Változás, kezdet


Nagy Csivre Katalin  2013.1.16. 5:50

Sikeresen túléltük a legutóbbi világvégét, és dimenziót, se paradigmát nem váltottunk, de többek lettünk néhány kilóval...

Az évvégi hajsza sikeresen letudva, rég magunk mögött hagytuk már, rég feledésbe is merült. Szerencsések közülünk azok, akik megélték a karácsony szent szellemének és igazi misztériumának egyetlenegy másodpercnyi töredékét, vagy a családi hangulat kellemes, örömteli hangulatát.

És lám a naptár lapjai lassan, de biztosan mind a földre hullottak december végére! Vele együtt nyomtalanul eltűnt az óév. Megoldott és megoldatlan kínjaival, bajaival, örömeivel. Maradék nélkül hagyjuk el, amit elvett, amit elvitt, elcsent. Ami valóban nekünk szólt, az már a miénk, az nem vész el, attól több, tapasztaltabb, másmilyenek vagyunk. Mások. Mert változunk. Az idő, az élet változás, feltartóztathatatlan mozgás.

Minden egyes napunk ugyanúgy kezdődik és végződik – állandó útitársunk az idő. A megfoghatatlan, megszámlálhatatlan, feltartóztathatatlan, soha el nem kezdődött, és soha véget nem érő idő. Az idő elhozta nekünk 2013-at is. Egy esztendőn keresztül minden egyes áldott nap leírhatjuk, számon tarthatjuk az év aktuális dátumát.

A kezdet pillanata meghatározó az életünkben. Bármilyen kezdetről is van szó, annak szülőanyja a befejezés. Aminek tisztelettel és alázattal tartozunk, akármennyire is nyeseget, fáj vagy kínoz. A kezdéshez el kell tudni engedni. Az év kezdete mindig magában hordozza a változás, haladás, fejlődés, valamiféle megújhodás lehetőségét.

A különféle civilizációk, kultúrák mind-mind másképp ünnepelték az új évet: hithű vallásos szertartásokkal, ceremóniákkal, szilárd szakrális alapokra építve, mindig figyelmet szentelve a fontos bolygókonstellációknak, mérvadónak tartották az asztrológiai szempontokat. Mára a magát vallásosnak vagy spirituálisnak vélő ember is ebből vajmi keveset érthet meg. Talán a fontosságát. Vagy valami felderengő sejtelmességet. A mindenkori kezdetet babonásan, különböző hiedelmekre alapozva, fogadkozik másoknak – jobb esetben magának –, bizonyítani vágyik. Ez maradt meg mára. Vagy egy kicsivel több. A mi kultúrkörünk a Gergely-naptár időszámítását követve halad a változással. Érdekes elgondolkodni viszont azon, hogy például a tibeti hagyomány az új évet körülbelül február végére teszi. A kínaiak a Hold állásához mérten szintén csak január végén kezdik az új évet, és az iszlám vallás is, amely szerint fontos meggyőződni a holdsarlóról, mert csakis újhold idején lehet az új évet kihirdetni. Ez pedig a mi időszámításunkhoz mérten körülbelül 11 nappal előbbre esik.

Kelet, nyugat. Ázsiai, európai, afrikai. Keresztény, zsidó vagy iszlám. Mindannyiunk egyazon Magasságosnak rebegünk imát, egyazon hegy csúcsát bámulva, csak más és más nézőpontból. Ki keletről, délről, északról vagy nyugatról nézi a hegyet. A csúcsa változatlan. Csak a látószög változó.

Közös űrhajón, a Föld nevű bolygón utazunk. Ki tudja, merről jöttünk s hová tartunk?
Forrongó változások közepette (vagy kezdetével) mit tehetünk a békésebb holnapért?
Fogadkozunk, ígérünk, ígérgetünk, tervezünk.
Január – eldobom a cigit, levágatom a hajam, lefogyasztom a pluszkilóim. Kevésbé bosszantom a kollégám, nem utálom annyira a főnököm vagy a szomszédom...
Február elejére már bagó lóg a képemből. Éppúgy nassolok, mint tavaly. Bosszantó a kollégám. Undok a főnököm, a szomszédom sem lett mosolygós, csupaszív, mindig kedves társ-lakó. Sőt!

Mennyi ehhez hasonlót tapasztaltunk s tapasztalunk? Nem tanul az ember! Vagy csak nehezen. És kevesen.

Az előttünk álló évben-években is azon dolgozunk majd, hogy segítsünk az életet csak egy morzsányit élhetőbbé varázsolni, hogy minél több mosoly, és boldog felismerés gazdagíthassa mindannyiunk útját.
Így vagy úgy. Mert: „...Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban! Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész világot..."

Az előttünk álló évben is azon dolgozunk, hogy segítsünk az életet ÉLETTÉ varázsolni, hogy minél több mosoly, és boldog felismerés gazdagíthassa mindannyiunk útját.

Tudjuk, hogy a kezdet pillanata meghatározó az életünkben. Ahogyan elkezdődik egy adott munka, egy stáció, egy szerelem, egy új korszak, olyan lesz a folytatás, és a végkimenetel is. Persze ez most nagyon leegyszerűsítve van megfogalmazva, de a lényeg az, hogy ha a „kezdetek pillanatait” széppé, jóvá tudjuk varázsolni, akkor szép és jó dolgok jönnek velünk szembe életünk országútján.

A véletlennek tűnő kezdetekre persze nem tudunk befolyást gyakorolni (de ez nem is baj). A legfontosabbnak nevezhető ismétlődő kezdetekre, a reggeli percekre, azonban igen!

Tehát a nap kezdete!
Hogyan kezdődik a napunk?
Ha mosollyal, derűvel, szeretetteljes odafigyeléssel, akkor nem is kell tovább ezt az írást, mert ön már tudja a nagy titkot, és alkalmazza is.
Ha azonban az ébredés utáni időszak még „nyomokban tartalmaz” feszültséget, kapkodást, idegeskedést, akkor itt az ideje, hogy jobbra forduljon az élet menete! Először csak figyeljük meg, mi okozza a számunkra kellemetlen dolgokat. Aztán gondoljuk át, hogyan is lehetne ezeken változtatni. Harmadszor pedig változtassunk eme gyakorta önsorsrontó beidegződéseken.

Érdemes kihagyni az esti, és a reggeli (rádiós vagy televíziós) híreket, az esti filmeket, hiszen ezek csak a pihenésre szánt időnket rabolják, hogy másnap fáradtan ébredjünk. A fáradt ember aurája gyenge, csakrái alulműködnek, és sem az immunrendszere, sem az idegrendszere sem tud igazán harmonikusan működni ebben az állapotban.

Figyeljünk oda a társainkra, járjunk a kedvükben, hiszen azért születtünk erre az életre, hogy az alkimisták aranyát (a szeretet és az öröm fényét) alkossuk meg a fásultság, és a lehangoltság ólomából. Ha egyedül élünk, gondoljunk pár pillanat erejéig szeretettel a távolabb élő társainkra, így a derű pillanatait meg tudjuk osztani – a gondolat erejével – velük is



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.