Szimbólumok a karácsonyfán
A karácsonyi asztalra helyezett tárgyak, ételek és a fenyőfára felrakott díszek a néphagyományban az érkező esztendőt jelképezték.
A magyar nép életében az ünnepnapokon azt a mélyen gyökerező hitet jelenítették meg, hogy az ember körül lévő, az ünnep kulisszáit jelentő tárgyak befolyással vannak a jövő történéseire.
Karácsony ünnepén ezeknek a tárgyaknak és ételeknek a jelenléte adott biztosítékot arra, hogy a következő évben bőségesen lesz táplálék a család és a jószágok számára. A magyar néphitben szerencsét hozó és egészséget biztosító erőt tulajdonítottak a karácsonyfára felrakott diónak, almának és gyertyának is. Ugyanígy a karácsonyi ünnepi asztalt körülülő családtagok mágikus erővel ruházták fel a fokhagymát, borsot, lencsét és gabonaféléket. A lisztből készülhettek akár a karácsonyfa díszei is.
Nagyanyám emlékezete szerint a fenyőfára elsősorban diót, almát és gyertyát raktak karácsony napján. Aláhelyeztek egy cipókenyeret vagy egy fonott kalácsot. Mindezeknek az ételeknek nagy jelentőséget tulajdonított a magyar nép, és még ma is vannak olyan vidékek és családok, ahol a karácsonyfán vagy a karácsonyi ünnepi asztalon megjelennek ezek a táplálékok.
A növényi eredetű táplálékban, a gyümölcsökben a természet visszatérő ereje jelenik meg minden évben. A dió, az alma az egészség, a termékenység és a szerelem szimbólumai, mivel a gyümölcsök magvaiból élet sarjad. Vannak vidékek, ahol a gyümölcsök magvainak megevése a hiedelem szerint teherbe esést eredményez, és ezt különösen hiszik az almával kapcsolatban. A férges, romlott dió vagy alma rosszat jósol a jövő évre, mivel betegséget hoz a diót feltörő vagy az almát kettévágó személy számára.
Az alma az egyik legerősebb élet- és termékenységszimbólum, a népi vallásos énekekben az aranyalma a gyermek Jézus jelképe. A gyümölcs ebben az értelemben a szerelem eredményét szimbolizálja, és magában hordja a jövő ígéretét. A karácsonyfára felrakott alma Krisztus születését jelképezi. Az alma erős szerelmi szimbólum is, a lírai népdalokban gyakran megjelenik a szerelem képi ábrázolásaként. A karácsonyi asztalnál azonban elsősorban az összetartozást jelenti, hisz egy piros almát annyifelé szoktak vágni, ahány tagja van a családnak.
A gabonafélék közül főleg a búza az élet- és termékenység jelképe, hiszen a belőle készült kenyér a táplálkozás alapját képezi, a rozs és a zab pedig az állatok takarmányának a legfontosabb része. A néphit szerint a búzamag életereje a földi léten túlra mutat, ezért a kenyér- és kalácsfélék az örök élet jelképeivé váltak. A búza nemcsak a hétköznapok táplálékaként jelenhet meg az étkezések során, hanem gyakran kitüntetett figyelmet kaphat az emberi élet fordulóihoz és a jeles napokhoz fűződő ünnepek alkalmával is.
A keresztény szimbólumok között a kenyér vagy ostya Krisztus-jelkép ugyanúgy, ahogy a bor is. Az ostya, mint Krisztus testét jelképező étel nemcsak az egyházi szertartásokon, hanem a családi ünnepeken is megjelenik. Régebben az ostyát karácsonykor általában a falu tanítója, tanítónéja vagy ügyesebb asszonyok sütötték a falu lakossága számára, és adományok fejében a diákok hordták szét a faluban. Vannak falvak, ahol a mai napig egy-egy ügyesebb asszony süti az ostyát és árulja a falu lakosainak.
A kenyérnek és az ostyának gonosz- és betegségűző szerepe is lehet, mivel a karácsonyi morzsát több vidéken az állatok táplálékába szórták, hogy óvja meg azokat a betegségtől. A népi hiedelem szerint a karácsonyi asztalon hagyott morzsa táplálékul szolgálhat az arra tévedő lelkeknek.
A fény a pozitív értékek jelképe, az egyetemes hit szerint az istenektől származik, és az istenek világát jellemzi. A gyertya, mint fényforrás, központi keresztény jelkép, az isteni fényt és az értelem megvilágosodását is szimbolizálja. A keresztény hitvilágban Krisztus a „világ világossága”, az örök élet forrása, ahogy a gyertya a fény forrása. Ezért a gyertya már az ókeresztény hitben Jézust jelképezte. A gyertyát azért is kapcsolták Krisztus életéhez, mivel szimbolikájában az áldozati elem nagy jelentőségű: másoknak világít, és önmagát emészti fel.
Nem csak a régi korok karácsonyfáin jelenhetnek meg az élet, a termékenység, az újjászületés és az egészség jelképei. A mai karácsonyfákra is rakhatunk diót, almát, tésztából készült díszeket és viaszgyertyát. Amikor ezt tesszük, jusson eszünkbe ezeknek az ételeknek a jelentéstartalma is. A tárgyak szimbolikájának ismerete segíthet abban, hogy mélyebben éljük meg a karácsonyt, és bensőségesen meleg környezetet teremtsünk szeretteinknek.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Regölés, farsangolás
A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is
2025.1.4. 8
Tíz idézet karácsonyra
Tegyük hangulatosabbá az ünnepvárást néhány jeles egyéniség gondolatával!
2024.12.24.
Az én karácsonyom
Úgy emlékszem, gyerekkoromban mindig derékig vagy nyakig érő hó hullott karácsony napján...
2024.12.23. 31
Karácsony előtt
Advent idején, amikor a gondolataink egyre gyakrabban a karácsony körül forognak, arra is szánhatunk időt, hogy elkészítsük az ajándékokat. A karácsonyi sütik készítését pedig aromaterápiának is felfoghatjuk.
2024.12.16. 5
Luca napja
A téli ünnepkör, az adventi időszak egyik jeles napja Luca-nap, amely december 13-ra esik.
2024.12.11. 32
Szent András és a férjjóslás
Novembert a népi kalendárium Szent András havának nevezi. Íme, néhány ehhez kötődő hagyomány.
2024.11.27. 15
A misztikus napforduló
A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...
2024.6.20.
Karácsonyi asztal, ételek és hiedelmek
A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.
2023.12.19. 2 36
Karácsonyvárás régen
A karácsonyi időszak ünnepeink, szokásaink terén a leggazdagabb és legváltozatosabb.
2023.12.16.