Szimbólumok a karácsonyfán

Huszár Ágnes  2010.12.23. 6:35

A karácsonyi asztalra helyezett tárgyak, ételek és a fenyőfára felrakott díszek a néphagyományban az érkező esztendőt jelképezték.

A magyar nép életében az ünnepnapokon azt a mélyen gyökerező hitet jelenítették meg, hogy az ember körül lévő, az ünnep kulisszáit jelentő tárgyak befolyással vannak a jövő történéseire.

Karácsony ünnepén ezeknek a tárgyaknak és ételeknek a jelenléte adott biztosítékot arra, hogy a következő évben bőségesen lesz táplálék a család és a jószágok számára. A magyar néphitben szerencsét hozó és egészséget biztosító erőt tulajdonítottak a karácsonyfára felrakott diónak, almának és gyertyának is. Ugyanígy a karácsonyi ünnepi asztalt körülülő családtagok mágikus erővel ruházták fel a fokhagymát, borsot, lencsét és gabonaféléket. A lisztből készülhettek akár a karácsonyfa díszei is.

Nagyanyám emlékezete szerint a fenyőfára elsősorban diót, almát és gyertyát raktak karácsony napján. Aláhelyeztek egy cipókenyeret vagy egy fonott kalácsot. Mindezeknek az ételeknek nagy jelentőséget tulajdonított a magyar nép, és még ma is vannak olyan vidékek és családok, ahol a karácsonyfán vagy a karácsonyi ünnepi asztalon megjelennek ezek a táplálékok.

A növényi eredetű táplálékban, a gyümölcsökben a természet visszatérő ereje jelenik meg minden évben. A dió, az alma az egészség, a termékenység és a szerelem szimbólumai, mivel a gyümölcsök magvaiból élet sarjad. Vannak vidékek, ahol a gyümölcsök magvainak megevése a hiedelem szerint teherbe esést eredményez, és ezt különösen hiszik az almával kapcsolatban. A férges, romlott dió vagy alma rosszat jósol a jövő évre, mivel betegséget hoz a diót feltörő vagy az almát kettévágó személy számára.

Az alma az egyik legerősebb élet- és termékenységszimbólum, a népi vallásos énekekben az aranyalma a gyermek Jézus jelképe. A gyümölcs ebben az értelemben a szerelem eredményét szimbolizálja, és magában hordja a jövő ígéretét. A karácsonyfára felrakott alma Krisztus születését jelképezi. Az alma erős szerelmi szimbólum is, a lírai népdalokban gyakran megjelenik a szerelem képi ábrázolásaként. A karácsonyi asztalnál azonban elsősorban az összetartozást jelenti, hisz egy piros almát annyifelé szoktak vágni, ahány tagja van a családnak.

A gabonafélék közül főleg a búza az élet- és termékenység jelképe, hiszen a belőle készült kenyér a táplálkozás alapját képezi, a rozs és a zab pedig az állatok takarmányának a legfontosabb része. A néphit szerint a búzamag életereje a földi léten túlra mutat, ezért a kenyér- és kalácsfélék az örök élet jelképeivé váltak. A búza nemcsak a hétköznapok táplálékaként jelenhet meg az étkezések során, hanem gyakran kitüntetett figyelmet kaphat az emberi élet fordulóihoz és a jeles napokhoz fűződő ünnepek alkalmával is.

A keresztény szimbólumok között a kenyér vagy ostya Krisztus-jelkép ugyanúgy, ahogy a bor is. Az ostya, mint Krisztus testét jelképező étel nemcsak az egyházi szertartásokon, hanem a családi ünnepeken is megjelenik. Régebben az ostyát karácsonykor általában a falu tanítója, tanítónéja vagy ügyesebb asszonyok sütötték a falu lakossága számára, és adományok fejében a diákok hordták szét a faluban. Vannak falvak, ahol a mai napig egy-egy ügyesebb asszony süti az ostyát és árulja a falu lakosainak.

A kenyérnek és az ostyának gonosz- és betegségűző szerepe is lehet, mivel a karácsonyi morzsát több vidéken az állatok táplálékába szórták, hogy óvja meg azokat a betegségtől. A népi hiedelem szerint a karácsonyi asztalon hagyott morzsa táplálékul szolgálhat az arra tévedő lelkeknek.

A fény a pozitív értékek jelképe, az egyetemes hit szerint az istenektől származik, és az istenek világát jellemzi. A gyertya, mint fényforrás, központi keresztény jelkép, az isteni fényt és az értelem megvilágosodását is szimbolizálja. A keresztény hitvilágban Krisztus a „világ világossága”, az örök élet forrása, ahogy a gyertya a fény forrása. Ezért a gyertya már az ókeresztény hitben Jézust jelképezte. A gyertyát azért is kapcsolták Krisztus életéhez, mivel szimbolikájában az áldozati elem nagy jelentőségű: másoknak világít, és önmagát emészti fel.

Nem csak a régi korok karácsonyfáin jelenhetnek meg az élet, a termékenység, az újjászületés és az egészség jelképei. A mai karácsonyfákra is rakhatunk diót, almát, tésztából készült díszeket és viaszgyertyát. Amikor ezt tesszük, jusson eszünkbe ezeknek az ételeknek a jelentéstartalma is. A tárgyak szimbolikájának ismerete segíthet abban, hogy mélyebben éljük meg a karácsonyt, és bensőségesen meleg környezetet teremtsünk szeretteinknek.

Hozzászólások

@

Küldés