Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
Senki sem tudja pontosan, mi történhetett a történelem hajnalán: a ránk maradt töredékeket ugyanis vagy sokféleképpen magyarázzák a „szakemberek", vagy nem tudjuk értelmezni. Így marad az, hogy semmit sem tudhatunk biztosan.
Állítólag kezdetben – a füstjeleket követően – futárok szállították az információkat, először szóban, üzenetként (tudjuk, ez mit jelent: a címzett egész más információt kap, mint amit a feladó küldött), aztán kőlapokon (elég nehéz lehetett nekik), majd a papirusz feltalálásával már egész könnyen és jól olvashatóan. A hajózásnak is volt egy üzenetátadó, adatforgalmazó feladata is, bár talán, mire célba ért a hír, közben az is rég megváltozott vagy elavult. Kommunikációs forradalmat a távíró, később a telefon megjelenése okozott, így a Föld lakossága egyre szélesebb körben értesülhetett arról, hogy mi történt bolygónk távoli kontinensein.
Május 17-én tartjuk a nemzetközi távközlési napot, annak emlékeztetőjéül, hogy 1865-ben, Párizsban ezen a napon írták alá a Nemzetközi Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt. Az azóta eltelt időben a Földet teljesen behálózták a látható és láthatatlan információs vezetékek és csatornák. Ma már rögtön értesülünk mindenről, amit történik (és arról is, ami nem), azonnali videókapcsolatot létesíthetünk a távollévő ismerősünkkel, bármely eseményről nyomban tudomást szerezhetünk – és a sztrato(meg egyéb)szférákban mozgó műholdak, meg a különböző kamerák által azt is tudható, ki hol mozog éppen, mit csinál, mit eszik, hova néz...
A múltból megőrzött információk újrakereséséből és újraelemzéséből kiderült, hogy a történelemben semmi sem az volt, aminek látszott. A világ itt van nálunk, mi pedig benne a világban. A rengeteg kapcsolódási lehetőség ellenére viszont soha nem kerültünk még egymástól emberileg olyan távolra, mint éppen a kommunikációs lehetőségek végtelen sorának korában. Észrevettük, hogy minden bennünket körülvévő elektronikus és egyéb láthatatlan hullámos kommunikációs csatorna és mód ellenére egyre magányosabbak vagyunk? Tegyük csak fel a kérdést: halló, van ott valaki? Van...?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.