Szofia


Nagy Csivre Katalin  2014.6.16. 3:00

„Amikor megszülettél mindenki nevetett, csak te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz, mindenki sírjon, és csak te nevess!"

Nem léphetek túl ezen a citátumon, amely ki tudja honnan ered. Ez az idézet jutott eszembe, mikor hírül kaptam a szomszéd kislány születését. Szofia. Reggel jött a világra. Megérkezett. Boldog család fogadta. Ajándékul kapott egy életet, néhány évtizedet. Milyen kevés ez az örökkévalósághoz mérve! Néhány évtized a csomagban. Ajándék a magasságostól. Mit kezd majd vele? Tudhatjuk? Mit tanácsolhatnánk neki?

Szofia – jelentése: bölcsesség. A legjobb ómen. Mi, vagy inkább ki (!) hívható elő a csöpp csecsemőből? Hol várakozik rá a sors? Mire hivatott ebben a világban? Európa ezen a részén, épp ebben az országban, épp ebben a családban?


– Áldott az érkező – így köszöntjük a megszületőt. Áldott. Kudarcot vallott világunkban is az. Szofia bölcsességére van itt égető szükség. A vén Európa kellős közepén, pontban a szívében. Amire az ördög régesrég rászabadította a kapzsiságot, a megbutult nacionalizmust és a rasszizmust, a globális mértéktelenséget. Lassan nyilvánvalóvá válik: az ördög mi vagyunk. A keresztény Európa bajban van. Pontosabban fogalmazva: a keresztény ember. Sőt! Az ember maga. Mert az ember ilyen, ilyen a természete. Elégedetlen. Ami éppen most van, az sosem elég. Vagy sosem elég jó. Mindig lehet a többért iparkodni, protekcióért imádkozni a templomban. Ügyesen ideológiát kovácsolni emberi hazugságokból. Valakinek jól áll a szénája – mondogatjuk. Másnak rosszul áll.

Mindegy is, milyen a világ, Szofia elindult benne. Ahogy egykor elindult mindenki, én is.
Két dolgot nem tud kikerülni a halandó: ítél és ítéltetik. Minden nap új nap indul. Minden nap új pálcát tör. Minden nap változik. Minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak. A dolgoknak pontos értelme, oka van. Szofia ideérkezett. Véletlenül, vagy okkal és értelemmel születik oda, ahol a sorsa titkon, reménykedve várakozik rá? Ezzel a kérdéssel elszámol egyszer ő maga, ha felteszi valamikor az egyetlen igaz és őszinte kérdését önmagához: Megtettem mindent, amit megtehettem?

Szofia. Bölcsesség. Jövő. Remény.

Még aznap este hírül kaptam, hogy Fáni néni utolsót sóhajtott, mielőtt végleg megpihent volna. Lánya kezét szorongatva az suttogta: „Megtettem mindent, amit megtehettem.” Nem léphetek túl a citátumon, amely ki tudja honnan ered, s hová tart: „Amikor megszülettél mindenki nevetett, csak te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz, mindenki sírjon és csak te nevess!"



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11


Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Normális

Póda Erzsébet

Világunk rohamosan változik. Ma már az a normális, ami még pár évtizeddel ezelőtt nem normális volt.

2019.9.25.    35


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3