Túljutni a nehezén
Nagyon szép esténk volt aznap a lányommal, az uszodából hazajövet egykori és mai iskolai történetekkel traktáltuk egymást
És ez a kacarászás kitarthatott volna egészen a nappali szobáig, ha az ajtóban nem fogadott volna hamuszürke arccal a férjem. Tudtam, hogy baj van.
A két évtizede Csallóközben élő gyerekkori barátnőmről már az elmúlt hetekben érkeztek aggasztó hírek. Ilyenkor nehéz eldönteni, mi esne jobban: felhívni a családot, érdeklődni a betegnél, vagy csendben imádkozni a kétgyerekes édesanya és feleség felépüléséért. Amikor a férjem elmondta a gyászhírt, nem csak az aznapi este meghittsége törött szét, hanem az elmúlt hetek, hónapok reménye is. Vége. Negyvenkét évesen nincs tovább, nem veszi fel többé a fehér köpenyt, nem gyógyít, nem ölel, nem kérdez ki leckét, és a nevetését már csak felidézni lehet, mellyel betöltötte a közös gyerek és diákkori estéinket.
A gyerekkori barát távozása arra kényszerített, hogy a közösen megélt éveket elkezdjem szépen, lassan bedobozolni. Nem egyik pillanatról a másikra történtek meg ezek a dolgok bennem, egy erre a területre szakosodott orvos barátnőm több alkalommal elmondta, hogy a gyász hosszan tartó folyamat, nem szabad sürgetni, nem szabad elfojtani, megélni kell. Ezért tehát minden ellenkezés nélkül figyeltem, ahogyan szép lassan a hátukra veszik a szavakkal, képekkel, térdkarcolásokkal és meghitt beszélgetésekkel terhes kis motyójukat a hetvenes és nyolcvanas évek. Velük együtt távoztak a közösen töltött vágsellyei és deáki nyarak, osztálykirándulások, kamaszkori nagy felfedezések, bolondságok, hajnali részegségek... És elindultak oda, ahová az ember mostantól már csak úgy lép be, mint a nagyanyja tisztaszobájába. Lehajtott fejjel, nehogy beverje homlokát az alacsony szemöldökfába, csendes főhajtással, nehogy megzavarja az elhunytakat.
Élete utolsó hónapjaiban, heteiben naplót vezetett a gyerekeinek, levelet írt az édesanyjának, talán éppolyan tudatosan búcsúzott, mint amilyen az egész élete volt, mint amilyen a hite volt. Nekem pedig nem maradt más, mint még jobban összekapaszkodni az itt maradókkal.
Meglepett, hogy a a távozása után szavak nélkül is elért hozzánk, gyerekkori barátokhoz az üzenete: nem letudni kell a napokat, minden ébredést szabad megélni, annak örömével és terhével. Nincs idő ripacskodásra, felesleges színjátékra, másoknak megfelelni akarásra. Amikor futok a mezőn, vagy átölelem a lányomat, esténként felhívom telefonon az édesanyámat, és egy fárasztó nap után hosszasan nézem a fűzfa kupolája alól a csillagos eget, egy kicsit helyette, érte is teszem.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.