Tépelődés


Puha Andrea  2009.2.18. 9:44

Csendesen lapulok a hátsó padban, néha beleiszok a tejeskávémba.

Végigfolyik a torkomon a meleg ital, kellemesen megbizseregteti a gyomrom, elnyomva benne a kellemetlen mocorgást.

Lassan forgatom a kezemben a fornettis poharat, telefirkáltam már. Hol egy napocska nevet rám, hol virágok szökkennek szárba, s hajladoznak sudáran. A másik oldalon pedig aranyosan-ezüstösen virít egy felirat: I love you! Gyors hátraszaltót vet a gyomrom. Azonnal iszok is rá egyet.

Lángot vetnek gondolataim.

Az ember gyakran firkálgat. Kockákat, vonalakat, pálcikaembereket. Kipróbálja, hányféleképpen tudja leírni a nevét, tud-e szomorú, vidám, kacsintós arcokat rajzolni, de ha önkéntelenül is azt írja, hogy: I love you... ott már baj van!

Pedig nem vagyok szerelmes! Bizisten nem!

Gyomrom gúnyosan megugrik.

– Nyughass! – mordulok fel, s rázúdítok egy újabb kortyot.

Az azonban még mindig vigyorog. Kelletlen nyögés szakad fel a torkomból. Utálok szerelmes lenni! Eleinte persze jó. Míg rá nem jövök, hogy az vagyok.

Sóhaj. Kávé.

De mikor jön az a felismerés, mint például most...! Pedig nem is voltak tünetei! Dúlok-fúlok magamban, dacosan megfeszül a szám.

– Hogy cincog a szemtelenje! – háborodom fel gyomortájékom viselkedését tapasztalván. Persze, megint kinevet. Mik is a tünetek egyáltalán? Pillangószerű zümmögés felel odalentről.

Khm, nem, nem! Akkor sem! Nem, nem gondolok rá! Tépem szét huszadszor a képét magam előtt.

– Miért is hiányozna?! - háborodok fel újfent.
– Csak. Csak mert – sóhajtom.

És megint sóhaj.

Fáradok. Kortyolok. Elfogy a kávé. Csendesen mocorog a gyomrom, a padra könyökölök. Hatalmas felhők úsznak az égen. Beletörődöm, hogy újra s újra ugyanaz az arc bukkan fel előttem. Arra, hogy a kezem megint csak ugyanazokat a szavakat szórja a papírra: I love you, már nem is figyelek...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.