Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
Senki sem tudja pontosan, mi történhetett a történelem hajnalán: a ránk maradt töredékeket ugyanis vagy sokféleképpen magyarázzák a „szakemberek", vagy nem tudjuk értelmezni. Így marad az, hogy semmit sem tudhatunk biztosan.
Állítólag kezdetben – a füstjeleket követően – futárok szállították az információkat, először szóban, üzenetként (tudjuk, ez mit jelent: a címzett egész más információt kap, mint amit a feladó küldött), aztán kőlapokon (elég nehéz lehetett nekik), majd a papirusz feltalálásával már egész könnyen és jól olvashatóan. A hajózásnak is volt egy üzenetátadó, adatforgalmazó feladata is, bár talán, mire célba ért a hír, közben az is rég megváltozott vagy elavult. Kommunikációs forradalmat a távíró, később a telefon megjelenése okozott, így a Föld lakossága egyre szélesebb körben értesülhetett arról, hogy mi történt bolygónk távoli kontinensein.
Május 17-én tartjuk a nemzetközi távközlési napot, annak emlékeztetőjéül, hogy 1865-ben, Párizsban ezen a napon írták alá a Nemzetközi Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt. Az azóta eltelt időben a Földet teljesen behálózták a látható és láthatatlan információs vezetékek és csatornák. Ma már rögtön értesülünk mindenről, amit történik (és arról is, ami nem), azonnali videókapcsolatot létesíthetünk a távollévő ismerősünkkel, bármely eseményről nyomban tudomást szerezhetünk – és a sztrato(meg egyéb)szférákban mozgó műholdak, meg a különböző kamerák által azt is tudható, ki hol mozog éppen, mit csinál, mit eszik, hova néz...
A múltból megőrzött információk újrakereséséből és újraelemzéséből kiderült, hogy a történelemben semmi sem az volt, aminek látszott. A világ itt van nálunk, mi pedig benne a világban. A rengeteg kapcsolódási lehetőség ellenére viszont soha nem kerültünk még egymástól emberileg olyan távolra, mint éppen a kommunikációs lehetőségek végtelen sorának korában. Észrevettük, hogy minden bennünket körülvévő elektronikus és egyéb láthatatlan hullámos kommunikációs csatorna és mód ellenére egyre magányosabbak vagyunk? Tegyük csak fel a kérdést: halló, van ott valaki? Van...?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6