rá. Magyarázkodni, pláne magyarázni eszem ágában sincs.
– Melltartó is kellene! – mondja, és nyilván nem magára gondol.
– Hát, az nekünk nincs. – zárom le röviden a diskurzust. Azt is csak magamban teszem hozzá: pláne ekkora méretben.

Alig várom a zárórát, hogy letehessem a kitűzőmet. Azt meg még inkább, hogy hazaérve becsukhassam magam mögött az ajtót. Sokszor előfordul, hogy a vevőkkel álmodom. Rejtélyes módon aznap nem így volt.

A vasárnap délelőtt miselátogatással, majd ebédkészítéssel telik, mint általában mindig. A délután pedig a csomagolásról szól, az utazás előtti előkészületekről.

– Mit felejtek itthon? – töprengek a buszra rohanva. Vállamon himbálódzik a jövő hét. Háromnegyed nyolc körül jár az óra, mire a csomagomat újra letehetem, ekkor már a Pilisben, második otthonom parányi szobájában. Sok mindenhez ekkor már nincs erőm, sem kedvem. Gyakorlatilag a következő hetet nyitó hétfő nekem már vasárnap este elkezdődik.

Az idő csak úgy rohan, és úgy érzem, amit hasznosan tudok tölteni belőle, az oly’ rövid, egyre-egyre rövidebb.



Hozzászólások

Nyárádiné S. Éva, 25. 11. 2008 13:59:27 Élmény!
Katica! Ez már megint egy ÉLMÉNY volt! Szeretem, ahogy láttatod a képeket, érezteted a hangulatokat, mindezt egy csöppnyi humorral fűszerezed. Mindig elvarázsol, ha olvashatok Tőled néhány gondolatot. Köszönöm!!! É.
M.Tímea, 27. 11. 2008 15:50:02
Egyetértek az előző megjegyzéssel. Én is szívesen olvasom a szerkeszőnő írásait, mert ritkán lehet mostanában ilyen emberi hangú értékes írásokat olvasni. További sok sikert kívánok neki! Üdvözlettel: M.Tímea
R.B. :), 05. 12. 2008 17:54:05
Tenyleg elmeny volt, lezajlott lelki szemeim elott a szombati esemeny :) Koszi hogy igazan megnevettettel meg igy a vilag tulso felen is! :) Es tenyleg jol irsz, egyre jobban - bevallom mostmar en is mindig elolvasom. ;)
@


A rovat további cikkei

Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1