Mosciolo

Kottra Éva  2010.8.28. 4:43

Portonovo speciális étikagylója...

Csak néhány kilométerre Ancónától, Portonovo festői öblének tengerében nehezedő mészköves sziklákon telepedett meg a Mytilus galloprovincialis, azaz a fekete étikagyló. E picinyke mikroklímában kiváló élőhelyre talált a másutt „cozzának” nevezett kagyló. Jellegzetes ízét az itt élő planktonok fajtájának és sokaságának köszönheti, melyek páratlanul finom csemegévé varázsolják az égszínkék tenger gyümölcseit.

A környékbeli lakosok hétvégi lakomájaként szolgáló aprócska élőlények mértéktelen fogyasztása és a fauna esztelen rongálása a kipusztulás útjára kényszerítette a tenger mélyében élők sorsát. Ezért manapság, a védett tengeri parkban csak a Portonovoi Halászok Szövetkezete halászhat, hogy az ízletes ebédet olykor biztosíthassa. Sandro Rocchetti, a szövetség képviselője, elmesélte a netBarátnő olvasói számára, hogy néhány évvel ezelőtt, naponta legalább száz tonna eledellel tértek haza a halászok. Ellenben, ma kb. tizenöt tonna a napi fogás...

Kora hajnalban, amikor a nap alacsonyan ívelő sugarai először arany-, majd ezüstszínben fürdetik a tengert, a halászok búvárruhában ereszkednek le a tenger gyomrába. Négy hosszú órán keresztül gyűjtik a sziklákra erősen odatapadt kagylókat. Ezeket rögtön, még a fedélzeten megtisztítják a nagyobb törmelékektől, hogy amint a partra érnek, a vevők máris élvezhessék a tengeri sótól illatozó tányérra valót.

Valamikor Emilia (Portonovo egyik asszonya) várta a fárasztó munkából visszatérő halászokat, akik ebédre a frissen fogott kagylókból a szilárd asszony fakanala által főzött finomságokat kívánták fogyasztani. Emília tengerparti viskója hamarosan turisták és celebek által látogatott, divatos étteremmé lett. Európa-szerte híressé vált kagylós készítményeit még a walesi herceg, az Angol Királyi Ház hírhedt Károlya is megkóstolta egyik olaszországi látogatásának alkalmával.

A nyári hónapokban, turisták hadserege árasztja el az aprócska öböl köves partjait, hogy a csodás fürdőzés elteltével, gyertyafényes, tengeri szellővel simogatott, ízletes vacsorával fejezzék be a napot. A feledhetetlen ízű és illatú „moscioli”, de bármilyen más tengeri herkentyűből készített gasztronómiai alkotás, a természet szépsége és nyugalma, csodás kikapcsolódássá változtatják a vakáció minden percét.

P.S.: A bajusznyalogató sült kagyló, vagy az „impepata” pörköltkülönlegesség, nem egy ínyencet a kórházi elsősegély beavatására késztett, ezért jobb, ha nem visszük túlzásba a kagylókkal körített vacsorát. Ha mégis így tennénk, akkor a hideg, citromos fagyi, vagy a jeges „sorbetto” helyett inkább forró „canarínót” kérjünk – még akkor is, ha nagyon melegünk van. Ezt a trükköt otthon is alkalmazhatjuk, ha egy-egy ünnepi ebéd megülte gyomrunkat: egy nagyobb csészébe fél citrom héját és egy-két teáskanál cukrot tegyünk; „súlyosabb esetben” a citromlét is csavarjuk bele. Forrón fogyasztjuk!

Eva Kottrova

Hozzászólások

@

Küldés