Szofia


Nagy Csivre Katalin  2014.6.16. 3:00

„Amikor megszülettél mindenki nevetett, csak te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz, mindenki sírjon, és csak te nevess!"

Nem léphetek túl ezen a citátumon, amely ki tudja honnan ered. Ez az idézet jutott eszembe, mikor hírül kaptam a szomszéd kislány születését. Szofia. Reggel jött a világra. Megérkezett. Boldog család fogadta. Ajándékul kapott egy életet, néhány évtizedet. Milyen kevés ez az örökkévalósághoz mérve! Néhány évtized a csomagban. Ajándék a magasságostól. Mit kezd majd vele? Tudhatjuk? Mit tanácsolhatnánk neki?

Szofia – jelentése: bölcsesség. A legjobb ómen. Mi, vagy inkább ki (!) hívható elő a csöpp csecsemőből? Hol várakozik rá a sors? Mire hivatott ebben a világban? Európa ezen a részén, épp ebben az országban, épp ebben a családban?


– Áldott az érkező – így köszöntjük a megszületőt. Áldott. Kudarcot vallott világunkban is az. Szofia bölcsességére van itt égető szükség. A vén Európa kellős közepén, pontban a szívében. Amire az ördög régesrég rászabadította a kapzsiságot, a megbutult nacionalizmust és a rasszizmust, a globális mértéktelenséget. Lassan nyilvánvalóvá válik: az ördög mi vagyunk. A keresztény Európa bajban van. Pontosabban fogalmazva: a keresztény ember. Sőt! Az ember maga. Mert az ember ilyen, ilyen a természete. Elégedetlen. Ami éppen most van, az sosem elég. Vagy sosem elég jó. Mindig lehet a többért iparkodni, protekcióért imádkozni a templomban. Ügyesen ideológiát kovácsolni emberi hazugságokból. Valakinek jól áll a szénája – mondogatjuk. Másnak rosszul áll.

Mindegy is, milyen a világ, Szofia elindult benne. Ahogy egykor elindult mindenki, én is.
Két dolgot nem tud kikerülni a halandó: ítél és ítéltetik. Minden nap új nap indul. Minden nap új pálcát tör. Minden nap változik. Minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak. A dolgoknak pontos értelme, oka van. Szofia ideérkezett. Véletlenül, vagy okkal és értelemmel születik oda, ahol a sorsa titkon, reménykedve várakozik rá? Ezzel a kérdéssel elszámol egyszer ő maga, ha felteszi valamikor az egyetlen igaz és őszinte kérdését önmagához: Megtettem mindent, amit megtehettem?

Szofia. Bölcsesség. Jövő. Remény.

Még aznap este hírül kaptam, hogy Fáni néni utolsót sóhajtott, mielőtt végleg megpihent volna. Lánya kezét szorongatva az suttogta: „Megtettem mindent, amit megtehettem.” Nem léphetek túl a citátumon, amely ki tudja honnan ered, s hová tart: „Amikor megszülettél mindenki nevetett, csak te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz, mindenki sírjon és csak te nevess!"



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.