Albert Györgyi emlékére


Molnár Miriam  2008.10.5. 8:18

A kilencvenes években találkoztam először Albert Györgyivel.

A kilencvenes évek második felében Budapesten éltem és a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében dolgoztam. Egy nálam idősebb, de rendkívül fiatalos hölgy is, akit Albert Györgyinek hívtak. Már akkor neve volt a szakmában, remek angol tudással és nagyon jó interjúkészítő képességekkel rendelkezett.

Albert Györgyi nagyon szép nő volt akkor, és már olyan fiatalon, a harmincas éveiben is nagyon szomorú (lehet, hogy mindig is szomorú volt, ezt nem tudom). A rádión belül gyakran egy légtérben mozogtunk, de sosem beszélgettünk. Viszont többször megfordultunk ugyanazon a mulatóhelyen szombat éjszaka, és előfordult, hogy egy társaságban szórakoztunk, táncoltunk.

Györgyi leginkább részeg volt, és megmaradt bennem, hogy akárhányszor, akárhol láttam, mindig nagyon bánatosnak tűnt. Akármennyire is mulatott, akármennyire jól mentek a dolgok a karrierjében, még amikor szerelmes volt is, akkor is szomorúnak látszott. Milyen szép, okos, tehetséges nő, és milyen kár, hogy így kínozza magát! – gondoltam akkor. Ma már tudom, mi a depresszió, de akkor még csak a szót ismertem, igazi jelentését nem igazán.

Amikor szombaton reggel megláttam a hírt, hogy Györgyi meghalt, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy nem bírta tovább cérnával és saját maga vetett véget életének. Azóta tudom, nem így történt. Valahogy mégis úgy érzem – bár egyáltalán nem ismertem őt –, nincs ellenére, hogy nem kell tovább harcolnia. Szerelmet, érzelmi kiegyensúlyozottságot szeretett volna, és ez nem sikerült. Hiába volt, vagy lett\lehetett volna, minden más.

A depresszió betegség. Olyan betegség, melynek tüneteit lehet gyógyszeresen kezelni, de teljes mértékben kigyógyulni nem. A depressziós emberrel nagyon nehéz együtt élni és a depressziós embernek nagyon nehéz együtt élnie saját magával. Ezért szoktak alkoholba, drogokba vagy akár túlzott evésbe menekülni. Minden nap harc a túlélésért – szó szerint.

Albert Györgyi nem élte túl a pénteki napot. Tragikus, hogy így ment el, és ilyen korán. Lehet, hogy valahol egy másik síkon érzi, tudja, hogy sokan vannak, akik velem együtt szeretettel és tisztelettel gondolnak rá.

Reménykedem, hogy a tudomány hamarosan megtalálja a módját, hogy a hozzá hasonló, egyébként okos, tehetséges emberek életéből eltávolítsa ezt a mérgező érzelmi állapotot, amit ma depressziónak hívunk, hogy ne kelljen szenvedniük, és ne kelljen fiatalon meghalniuk.



Hozzászólások

Tünde, 29. 10. 2008 13:02:31 biztos?
Biztos, hogy a tudománynak kell erre megoldást találni? Miért hárítja bárki a tudódosokra, kívülre, a külvilágra a megoldást? Bárki életében a döntéseket saját maga hozza. Azt nem tudom, hogy Albert Györgyinek nyújtott-e valaha, valaki segítő kezet és azt sem tudom, hogy ő elfogadta-e vagy elfogadta volna. De azt tudom és látom nap, mint nap, hogy hányan mennek el egy-egy beteg ember mellett, akár ítélkezve, anélkül, hogy tudná vagy egyáltalán érdekelné, hogy mi van a látszat mögött. Vajon egy-kétszáz évvel ezelőtt miért nem volt ennyi magányos, depressziós ember? Talán a tudósoknak volt köszönhető? Kötve hiszem. Akkor még létezett nagy család, léteztek kisközösségek, amelyeknek hihetetlenül nagy megtartó ereje van. Ma egyedül vagyunk a gondjainkkal, a betegségünkben, a születésünket és a halálunkat mesterséges környezetben éljük át, elszakítva az otthonunktól, a szeretteinktől és ami ebben a szörnyű, hogy mindezt önként választjuk! Azért, mert a tudományban bízunk, önmagunk helyett!
    
