Az élet legszebb érzése

Nagy Erika  2008.2.20. 19:55

Nem emlékszem, vagy csak rég volt és elfeledtem?

Nem tudom, de szerintem az életemből kimaradtak az óvodás és kisiskoláskori szerelmek, vagy legalábbis nem hagytak mély nyomot bennem.

A kamaszkor azonban mindenért kárpótolt, jó volt tininek lenni, s várni a májust, mert igen, én hittem hogy ebben a hónapban nem kerüli el az embert a szerelem. Valentin-nap? Nem is hallottunk róla. A szerelmesek napja csak később szivárgott be a köztudatba. A szerelem időtlen idők óta az ember életének egyik legfontosabb élménye, és az egyik legszebb érzése.

Érzi ezt Viktória és Gábor is, akik osztálytársak, és nem titok, hogy dúl közöttük a szerelem. Hónapok óta, töretlenül. Gábor február 14-én ajándékkal lepte meg barátnőjét, mely cselekedetével nagyobb örömöt nem szerezhetett volna a lánynak.

Látva Viki boldogságtól ragyogó arcát, amikor Gáborról beszél, elgondolkodtam. Mégpedig azon, hogy ezek a mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Sokkal érettebbek. Mintha úgy születnének. Emlékszem, hogy amikor annyi idős voltam, mint Viktória, még hittem a gólyamesében. Hittem, hogy az a fura szerzet, aki decemberben ajándékot osztogat, az valóban a Mikulás. Csak azt nem értettem, hogy bátyám és nővérem miért pukkadoznak a nevetéstől, és miért beszélnek pajkosan a jóságos, öreggel. Viszont büszke voltam arra, hogy én kaptam tőle a legtöbb ajándékot. Hittem, hogy a csukott ablakon keresztül a Jézuska csempészi be a várva várt meglepetést az alá a fa alá, melyet minden évben közösen öltöztettünk ünnepi díszbe. És hittem mindent, amit a mai gyermekek már nem hisznek. Más világot éltünk. Hogy jobbat-e vagy rosszabbat, nem tudom.

Kimaradt az életünkből a számítógép is, viszont az utca gyermekektől hemzsegett, és olyan játékokkal kötöttük le magunkat, melyeken a mai aprónép már csak nevetni tud. Mert melyik gyermek ismeri ma a „pilickézést“, a „csöközést“, az „adj király katonát“, vagy akár a „város, állat, tárgy, név, növény “ játékokat. Szép idők voltak! Tudtunk közösen, tiszta szívből játszani, majd majszolni a cukorral megszórt vizeskenyeret, vagy akár a zsenge hagyma zöldjével gazdagon megrakott zsíroskenyeret. Pazar lakomák voltak, olyanok, amilyeneket a mai gyermek már csak fanyalogva kóstolna meg. Sajnálhatják.

Visszatérve a két fiatal szerelmeshez, Viki most bajban van, mert Gábor megbetegedett. Nem láthatja, nem szólhat hozzá, ráadásul a jövő héten még szünet is van az iskolában. Levelet írt, mégpedig szerelmeset, és fogadta, hogy átadja a fiúnak. Meg is teszi. Tudom, mert ismerem. Ő az én egyetlen unokám.

Ja, és már hét éves lesz!

Hozzászólások

@

Küldés