A következő lépcsőfok


Kiss Adrienn Éva  2012.11.16. 6:05

Azt mondják, mindig az első a legnagyobb lépés.

Azt megtenni a legeslegnehezebb feladat, bármiről legyen is szó. Hiszen, ha nem állunk neki valaminek, nem kezdjük el, akkor folytatni sem tudjuk, így nem is érhetünk célba. Viszont! Ha belekezdtünk, és jönnek a nehézségek... Na, akkor kell csak igazán kitartani!

Számtalanszor találkozunk az életben problémákkal, buktatókkal. Rengeteg dolog van, ami azt támasztja alá, hogy inkább adjuk fel a terveinket. Mindig akad kifogás, hogy miért nem tudjuk megcsinálni, és miért érdemes inkább valami mással foglalkozni.

„Időpocsékolás!” „Felesleges!” „Úgysem sikerül!” – Hányszor használjuk ezeket a kifejezéseket? Bevallom: én sajnos elég sokszor. Azonban nem csak ez a baj, hanem az is, ha nem ismerjük be, hogy gondjaink vannak. Ha elkezdünk megvalósítani egy tervet – akármit–, valóban fontos, hogy megtegyük az első lépést. Ez az egyik legmeghatározóbb momentum.

Általában ez a következőképpen néz ki: van egy új ötletünk, lelkesek vagyunk, feldob a gondolat, mire lehetünk képesek. „Meg tudom csinálni!” – hisszük ekkor még. Ám, ahogy telnek-múlnak a napok, és nem látunk változást, nem látunk azonnal eredményeket, sokszor feladjuk. Pedig ez a legnagyobb butaság. Ha már egyszer belekezdtünk valamibe, és időt, energiát, esetleg pénzt is, fektettünk bele, akkor miért szállnánk ki? Csak, mert nem feltétlenül mutatkozik hatalmas, szemmel látható, hirtelen érzékelhető eredmény?

A probléma forrása az azonnali következmények hajszolása. Vannak dolgok, amiknek megváltoztatása, fejlesztése, átalakítása sok időt vesz igénybe. Nem szabad túl nagy elvárásokat táplálni magunkkal szemben, hiszen akkor folyamatosan kudarcélményben lesz részünk. Kezdjük inkább kis lépésekkel! Így láthatjuk, mennyi mindenre vagyunk képesek. Gondoljunk az előttünk álló feladatra, mint egy hosszú, felfelé vezető lépcsőfokra. Akárcsak egy valódi lépcső esetében: mikor lépegetünk rajta, természetes, hogy egyre nehezebbé és nehezebbé válik. Fáradunk, fáj a lábunk, gyorsabban kapkodjuk a levegőt. Így van ez a terveink megvalósításánál is. Amikor elkezdjük, tele vagyunk álmokkal, vágyakkal. Majd később, amikor utunkba kerül egy-két bukkanó, hajlamosak vagyunk kiszállni, hiszen: „Annyira nem is akartuk ezt.” „Nem is számít.” És a többi badarság.

Nem ez a helyes hozzáállás! Azt kell tennünk, amit a lépcsőzésnél is: lassítani, és mindig csak a következő fokra koncentrálni. Ha az megvan, jöhet a következő, és a következő, és a következő, egészen addig, amíg el nem érjük a célunkat. Lassan, de biztosan! Ezáltal nem úgy éljük meg a dolgot, hogy nem bírjuk tovább, nem érünk el eredményeket, hanem apró, de nagyon lényeges lépéseket teszünk álmaink felé.

A legfontosabb jelzők, hogy a kudarcélményekből sikerélményeket kovácsoljunk: akaraterő, kitartás, türelem, következetesség, hajlandóság, alkalmazkodás, fegyelem, elfogadás. Ha ezek megvannak, nagyszerű! Azonban mindig akadnak hátráltató körülmények, amelyeket úgy kell tekintenünk, mintha valaki megkérdezné tőlünk: „Biztosan akarod ezt?” „Elég erős vagy ehhez?” „Megérdemled, hogy megkapd?” Ha ezekre a válaszaink „Igen!”, akkor viselkedjünk is úgy, hogy ezt sugározzuk kifelé. Tegyünk álmainkért, és tartsunk ki a végsőkig!


„Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
„A folyó és a szikla összecsapásából mindig a folyó kerül ki győztesen – de nem az erejének, hanem a kitartásának köszönhetően!” (H. Jackson Brown)
„A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Nelson Mandela)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.