A velencei FLORIAN

Kottra Éva  2012.5.19. 5:08

Európa első kávéháza ma is történelemről mesél.

A velencei kávéházak szépsége legalább olyannyira híres, mint Budapest, Bécs, Prága vagy Párizs kávékülönlegességeiről híres felszolgálóhelyei.
Florian, Quadri, L’Avena –az ezeregy éjszaka legszebb meséibe illő, lagúnára épített város, Velence Szent Márk terének hosszú árkádsorai alatt elsőként nyitották meg Európa még ma is működő kávéházait. Pontosabban, 1720 decemberében a velencei Floriano Francesconi az „Alla Venezia Trionfante” nevet adta picinyke kávézójának. Akkoriban csak két kisebb szalonból állt. Ablakok sem díszítették ekkor még, ahonnan manapság bárki bekukkanthat. Egyszerű kávézónak született, mégis nagy hírben állt. Goethe, Dickens, Proust, D’Annunzio, Stravinsky, Modigliani, Rousseau, Rubinstein, gyakran járatosak voltak Floriannál velencei látogatásuk alkalmával, sőt világi hölgyek is, mint például Madame de Staël.

Casanova csábosan invitáló szavai szinte még ma is visszhangzanak a tükrökkel és üvegfallal borított freskókkal díszített nedves falak között. Vajon melyik nő tudott ellent állni ravasz és bűbájos szavainak, miközben az egzotikus forró csokoládéval varázsba ejtette a fiatal hölgyeket, hogy elrabolhassa őket egy röpke pillanatra a keskeny sikátorok közti gondolázásra. A kacéran nevetgélő hölgyek társaságát az ember szinte maga előtt látja, amint a Florian Caffè egyik ragyogó szalonjában kávézik.

A „Bicerin” nevű kávéköltemény és az antik „Baicoli” finomkesz szinte elmaradhatatlan Velence antik kávéházaiból. Club-szendvics helyett inkább a háromszög alakú „tramezzinot” kérjük, ha éppen nem édeskés ízeket óhajtunk. Ezt a fajta szendvicset itt Velencében mindenki vég nélkül fogyasztja. A nedves levegő ugyanúgy hozzátartozik a puha szendvics fogyasztásához, mint a finom töltelékek. A turisták Spritz nevű koktéllal fogyasztják, míg a velenceiek Proseccoval, forró nemes teakeverékkel élvezik a különféle töltelékek egyvelegét.

„Bellini koktél” nélkül sem hagyhatjuk el a várost. Ezt aperitifként, a vacsora előtti „kávéházas megállás” alatt, kinn a főteret és a bazilikát csodálva, a hangulatos zenekar kíséretében ajánlatos elfogyasztani kedvesünk vagy barátaink társaságában. Az árkádok alatti bőrfotelokat is igénybe vehetjük, de ha először térünk be a kávézóba, inkább csodáljuk meg a belső tereket. Megéri! A kávé ára természetesen múzeumi, de nem szabad ezen elcsodálkozni. Gondoljunk a történelem fontos szerepére, az ezüst evőeszközökre, az arannyal díszített porcelánkészletre, a tükrök kézműves aranykereteire, az antik bútorokra, márványasztalokra, freskókra, s mindezek gyakori restaurálási igényeire. Ha egy eurós kávéval várnák a betérőt, akkor mindenki az effajta szép térben szeretné elütni az idejét, s a többi kávézónak semmi dolga sem akadna.

Antonio Canova, minden idők egyik legtehetségesebb szobrásza, Floriano úr legkedvesebb barátja volt. Napóleon kijelentése szerint pedig a kávéház előtti hatalmas tér „A világ legszebb szalonja”. Szerencse, hogy nem lehetett szétbontani, mert akkor ezt is Párizsba vitte volna...

Valóban varázslatos a tér és a hangulata, s még az is, akit nem áldottak meg erősen szárnyaló fantáziával, egy pillanat alatt maga előtt látja a gazdag ruhakölteményekbe öltöztetett velencei nemesek pökhendi társastáncát. A színes tollakkal és gyöngysorokkal megrakott kalapok, hímzett legyezők és kora délutáni sétára való napernyők, valós arcoknak tűnő díszes maskarák, s mindenféle csecsebecsék... Ez mind a csodás Velence!

Eva Kottrova

Hozzászólások

@

Küldés