Tépelődés


Puha Andrea  2009.2.18. 9:44

Csendesen lapulok a hátsó padban, néha beleiszok a tejeskávémba.

Végigfolyik a torkomon a meleg ital, kellemesen megbizseregteti a gyomrom, elnyomva benne a kellemetlen mocorgást.

Lassan forgatom a kezemben a fornettis poharat, telefirkáltam már. Hol egy napocska nevet rám, hol virágok szökkennek szárba, s hajladoznak sudáran. A másik oldalon pedig aranyosan-ezüstösen virít egy felirat: I love you! Gyors hátraszaltót vet a gyomrom. Azonnal iszok is rá egyet.

Lángot vetnek gondolataim.

Az ember gyakran firkálgat. Kockákat, vonalakat, pálcikaembereket. Kipróbálja, hányféleképpen tudja leírni a nevét, tud-e szomorú, vidám, kacsintós arcokat rajzolni, de ha önkéntelenül is azt írja, hogy: I love you... ott már baj van!

Pedig nem vagyok szerelmes! Bizisten nem!

Gyomrom gúnyosan megugrik.

– Nyughass! – mordulok fel, s rázúdítok egy újabb kortyot.

Az azonban még mindig vigyorog. Kelletlen nyögés szakad fel a torkomból. Utálok szerelmes lenni! Eleinte persze jó. Míg rá nem jövök, hogy az vagyok.

Sóhaj. Kávé.

De mikor jön az a felismerés, mint például most...! Pedig nem is voltak tünetei! Dúlok-fúlok magamban, dacosan megfeszül a szám.

– Hogy cincog a szemtelenje! – háborodom fel gyomortájékom viselkedését tapasztalván. Persze, megint kinevet. Mik is a tünetek egyáltalán? Pillangószerű zümmögés felel odalentről.

Khm, nem, nem! Akkor sem! Nem, nem gondolok rá! Tépem szét huszadszor a képét magam előtt.

– Miért is hiányozna?! - háborodok fel újfent.
– Csak. Csak mert – sóhajtom.

És megint sóhaj.

Fáradok. Kortyolok. Elfogy a kávé. Csendesen mocorog a gyomrom, a padra könyökölök. Hatalmas felhők úsznak az égen. Beletörődöm, hogy újra s újra ugyanaz az arc bukkan fel előttem. Arra, hogy a kezem megint csak ugyanazokat a szavakat szórja a papírra: I love you, már nem is figyelek...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.