Tökéletesre várva


Kozma Eszter  2013.10.23. 3:54

Miért várunk a tökéletesre, vagy épp miért nem?

Napjainkra eltolódtak az olyan életszakaszok, mint a házasodás, családalapítás. Közkeletű kifejezéssel szólva a harminc az új húsz: ráérünk mindenre, meg hát lehetőségünk sincs hamarabb révbe érni. Felsorolhatnánk az okokat, hogy tovább járunk iskolába, nehezebb biztos egzisztenciát teremteni – bár szerintem ez eléggé szubjektív fogalom. Engem inkább az érdekel, micsoda katyvaszt szül ez a helyzet a mai fiatal nők fejében.

A nők mára elérték a férfiakkal körülbelül azonos jogokat, de a hozzájuk való viszonyunk, elvárásaink még formálódóban vannak. Egyszerre várunk fokozott figyelmet, a tradicionális szerepek fenntartását, és hogy igenis „mosogasson el minden este” a társunk. Úgy gondolom, az elvárásaink azért nőnek, mert tudatára ébredtünk, hogy mi nők is képesek vagyunk egyszerre több életterületen helytállni.

Számomra ennek a legrosszabb eredménye, hogy nehezemre esik mérlegelni, mik a párom jó és elfogadható, és mik az általam hosszú távon nem tolerálható tulajdonságai. Szerencsére kirívóan nagy hibákkal rendelkező férfiakkal még nem hozott össze a sors. De válogatok, mint tyúk a kendermagban, hiszen még fiatal vagyok, úgyis biztos van jobb – ha épp valami nem elég megfelelő, majd másnál az lesz. Viszont időközönként nálam és más korombeli nőknél is eljön a gondolat, hogy mi van, ha nem lesz jobb? Ha be kell érni valakivel, akit nem szeretünk igazán, de cserébe kedves és majd, ha eljön az ideje – ami valójában még ráér – akkor jó férj és apa lesz? A férfiak nem megváltoztathatók, ez ismert és nagyon is igaz közhely – de senki nem megváltoztatható mások által. Mindig magunkból kell kiindulni, mikor azon gondolkozunk, érdemes-e valakivel komoly kapcsolatot fenntartani és mérlegelni azt, mi is, ami igazán fontos a hosszú távú boldogságunkhoz. Ez a végtelen egyszerű dolgoktól, minthogy mindennap dicsérjenek meg, egészen a közös életszemléletig terjedően változhat. Nagyon fontos viszont, hogy társunkat a helyén kezeljük, mint a kapcsolat másik felét, akinek ugyanúgy el kell viselnie a mi kisebb-nagyobb hibáinkat, mint nekünk az övéit.

Mindig bele kell gondolnunk, hogy ő sem szuperhős. Nem feltétlenül képes több terhet cipelni a vállán, mint mi, és igenis vannak olyan apró hibák, amik elviselhetők sokkal nagyobb erényeiknek hála. De olyan kompromisszumokat semmiképp nem szabad kötnünk, amikben még egy keveset sem nyerünk!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1