A következő lépcsőfok


Kiss Adrienn Éva  2012.11.16. 6:05

Azt mondják, mindig az első a legnagyobb lépés.

Azt megtenni a legeslegnehezebb feladat, bármiről legyen is szó. Hiszen, ha nem állunk neki valaminek, nem kezdjük el, akkor folytatni sem tudjuk, így nem is érhetünk célba. Viszont! Ha belekezdtünk, és jönnek a nehézségek... Na, akkor kell csak igazán kitartani!

Számtalanszor találkozunk az életben problémákkal, buktatókkal. Rengeteg dolog van, ami azt támasztja alá, hogy inkább adjuk fel a terveinket. Mindig akad kifogás, hogy miért nem tudjuk megcsinálni, és miért érdemes inkább valami mással foglalkozni.

„Időpocsékolás!” „Felesleges!” „Úgysem sikerül!” – Hányszor használjuk ezeket a kifejezéseket? Bevallom: én sajnos elég sokszor. Azonban nem csak ez a baj, hanem az is, ha nem ismerjük be, hogy gondjaink vannak. Ha elkezdünk megvalósítani egy tervet – akármit–, valóban fontos, hogy megtegyük az első lépést. Ez az egyik legmeghatározóbb momentum.

Általában ez a következőképpen néz ki: van egy új ötletünk, lelkesek vagyunk, feldob a gondolat, mire lehetünk képesek. „Meg tudom csinálni!” – hisszük ekkor még. Ám, ahogy telnek-múlnak a napok, és nem látunk változást, nem látunk azonnal eredményeket, sokszor feladjuk. Pedig ez a legnagyobb butaság. Ha már egyszer belekezdtünk valamibe, és időt, energiát, esetleg pénzt is, fektettünk bele, akkor miért szállnánk ki? Csak, mert nem feltétlenül mutatkozik hatalmas, szemmel látható, hirtelen érzékelhető eredmény?

A probléma forrása az azonnali következmények hajszolása. Vannak dolgok, amiknek megváltoztatása, fejlesztése, átalakítása sok időt vesz igénybe. Nem szabad túl nagy elvárásokat táplálni magunkkal szemben, hiszen akkor folyamatosan kudarcélményben lesz részünk. Kezdjük inkább kis lépésekkel! Így láthatjuk, mennyi mindenre vagyunk képesek. Gondoljunk az előttünk álló feladatra, mint egy hosszú, felfelé vezető lépcsőfokra. Akárcsak egy valódi lépcső esetében: mikor lépegetünk rajta, természetes, hogy egyre nehezebbé és nehezebbé válik. Fáradunk, fáj a lábunk, gyorsabban kapkodjuk a levegőt. Így van ez a terveink megvalósításánál is. Amikor elkezdjük, tele vagyunk álmokkal, vágyakkal. Majd később, amikor utunkba kerül egy-két bukkanó, hajlamosak vagyunk kiszállni, hiszen: „Annyira nem is akartuk ezt.” „Nem is számít.” És a többi badarság.

Nem ez a helyes hozzáállás! Azt kell tennünk, amit a lépcsőzésnél is: lassítani, és mindig csak a következő fokra koncentrálni. Ha az megvan, jöhet a következő, és a következő, és a következő, egészen addig, amíg el nem érjük a célunkat. Lassan, de biztosan! Ezáltal nem úgy éljük meg a dolgot, hogy nem bírjuk tovább, nem érünk el eredményeket, hanem apró, de nagyon lényeges lépéseket teszünk álmaink felé.

A legfontosabb jelzők, hogy a kudarcélményekből sikerélményeket kovácsoljunk: akaraterő, kitartás, türelem, következetesség, hajlandóság, alkalmazkodás, fegyelem, elfogadás. Ha ezek megvannak, nagyszerű! Azonban mindig akadnak hátráltató körülmények, amelyeket úgy kell tekintenünk, mintha valaki megkérdezné tőlünk: „Biztosan akarod ezt?” „Elég erős vagy ehhez?” „Megérdemled, hogy megkapd?” Ha ezekre a válaszaink „Igen!”, akkor viselkedjünk is úgy, hogy ezt sugározzuk kifelé. Tegyünk álmainkért, és tartsunk ki a végsőkig!


„Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
„A folyó és a szikla összecsapásából mindig a folyó kerül ki győztesen – de nem az erejének, hanem a kitartásának köszönhetően!” (H. Jackson Brown)
„A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Nelson Mandela)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.