Tépelődés
Csendesen lapulok a hátsó padban, néha beleiszok a tejeskávémba.
Végigfolyik a torkomon a meleg ital, kellemesen megbizseregteti a gyomrom, elnyomva benne a kellemetlen mocorgást.
Lassan forgatom a kezemben a fornettis poharat, telefirkáltam már. Hol egy napocska nevet rám, hol virágok szökkennek szárba, s hajladoznak sudáran. A másik oldalon pedig aranyosan-ezüstösen virít egy felirat: I love you! Gyors hátraszaltót vet a gyomrom. Azonnal iszok is rá egyet.
Lángot vetnek gondolataim.
Az ember gyakran firkálgat. Kockákat, vonalakat, pálcikaembereket. Kipróbálja, hányféleképpen tudja leírni a nevét, tud-e szomorú, vidám, kacsintós arcokat rajzolni, de ha önkéntelenül is azt írja, hogy: I love you... ott már baj van!
Pedig nem vagyok szerelmes! Bizisten nem!
Gyomrom gúnyosan megugrik.
– Nyughass! – mordulok fel, s rázúdítok egy újabb kortyot.
Az azonban még mindig vigyorog. Kelletlen nyögés szakad fel a torkomból. Utálok szerelmes lenni! Eleinte persze jó. Míg rá nem jövök, hogy az vagyok.
Sóhaj. Kávé.
De mikor jön az a felismerés, mint például most...! Pedig nem is voltak tünetei! Dúlok-fúlok magamban, dacosan megfeszül a szám.
– Hogy cincog a szemtelenje! – háborodom fel gyomortájékom viselkedését tapasztalván. Persze, megint kinevet. Mik is a tünetek egyáltalán? Pillangószerű zümmögés felel odalentről.
Khm, nem, nem! Akkor sem! Nem, nem gondolok rá! Tépem szét huszadszor a képét magam előtt.
– Miért is hiányozna?! - háborodok fel újfent.
– Csak. Csak mert – sóhajtom.
És megint sóhaj.
Fáradok. Kortyolok. Elfogy a kávé. Csendesen mocorog a gyomrom, a padra könyökölök. Hatalmas felhők úsznak az égen. Beletörődöm, hogy újra s újra ugyanaz az arc bukkan fel előttem. Arra, hogy a kezem megint csak ugyanazokat a szavakat szórja a papírra: I love you, már nem is figyelek...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.