Tépelődés


Puha Andrea  2009.2.18. 9:44

Csendesen lapulok a hátsó padban, néha beleiszok a tejeskávémba.

Végigfolyik a torkomon a meleg ital, kellemesen megbizseregteti a gyomrom, elnyomva benne a kellemetlen mocorgást.

Lassan forgatom a kezemben a fornettis poharat, telefirkáltam már. Hol egy napocska nevet rám, hol virágok szökkennek szárba, s hajladoznak sudáran. A másik oldalon pedig aranyosan-ezüstösen virít egy felirat: I love you! Gyors hátraszaltót vet a gyomrom. Azonnal iszok is rá egyet.

Lángot vetnek gondolataim.

Az ember gyakran firkálgat. Kockákat, vonalakat, pálcikaembereket. Kipróbálja, hányféleképpen tudja leírni a nevét, tud-e szomorú, vidám, kacsintós arcokat rajzolni, de ha önkéntelenül is azt írja, hogy: I love you... ott már baj van!

Pedig nem vagyok szerelmes! Bizisten nem!

Gyomrom gúnyosan megugrik.

– Nyughass! – mordulok fel, s rázúdítok egy újabb kortyot.

Az azonban még mindig vigyorog. Kelletlen nyögés szakad fel a torkomból. Utálok szerelmes lenni! Eleinte persze jó. Míg rá nem jövök, hogy az vagyok.

Sóhaj. Kávé.

De mikor jön az a felismerés, mint például most...! Pedig nem is voltak tünetei! Dúlok-fúlok magamban, dacosan megfeszül a szám.

– Hogy cincog a szemtelenje! – háborodom fel gyomortájékom viselkedését tapasztalván. Persze, megint kinevet. Mik is a tünetek egyáltalán? Pillangószerű zümmögés felel odalentről.

Khm, nem, nem! Akkor sem! Nem, nem gondolok rá! Tépem szét huszadszor a képét magam előtt.

– Miért is hiányozna?! - háborodok fel újfent.
– Csak. Csak mert – sóhajtom.

És megint sóhaj.

Fáradok. Kortyolok. Elfogy a kávé. Csendesen mocorog a gyomrom, a padra könyökölök. Hatalmas felhők úsznak az égen. Beletörődöm, hogy újra s újra ugyanaz az arc bukkan fel előttem. Arra, hogy a kezem megint csak ugyanazokat a szavakat szórja a papírra: I love you, már nem is figyelek...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.