Miriam, 24. 11. 2008 15:32:32 Re: biztos?
Kedves Tunde, En ugy gondolom, hogy vannak olyan lelki problemak, olyan elethelyzetek, amelyekkel az ember egyedul nem tud boldogulni. Vannak olyan szerencses emberek, akik eletuk soran nem talaljak magukat ilyen helyzetben, es vannak, akik tobbszor is. A depresszionak van olyan valtozata, amely visszavezetheto az agy kemiai osszetetelere. Ezzel a tudomany tud mit kezdeni. Hogy ketszaz evvel ezelott hogy eltek az emberek, en nem tudom, mert nem voltam ott. Szerintem akkor is voltak depresszios emberek, es akkor is voltak olyanok, akik ezert vetettek veget az eletuknek. Csak akkor ezt nem igy hivtak, ezert nem tudunk rola. Aki nagy csaladban akar elni, ma is megteheti, mint ahogy azt teszik sokan. A depressziobol ez nem fogja oket kigyogyitani, bar enyhitheti a tuneteket. De egy depressziossal nagyon nehez egyutt elni.... Miriam
khaty21, 02. 11. 2008 16:26:37 az érthetetlen depresszió
Nagyon közelről ismerem ezt a"BETEGSÉGET", mert az , és ezt még sem orvosi körökben sem mindig ismerik el. A laikus ember számára meg pláne érthetetlen a depresszió fogalma, a saját bőrén kell ezt tapaszatalni az embernek , vagy nagyon közeli hozzátartozója révén, hogy megérthesse. Nekem az anyám halt meg miatta. Önkezével vetett véget az életének,és nem tehettünk semmit érte. Albert Györgyi is nagyon értékes és tehetséges ember volt. akit nem értettek meg.Nem látták , hogy segítségre szorul és szenved. Példáján talán tanulhatnánk, vagy legalábbis akik tehetnének ez ellen.Nem pedig kihasználni egy beteg ember elesettségét , ahogy a média tette vele.
    
Miriam, 24. 11. 2008 15:34:56 Re: az érthetetlen depresszió
Nagyon sajnalom, hogy ilyen kozeli, tragikus modon kellett megismerned ezt az alattomos betegseget. En is erthetetlenul allok az elott, amit a magyar media muvelt Albert Gyorgyivel. Remelem, tobben most szegyelik magukat....
Évi, 06. 11. 2008 20:45:31 Nagyon sajnálom Őt...
Köszönöm ezt a cikket! Én még emlékszem Györgyi "fénykorára", amikor hibátlan angol kiejtéssel fordított 'élesben', vagy nagyszerű érzékkel interjúvolt meg valakit. A depresszió egy nagyon súlyos betegség. Nem a levegőből beszélek... Nekem közepes súlyosságú bipoláris zavarom van, gyógyszerekkel tudok viszonylag normális életet élni. De nem könnyű a körülöttem élőknek sem, nekem sem. Rákos betegségem volt (lásd Nárciszok rovat). Mégis, az első borzalmas, teljesen késztetés nélküli, 'élő halotti' 11 napos rosszullétem után azt mondtam, inkább még egy "daganat-kemók-sugarak", mint az a pár nap. Meg hát utána és azóta is időnként. És ezt AKKOR teljesen komolyan így is érzem... Szóval Györgyi nagyon-nagyon beteg volt. A támogatás helyett gúnyt, megvetést kapott, a média kihasználta, a családja nem foglalkozott vele. Tanuljunk ebből a szomorú esetből és soha ne menjünk el olyan ember mellett, aki segítségre szorul!! Györgyi, tudom, hogy Isten nem felejtkezik el Rólad... Évi
    
Miriam, 24. 11. 2008 15:37:36 Re: Nagyon sajnálom Őt...
Kedves Evi, Koszonom, hogy ilyen oszinten leirtad, amin keresztul kellett menned. Sok szerencset es bolgodsagot kivanok. Miriam
ilike, 02. 12. 2008 20:11:04 meg lehet gyógyulni a depresszióból!!
Kedveseim ! Nekem 10évig 1997-2007.dec.ig kellett szednem a depresszió ellenes gyógyszert. De,hála Istennek: meggyógyultam!!Vagyis,keresgélve a net-en ráakadtam a Tények-tévhitek.hu oldalra,és sok mindent megtudtam.Írtam az orvosnak,aki az oldalt működteti,és készségesen válaszolt! Elkezdtem csökkenteni a gyógyszeradagot,mindig egy kicsivel,és 1 év alatt elhagytam a gyógyszert. A gyógyszerfüggés elmúltával sokkal jobban éreztem magam. Örömmel segítek bárkinek ! Nagyon sok szeretettel: Ili
@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2