Rövid, rövidebb, még rövidebb


Sábitz Katalin  2008.11.23. 14:26

Koromsötét van. Egyáltalán nem meglepő ez ilyenkor. Szaporázom a lépteimet. A vállamon himbálódzik az egész hét.

Felkaptatok a második emeletre, és lepakolok. Végre révbe értem. Otthon vagyok. Az én hétvégém ekkor kezdődik, csütörtökönként, késő este.

Pénteken rendszerint nehezen csalogat ki a nap az ágyból. Bár sokáig nem lustálkodhatok, be van osztva minden percem. Mert hiába, a hétvége így is meglehetősen rövid. Ott vannak ugye a házi feladatok, a határidős beadandók, meg persze jó volna segíteni a főzésben, bevásárlásban, takarításban is. Lehetőleg még aznap, mert szombaton magába szippant a Plaza, és csak este köp ki – elnyűtt állapotban. Na, nem a vásárlás merít ki annyira, hanem az egyik ruhaüzletben vagyok amolyan alkalmi „felmentő sereg”.

– Jöjjön valaki segíteni! – hallok egy harsány kiáltást a bolt túlfeléről. Azt gondolván, valaki rosszul lett, csapot-papot otthagyva loholok a hang után. Fábry Sándor szavával élve: egy Renátóval találom szemben magam. Szemlátomást nincs rosszul.
– Tessék, miben segíthetek? – kérdezem az eladók őszinte mosolyával.
– Idesanyámnak kellene ruha.
– És hol az édesanyja? – A válasz egy „széle-hossza másfél méteres” asszony, aki ekkor gördült elő a sorok közül. Tekintve, hogy a kínálatnak legalább 60%-a női ruha, és éppen ennek az osztálynak állunk a kellős közepén, nem igazán értem, mit várnak tőlem. Lendületes kézmozdulatokkal kezdem magyarázni, melyik oldalon vannak a blúzok, melyiken a szoknyák, tessék ott ízlés szerint válogatni.
Eközben Renátó próbál még szóval tartani.
– Te, Dius, nekem van ilyen jó illatom? Vagy neked? – ajjaj, a férfi és női parfüm olykor megtévesztő lehet, nade honnan ez a Dius? Igaz, aznap rám aggattak egy kitűzőt „Diák” felirattal, hogy ne lógjak ki annyira a névtáblás eladók sorából. Na de Dius?
– Mondja, ez itt mennyi? – mutat az asszony egy szoknyára. Minden egyes darabon ott a címke, de felolvasom neki. Azért rákérdez még néhányra, de hát ez a Plaza legméretesebb üzlete, mire mindent egyesével végigkérdez, letelik a munkanap anélkül, hogy a munkámat elvégezném. Mihelyst’ tudok, kereket oldok.

Éppen belerázódom a saját teendőmbe, mikor hallom, hogy Renátó messziről szólongat valami Diust. Nemde rám gondol már megint?
– Dius, már háromszor szóltam! – Kérdőn nézek rá. Magyarázkodni, pláne magyarázni eszem ágában sincs.
– Melltartó is kellene! – mondja, és nyilván nem magára gondol.
– Hát, az nekünk nincs. – zárom le röviden a diskurzust. Azt is csak magamban teszem hozzá: pláne ekkora méretben.

Alig várom a zárórát, hogy letehessem a kitűzőmet. Azt meg még inkább, hogy hazaérve becsukhassam magam mögött az ajtót. Sokszor előfordul, hogy a vevőkkel álmodom. Rejtélyes módon aznap nem így volt.

A vasárnap délelőtt miselátogatással, majd ebédkészítéssel telik, mint általában mindig. A délután pedig a csomagolásról szól, az utazás előtti előkészületekről.

– Mit felejtek itthon? – töprengek a buszra rohanva. Vállamon himbálódzik a jövő hét. Háromnegyed nyolc körül jár az óra, mire a csomagomat újra letehetem, ekkor már a Pilisben, második otthonom parányi szobájában. Sok mindenhez ekkor már nincs erőm, sem kedvem. Gyakorlatilag a következő hetet nyitó hétfő nekem már vasárnap este elkezdődik.

Az idő csak úgy rohan, és úgy érzem, amit hasznosan tudok tölteni belőle, az oly’ rövid, egyre-egyre rövidebb.



Hozzászólások

Nyárádiné S. Éva, 25. 11. 2008 13:59:27 Élmény!
Katica! Ez már megint egy ÉLMÉNY volt! Szeretem, ahogy láttatod a képeket, érezteted a hangulatokat, mindezt egy csöppnyi humorral fűszerezed. Mindig elvarázsol, ha olvashatok Tőled néhány gondolatot. Köszönöm!!! É.
M.Tímea, 27. 11. 2008 15:50:02
Egyetértek az előző megjegyzéssel. Én is szívesen olvasom a szerkeszőnő írásait, mert ritkán lehet mostanában ilyen emberi hangú értékes írásokat olvasni. További sok sikert kívánok neki! Üdvözlettel: M.Tímea
R.B. :), 05. 12. 2008 17:54:05
Tenyleg elmeny volt, lezajlott lelki szemeim elott a szombati esemeny :) Koszi hogy igazan megnevettettel meg igy a vilag tulso felen is! :) Es tenyleg jol irsz, egyre jobban - bevallom mostmar en is mindig elolvasom. ;)
@


A rovat további cikkei

A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.