Utazás
„Úgy tanuljatok, mintha örökké élnétek,/ úgy imádkozzatok, mintha ma meghalnátok!”
Amikor felszálltunk a vonatra, egy idős bácsi mellett volt már csak szabad hely.
-- Ó, jöjjenek csak, üljenek körül, fiatal lányok, maguk között én is megfiatalodom! Kedves, kedélyes, mosolygós szemű bácsika volt. Köré telepedtünk, ő pedig, mintha tényleg megfiatalodott volna! Majdnem egy órát utaztunk vele, és az egész utat végigmesélte.
-- Melyik megálló is volt ez? Pilisvörösvár? Ó, hát itt egyszer az történt…
És mesélt, mesélt, mesélt. Minden egyes állomásnál eszébe jutott valami, és ugyan szabadkozott, hogy összevissza fecseg nekünk, de csak elmondta, ami kikívánkozott belőle. De mi nem bántuk, általában úgyis csöndben utazunk: mindenkit lefoglalnak a saját gondolatai.
A bácsi pedig elmondta, hogy az a kopár föld, amit az imént hagytunk el, gazdag gyümölcsös volt egykor, vagy hogy abban a hosszú temetőben mennyi ismerőse nyugszik már. Közben nagyokat sóhajtott, jajistenemezett, időnként még dalra is fakadt.
-- Lányok, ezt nem ismeritek?
Némelyiket nem ismertük, de amikor rábólintottunk valamelyikre, megörült:
-- Na, ugye hogy ismerik! -- Aztán megint eszébe jutott valami. -- Solymár. No, hát itt meg az történt…
És azt hittük, vége-hossza nincs az emlékeinek. Mennyi minden történt vele, mennyi mindent látott már! Vajon nekünk is lesz majd ennyi érdekes mesélnivalónk, ha megéljük az ő korát? Vagy mi akkor is csöndben utazunk majd?
Később kérdezgetett minket az iskoláról: -- És várjátok már, hogy véget érjen az iskola?
Hamar rábólintottam.
-- Ó, ne várjátok! Higgyétek el, vissza fogjátok sírni ezeket az éveket! Ne várjátok a végét, úgyis hamar elmegy az idő…Lányok, ezt jól jegyezzétek meg: úgy tanuljatok, mintha örökké élnétek, és úgy imádkozzatok, mintha ma meghalnátok!
A vonat lassan bedöcögött a végállomásra, így a meséknek lassan vége lett. Miközben öltözködtünk, búcsúzóul még azt mondta: -- Lányok, tanuljatok! Ne sokat, de az igazat!
Most is látom magam előtt vidám, fiatalos tekintetét.
A minap kezembe akadt egy idézet Tim McGraw-tól:
„Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk egy kis darabot mindenkiből.”
Igen, azt hiszem, ez csakugyan így van. Ezt a kedélyes bácsit nem fogom egyhamar elfelejteni. Azt mondta, ha a feleségével megélik, az ősszel lesz a 60. házassági évfordulójuk. Szívből kívánom, hogy még sok közös, boldog ünnepük legyen!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.