Albert Györgyi emlékére
A kilencvenes években találkoztam először Albert Györgyivel.
A kilencvenes évek második felében Budapesten éltem és a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében dolgoztam. Egy nálam idősebb, de rendkívül fiatalos hölgy is, akit Albert Györgyinek hívtak. Már akkor neve volt a szakmában, remek angol tudással és nagyon jó interjúkészítő képességekkel rendelkezett.
Albert Györgyi nagyon szép nő volt akkor, és már olyan fiatalon, a harmincas éveiben is nagyon szomorú (lehet, hogy mindig is szomorú volt, ezt nem tudom). A rádión belül gyakran egy légtérben mozogtunk, de sosem beszélgettünk. Viszont többször megfordultunk ugyanazon a
mulatóhelyen szombat éjszaka, és előfordult, hogy egy társaságban szórakoztunk, táncoltunk.
Györgyi leginkább részeg volt, és megmaradt bennem, hogy akárhányszor, akárhol láttam, mindig nagyon bánatosnak tűnt. Akármennyire is mulatott, akármennyire jól mentek a dolgok a karrierjében, még amikor szerelmes volt is, akkor is szomorúnak látszott. Milyen szép, okos, tehetséges nő, és milyen kár, hogy így kínozza magát! – gondoltam akkor. Ma már tudom, mi a depresszió, de akkor még csak a szót ismertem, igazi jelentését nem igazán.
Amikor szombaton reggel megláttam a hírt, hogy Györgyi meghalt, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy nem bírta tovább cérnával és saját maga vetett véget életének. Azóta tudom, nem így történt. Valahogy mégis úgy érzem – bár egyáltalán nem ismertem őt –, nincs ellenére, hogy nem kell tovább harcolnia. Szerelmet, érzelmi kiegyensúlyozottságot szeretett volna, és ez nem sikerült. Hiába volt, vagy lett\lehetett volna, minden más.
A depresszió betegség. Olyan betegség, melynek tüneteit lehet gyógyszeresen kezelni, de teljes mértékben kigyógyulni nem. A depressziós emberrel nagyon nehéz együtt élni és a depressziós embernek nagyon nehéz együtt élnie saját magával. Ezért szoktak alkoholba, drogokba vagy akár túlzott evésbe menekülni. Minden nap harc a túlélésért – szó szerint.
Albert Györgyi nem élte túl a pénteki napot. Tragikus, hogy így ment el, és ilyen korán. Lehet, hogy valahol egy másik síkon érzi, tudja, hogy sokan vannak, akik velem együtt szeretettel és tisztelettel gondolnak rá.
Reménykedem, hogy a tudomány hamarosan megtalálja a módját, hogy a hozzá hasonló, egyébként okos, tehetséges emberek életéből eltávolítsa ezt a mérgező érzelmi állapotot, amit ma depressziónak hívunk, hogy ne kelljen szenvedniük, és ne kelljen fiatalon meghalniuk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2